A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke

Nem lehet tudni, milyen irányba halad a felsőoktatás, mert a kormány vagy nem mondja meg, vagy amit mond, az butaság − fogalmazta meg lapunknak véleményét a változásokról Radó Péter szociológus. − Bár a kormányzati kommunikáció szerint szorosabbra akarták fűzni az oktatás és a munkaerőpiac kapcsolatát, valójában ennek ellenkezőjét tették az oktatás piacának felfüggesztésével, a kézi irányításra áttéréssel, a férőhelyek központi osztogatásával. Azt is mondta a kormány, hogy az esélyegyenlőséget növeli: ha így lenne, nem csökkentették volna az államilag támogatott helyeket.

A kormány oktatáspolitikai szándékai a más területeken hozott intézkedések mintáját követik: központi irányítást alakítanak ki. A felsőoktatásban is az intézményi autonómiák felszámolása a fő cél: már a rektorokat is az állam fogja kinevezni, és ha ez a kormány két-három cikluson át hatalmon marad, az egyetemi alkalmazottak, oktatók kiválasztásába is beleszólhat − figyelmeztetett Radó Péter. A kormányzat semmilyen érdemi választ nem ad a felsőoktatás valódi problémáira − tette hozzá −, miközben mesterségesen előállítja azokat a helyzeteket, ahol lehetővé válik az állami beavatkozás. Azért csökkentik a felsőoktatás kibocsátását, hogy megteremtsék a lehetőséget a férőhelyek központi osztogatására. Ezt bizonyítja, hogy a kapacitásokat éppen ott szűkítik, ahol kapacitáshiány van.

A gazdasági racionalitással szemben
A kormány nem a tényekre alapozza oktatáspolitikáját, kezdve azzal a Széll Kálmán tervben is megjelenő tévhittel, hogy Magyarországon diplomástúlképzés van − mondta lapunknak Varga Júlia, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézetének kutatója. A hatékony felsőoktatás az egyének döntésein alapul, akik azt mérlegelik, nekik mi felel meg, milyen képzés után tudnak elhelyezkedni. Nem lehet arra alapozni, hogy a cégeknél adott évben milyen munkaerőre van kereslet, hiszen ez hosszabb időszakra nem jósolható meg. Az sem szerencsés, hogy azokon a területeken csökkentették kevésbé az állami férőhelyek számát, ahova kevesen jelentkeztek költségtérítéses képzésre − a legjobb példa erre a természettudomány területe, ahol a gazdaságilag racionális egyéni döntéseket írta felül az állam.
Radó is úgy látja, hogy nincs diplomás-túlkínálat, ez egyszerűen igazolható, például az elhelyezkedési esélyekkel, a megszerezhető jövedelemmel. A felmérések mindig azt bizonyítják, hogy a munkaerőpiac ennél jóval több diplomást is fel tudna szívni.

Beláthatatlan következmények
Egyelőre az látszik, hogy a fiatalok jelentős hányada nem kerül be a felsőoktatásba vagy eladósodik a diákhitellel. Rengeteg új elem befolyásolhatja a döntést (ilyen a röghöz kötés, a diákhitel), ezért is hibázott a kormány, amikor a korábbi évek jelentkezési adataiból indult ki a férőhelyek megállapításánál − mondta Radó. A jelentkezési határidő lejárta előtt az egyetemek és a főiskolák árversenybe kezdtek, sok helyen leszállították a költségtérítést, hiszen az állami férőhelyek hiányában úgy tudnak működni, ha minél több fizetős hallgatójuk lesz. Radó szerint így is lesz egy jelentős réteg, amelyik egy évvel elhalasztja a továbbtanulást. Akik most készültek felvételizni, ez alapján célozták meg az emelt szintű érettségit, jártak különórákra, előkészítőre. A pályák azonban most hirtelen elzáródtak, a felvételit elhalasztók, illetve a sikertelenül felvételizők pedig sokezres csoportként jelennek majd meg a munkaerőpiacon − hívta fel a figyelmet a szakember.

A mérlegelésre mindössze néhány hetet hagyott a kormány − arról már régóta lehetett hallani, hogy 30 ezerre csökken az államilag finanszírozott helyek száma, de arról nem, hogy egy csapásra. A forráskivonási kényszer azonban sokkal nagyobb, mint ahogy azt akár pár hónappal ezelőtt is prognosztizálták − mondta Radó − és tovább fokozódhat, akár az IMF/EU hitel feltételei nyomán is. A különadók kivezetését például majd kompenzálni kell, és a drasztikus forráskivonás a felsőoktatásból csak az első lépés (a kormány erre még rá is erősít az oktatási intézmények államosításával, ami 350-400 milliárdos többletkiadást jelent).

Elkerülhetetlen a minőségromlás
Ha ilyen mértékben és ilyen hirtelen vonul ki az állam a felsőoktatás finanszírozásából, annak kizárólag romboló hatása lehet a minőségre − figyelmeztet Radó Péter −, hiszen a forráskivonások nyomán oktatókat kell majd elbocsátani. Az egyetemeken belső feszültségek alakulhatnak ki, mivel forrásokat kell átcsoportosítani a jobban és kevésbé támogatott karok között. A kisebb főiskolák helyzete egyszerűbb: vagy tudják magukat finanszírozni a piacról, vagy tönkremennek − mondta Radó, hozzátéve: a felsőoktatásban nem lett volna szükség strukturális reformokra, csak finomhangolásra, az ösztönzők átalakítására. Bár sokan hangsúlyozzák, hogy több magántőkét kellene bevonni, Radó szerint illúzió, hogy gazdag magánintézmények alakulhatnának ki. Speciális területeken. posztgraduális képzésben elképzelhető, de felsőoktatási reformot nem lehet erre építeni. Inkább az a kérdés, hogy mennyire tudnak az egyetemek idevonzani külföldi hallgatókat, ám Magyarország szinte teljesen kiszorult az európai képzési piacról − mondta Radó. A magyar felsőoktatásnak nincs marketingje, az intézmények nem szerepelnek a nemzetközi rangsorokban. Ez elsősorban a kapcsolatok keresése révén változhatna meg, ezt az állam ösztönözhetné, uniós forrásokból biztosíthatná az anyagi hátterét, de ennek a támogatásnak is közvetett eszközökkel kell megvalósulnia.

Egyértelműen megnövekednek az állam kiadásai a felsőoktatásbeli változtatásokkal, hiszen a Diákhitel 2 igen jelentős állami kamattámogatást tartalmaz, amit bele kell számolni a ráfordításokba − mondta Varga Júlia. Egyelőre nem tudni, hogyan alakítják ki a felsőoktatás finanszírozási rendszerét, a legfontosabb kérdéseket valószínűleg rendeletekkel fogják irányítani. A támogatás visszafizettetése a szerződésszegő hallgatókkal csak akkor hozna bevételt az államnak, ha tíz-tizenöt év múlva változatlanul ez a felsőoktatási törvény lenne hatályban, ami nehezen képzelhető el. Az viszont hatalmas költségeket okoz majd az államnak, hogy rövid távon megjelenik egy szakképzetlen tömeg a munkaerőpiacon, amelynek jó része nem fog tudni elhelyezkedni.