Üzleti Intelligencia. Olyan divatos kifejezés ez, melyet bizonyára minden informatika iránt érdeklődő ember hallott már, méghozzá nem is egyszer. A szakirodalom gyakran csak "BI"-ként utal rá az angol "business intelligence" kifejezés rövidítéseként. A keresőprogramok több tízmillió találatot dobnak ki rá.


A vállalati vezetők azonban mindmáig sikertelenül törekednek arra, hogy az információs technológia hatalmas erejét megzabolázva tényleges segítséget merítsenek az informatikai fejlődés adta lehetőségekből a stratégiai és taktikai tervezéshez és döntéshozáshoz.


„Üzleti Intelligencia" (BI) - nagymúltú kifejezés ez az üzleti információs technológia világában. Mint mindennek, ami ennyi évet számlál, voltak már napfényesebb és borúsabb időszakai is.


A fogalmat először H.P. Luhn írta le 1958-ban (nem elírás!!!), amikor az IBM folyóiratában megjelent cikkében fejtette ki koncepcióját valamiről, amit "üzleti intelligencia rendszernek" nevezett el. Ennek során az intelligenciát úgy definiálta, mint a képességet "a feltárt tények közötti összefüggések felismerésére egy meghatározott cél elérése érdekében".


A rendszer lényege az volt, hogy automatizálja a dokumentumok tartalmának kivonatolását (sommázását), majd továbbítását a vállalat vagy szervezet azon egységei illetve tagjai felé, akik számára azok hasznosak lehetnek.

Cikke nagyrészt a dokumentumok leképezésének és a képek tárolásának ma már megoldott kérdésével foglalkozik. Hosszú passzusokban taglalja a mikrofilmek (ki emlékszik még rájuk?) átvitelét mágneses szalagokra (és ezekre ki emlészik ?).


Amikor Luhn a dokumentumok értelmezésenek és összefoglalásának módszertani kérdéséhez érkezett, írása meglehetősen ködössé vált. De tulajdonképpen ez egyáltalán nem meglepő, hiszen ennek a problémának a megoldása máig várat magára: hogy tudná egy számítógépes program a dokumentumok jelentését megérteni? A dokumentum nyilvánvalóan nem fog eljutni a megfelelő helyre, ha legalább valamennyire nem fogjuk fel a szemantikai tartalmát, vagyis az értelmét. Vegyük napjaink katonai felderítését, melyet az elképzelhető legfejlettebb technológiák támogatják : a GPS, műholdas megfigyelés, CCTV, és olyan lehallgató berendezések, amelyek a frászt hozzák az emberre. Miért hibázik mégis olyan sokszor? Egyszerűen azért, mert hiányzik az úgynevezett HUMINT -humán intelligencia- , amely a különálló információmorzsákat egy értelmes képpé rakja össze.


A Business Intelligence kifejezés az elmúlt ötven év során számtalanszor vált már különböző kezdeményezések izgalmas jelszavává, sokszor pedig a Decision Support System (Vállalatirányítási Rendszer) kifejezés mögött rejtőzött Luhn elképzelése. De ezek a fejlesztések gyakran nem jelentettek sokkal többet, mint a meglévő megoldások csomagolásának a megváltoztatását. Minden nagyobb forgalmazó kifejlesztett vagy beszerzett egy BI "megoldást", de a piac bizony nem igazán elégedett. A forgalmazók bemutatják legfrissebb technológiai fejlesztéseiket az információkezelés és adattárolás terén, valamint ügyes módszereket kreálnak dokumentumok kulccsszavakkal történő ellátása terén, melyek segítenek a szoftvereknek azok értelmét megállapítani. Az üzleti felhasználók azonban azt tapasztalják, hogy a sok technológia hátterében még mindig hiányzik néhány kulcselem a kirakósjáték összerakásához.


Mi az tehát, ami mindmáig hiányzik? Véleményünk szerint nem más, mint az emberi értelem, azaz HUMINT. Röviden összefoglalva a Business Intelligence következő generációjának meg kell hoznia az áttörést egy olyan rendszer felé, amely rendelkezik a megértés emberi képességével, tapasztalati úton önmagát fejleszti és így a döntéshozó valódi partnereként viselkedik.


De közelebb kerültünk-e ehhez az elmúlt ötven év során? A válasz a kérdésre egy egyértelmű és kétségtelen "talán".


Az elmúlt néhány év során, különösen Japánban, jelentős eredményeket értek el a szemantikai elemzésre képes szoftverek terén, melyek értik, amit hallanak vagy olvasnak. Ehhez a számítástechnika elképesztő ütemű és sokkal kifinomultabb fejlődése, és mindenek előtt, a nyelvészet terén történő előrelépések kellettek, melyek alapján leírhatjuk hogyan tanulja, használja és fejleszti az ember a beszédet. Fontos áttörést jelent, hogy van ma már olyan szoftver, amely a szövegkörnyezet segítségével képes a többértelmű kifejezéseket értelmezni. Ez már önmagában nagy ugrás.


Még mindig elválaszt azonban minket néhány év attól, hogy az üzleti intelligencia rendszereket a valódi üzleti életbe integrálják. A nagy kihívás a hagyományos data-mining és kulcsszó alapú szövegelemzési rendszerekkel való integráció lesz. Ez a metodika még hiányzik.


Ezen eszközök alkalmazásával a vállalatok sokkal kevésbé fognak olyan végeláthatatlan, költséges és kétes kimenetelű folyamatoktól függeni, mint az adatmodellezés. És ekkor majd meglátjuk H.P. Luhn kirakósjátéka hiányzó darabját, azt a komponenst, amely képes jelentés alapján eldönteni, hogy valamely információt a vállalat melyik dolgozójához kell továbbítani. Remélhetőleg, nem kell újabb ötven évet várnunk erre.


Jay Fogelman és Vörös Tibor, a CEU Business School informatikai menedzser mesterképzésének vezető oktatói.

QP | Quality Placement