Az európai gazdasági és pénzügyi környezetet továbbra is az a kihívás határozza meg, amelyet a bankrendszer stabilitásának, az államháztartási hiányok kezelésének és a gazdasági növekedés felgyorsításának együttes biztosítása jelent - áll a PSZÁF pénteken publikált kockázati jelentését beharangozó közleményben. Az ezekkel kapcsolatos feszültségek a 2012 elején tapasztalt kismértékű, átmeneti enyhülést követően az utóbbi hetekben ismét felerősödtek. A bizonytalan gazdasági környezetben az európai hitelintézeti szektorban folytatódott a rendkívül erőteljes mérlegalkalmazkodás. A hazai pénzügyi szektor, különösen a bankrendszer kockázatai a romló nemzetközi környezet mellett a gazdasági növekedés hiánya és ország-specifikus tényezők következtében szintén nőttek. A piaci szereplők 2011-ben a még rendelkezésre állt tartalékok mozgósításával igyekeztek mérsékelni a veszteségeket. Ezen, részben egyszeri lehetőségek ellenére azonban a jövedelmezőség minden szektorban romlott, a bankrendszer pedig 13 év után szektorszinten is ismét veszteségessé vált. Emellett valamennyi szektorban egyre nagyobb a veszteséges intézmények száma, és a veszteség átlagos mértéke is emelkedik. Ez a belső tőkeképződés folyamatos zsugorodását jelenti, ami miatt nő a tulajdonosi elkötelezettség jelentősége. A negatív fejlemények ellenére a hazai bankrendszer - és a pénzügyi rendszer egésze - mind a tőke-, mind a likviditási helyzetét tekintve továbbra is stabil.

A hazai bankok forrásai között egyértelműen látszik a külföldi, jelentős részben anyabanki források kivonása, és a belföldi források, elsősorban a betétek növekedése. 2011-ben az árfolyamváltozás hatását kiszűrve 1326 milliárd forintnyi külföldi forrás került kivonásra a magyar bankrendszerből, amelyből az év végéig 485 milliárd forintot a végtörlesztés magyaráz. Ez a változás nagyon jelentős, azonban a szektor egésze szintjén egyelőre nem vezetett a finanszírozási kapacitások szűküléséhez - a magyar bankrendszer a tőke- és finanszírozási tartalékok figyelembe vételével összességében még mintegy 2000 milliárd forintnyi hitelezési tartalékkal rendelkezik.

A jelentés megállapítja, hogy a lakossági hitelek NPL rátájának növekedésében - vagyis a nem teljesítők arányának emelkedésében - 2011 nyaráig elsősorban a gazdasági aktivitásnak, illetve a foglalkoztatottság alakulásának volt meghatározó (kb. kétharmados) szerepe. 2011 nyarán ezt néhány hónapra átvette a svájci frank árfolyamának erősödése, majd 2011 szeptemberétől a végtörlesztés negatív hatása.

Kockázatot jelenthet a többszöri átstrukturálás

A végtörlesztés révén a portfólióból kikerülő teljesítő állomány minden egyéb tényező változatlansága mellett, önmagában is növelte a nemteljesítő hitelek arányát. E tekintetben problémát jelent, hogy érdemi portfóliótisztítás legfeljebb a fedezetlen lakossági hitelek esetében történhet, ahol van követeléskezelési piac. A késedelmes lakossági jelzáloghitel portfólió érzékelhető mértékű tisztítására a Nemzeti Eszközkezelő - a szükséges jogszabály módosításokat követően - ad lehetőséget, ezen túlmenő fedezetérvényesítésre azonban a jelenlegi, rendkívül alacsony ingatlanpiaci aktivitás mellett nincs lehetőség.

Az átstrukturálás, mint eszköz korlátait és a válság mélységét, valamint elhúzódó jellegét tükrözi a tény, hogy növekszik az olyan átstrukturált hiteleknek az aránya, amelyek késedelembe esnek, illetve ismételten átstrukturálásra kerülnek. Mivel az átstrukturálás, különösen a többszöri átstrukturálás lehetőséget ad arra, hogy az ilyen ügyletekre képzett értékvesztést az intézmények hosszú ideig alacsonyan tartsák, az állomány nemteljesítésének növekedése azt is egyértelműen jelzi, hogy az ügyletek egy részén nem várható jelentős megtérülés. Ez a gyakorlat kockázatot jelenthet, mivel egyszeri nagyösszegű értékvesztés képzést tehet szükségessé. Ezzel együtt a pénzügyi intézmények összességét tekintve a hitel újratárgyalása a vállalati hitelek 56 százaléka és a lakossági hitelek közel 54 százaléka esetében megőrizte, vagy helyreállította az ügyfél fizetőképességét.

Ugyanakkor mivel a makrogazdasági folyamatokban 2012-ben nem látható érdemi javulás, nem számíthatunk arra sem, hogy a nemteljesítő portfolió növekedése megáll, vagy lényegesen lassul. A nemteljesítő ügyletek azonnali felmondása nem lehet cél, mivel a jelenlegi rendkívül kedvezőtlen körülmények között azonnal realizálná a veszteségeket. Az állomány minél hatékonyabb kezelésének elősegítése azonban kiemelten fontos.

Hitelezés: látható a kiszorítási hatás

A hitelezés volumene - az árfolyamhatástól megtisztítva - mind a vállalati, mind a háztartási szektorral szemben a hitelező intézmények - bankok, fióktelepek, szövetkezeti hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások - összességét tekintve jelentősen csökkent, folytatva a 2009-ben megindult trendet. A bankok esetében a csökkenés a szélesen vett államháztartás kivételével minden portfoliót érintett. Tehát egyértelmű átstrukturálódás zajlik a banki mérlegeken belül, amelynek során az állammal, de főként a jegybankkal szembeni követelések háttérbe szorítják a reálgazdaság közvetlen finanszírozását (crowding out, vagyis kiszorítási hatás). Ez a jelenség nem egyedülálló, az azonban egyértelműen kockázat, hogy Magyarországon ez a változás - a lakossági devizaalapú jelzáloghitelek kivételével - nem szándékolt, sőt kifejezetten ellentétes a gazdaságpolitikai szándékokkal. Ennek hátterében részben a válság tapasztalatai miatt óvatosabbá vált hitelnyújtás, részben a lecsökkent hitelezési képesség, vagyis a hitelkínálat csökkenése áll.

Ugyanilyen szerepe van azonban a rendkívül alacsony és kedvezőtlen kilátásokkal rendelkező gazdasági növekedésnek és ebből eredően az alacsony szabadon elkölthető jövedelemnek, amely nagymértékben visszafogja a hitelkeresletet is. Ugyancsak kockázatot jelent, hogy a hitelezés szűkülése a régióban jellemző átlagnál sokkal erőteljesebb, sőt a régió legtöbb országában egy átmeneti visszaesést követően kifejezetten nő a hitelezési aktivitás. Ennek hátterében részben a hazai bankok anyabankjainak tőke- és forrás-ellátottsági helyzetében beállt negatív változások állnak, amelyek újraallokálásra kényszerítik az anya intézményeket. Ez az újraallokálás egyértelműen jövedelmezőségi és tőkehatékonysági szempontok alapján zajlik, így az alacsony, sőt negatív megtérüléssel rendelkező magyar bankok a források újraelosztása során hátrányba kerülnek. Ennek hatása az intézményi
szerkezet változásán is követhető: a válság óta eltelt időszakban több kisebb bank döntött a kivonulás vagy a fiókteleppé alakulás mellett. A legutóbbi időszakban a Credit Agricole (2012. február) jelentette be, hogy megszünteti magyarországi tevékenységét, korábban az HSBC (2009), a Credigen (2010) és a Hypo (2010) kommunikált hasonló döntést.

A bankközin kerestek

A szektor az előző évivel azonos szinten tudta megőrizni a nettó kamatbevételét, igaz, ez egyértelműen a bankközi piaci tevékenységeknek volt köszönhető, ahol nőtt az aktivitás 2010-hez viszonyítva. A vállalati és lakossági portfóliókon a marzs csökkent, mivel a jövedelemtermelő állomány zsugorodik, a források pedig eközben drágulnak, vagyis növelik a kamatráfordításokat. A volatilis piacokon elért nettó nem kamateredmény, a kapott osztalék növekedése, a lehetséges további veszteségekkel szembeni pozíciók nyitása szintén segítette az intézményeket abban, hogy a veszteségeket mérsékeljék. A működés racionalizálása, valamint az aktivitás visszafogása, és ezen keresztül a működési költségek csökkenése is kedvezően befolyá-solta az eredményt. A negatív tendenciák azonban erodálták a tőkét, és belső tőkeképződés hiányában tulajdonosi tőkeemelést tettek szükségessé.

Az eredmény alakulását alapvetően a hitelezési kockázat várható veszteségére képzett értékvesztés és céltartalék, valamint a végtörlesztés nettó - a 2011. decemberi megállapodás alapján visszaigényelhető bankadóval csökkentett - vesztesége határozta meg. Az év végén az értékvesztés eredményhatása még nagyobb volt, mint a végtörlesztésé, a végtörlesztési időszak egészében - 2012. február 29-ig - elszenvedett nettó veszteség azonban gyakorlatilag megegyezett a 2011-ben megképzett értékvesztés eredményhatásával. Fontos pozitívum, hogy a végtörlesztés hatásától megtisztított eredmény 2010-hez viszonyítva javulást mutat, legfőképpen a már említett egyedi tételeknek köszönhetően.

Csak a szükséges tőkeemelést hajtották végre

A bankszektor összességében - 121,2 milliárd forint - összegű adózás előtti eredménye több bank esetében a szabályozói minimum közelébe, vagy éppen az alá szorította a tőkemegfelelési mutatót, ezért hét bankban tőkeemelést kellett végrehajtani. Ennek eredményeként a tőkemegfelelési mutató a bankszektorban összességében 13 százalék volt 2011 végén, ami megegyezik az egy évvel korábbival, és gyakorlatilag a KKE-régió átlagával. Kockázatot jelent ugyanakkor, hogy több intézmény esetében a tartósan veszteséges működés miatt a külső - jellemzően tulajdonosi - tőkeemelésnek nincs alternatívája.

A tőkeemelések megvalósulása a tulajdonosi elkötelezettség fontos jelzése volt, azonban látni kell, hogy a megvalósult tőkeemelések a veszteségek és a tőkehelyzet rendezését célozták, és csak nagyon korlátozottan adnak lehetőséget további veszteségek elviselésére, vagy az üzleti aktivitás - hitelezés - rövidtávú bővítésére. Ebben minden bizonnyal szerepe van annak is, hogy maguknak a tulajdonosoknak is változó szabályozási elvárásoknak kell megfelelniük.