Vargha Péter Simon, Zsoldos István, Szőke Diána

Vannak, akik saját szórakoztatásukra írnak blogot, vannak, akik ebből szeretnének megélni - önöket milyen cél vezérel?

Mások és saját magunk szórakoztatására, tájékoztatására is írjuk a blogot. A MOL valószínűleg azért támogat minket, mert jó hírét keltjük azzal, ha esetleg vannak jó meglátásaink, amelyek ráadásul még közérthetőek is. Azt vettük észre magunkon, hogy a mi gondolkodásunkat is segíti, ha "blogszerűen", tömören, hétköznapi nyelven kell megfogalmaznunk a dolgokat. És a reakciókból ítélve erre az olvasók is vevők. Ugyanakkor megélni nem próbálunk belőle, nem is lehetne. Régi kedvenceink, a Financial Times és a Wall Street Journal energiával és környezettel foglalkozó blogjai is lehúzták a redőnyt. És nem tőlünk ijedtek meg...

Miért tartják fontosnak, hogy angol nyelven is megjelenjenek a posztok?

A MOL-csoport nemzetközi vállalat, munkánk egy jó része is angolul zajlik, külföldi partnerekkel. Az energiapiacok is nemzetköziek, vagy legalábbis regionálisak, így a témáink egy jó része nem (közvetlenül) Magyarországhoz kötődik. Ezért logikus volt, hogy angolul is írjunk, így a nemzetközi közönséghez is tudunk szólni.

Elmondásuk szerint a MOL-csoport dolgozói, de ennek ellenére saját véleményüket képviselik a blogon - ez mennyire kivitelezhető?

Semmit nem írunk le, amit nem gondolunk úgy. Vannak érzékeny témák, amit nem feszegetünk. Ezek általában vagy a MOL belső dolgait érintik, vagy olyanok, ahol a véleményünk politizálásnak vagy lobbizásnak lenne érzékelhető. A MOL belső ügyeit részben részvényesi tájékoztatási szempontokból is kerüljük. Bármit természetesen nem mondhatunk, de a póráz azért laza, és próbáljuk tovább lazítani. Amit még erre a kérdésre írtunk, azt kihúzta a cenzúra. ;)

A blog tartalma és tematikája alapján úgy érzem, hogy inkább a szakmabelieket szeretnék megszólítani - milyen elhatározásból kezdtek el blogolni? Törekszenek a hétköznapi emberek megszólítására is?

Alapvetően elemző közgazdászok vagyunk, de úgy gondoltuk, egy jó része annak, amit nap mint nap csinálunk, érdekelhet másokat is. A blog rugalmas forma, gyorsabban lehet reagálni dolgokra, és egyre többen olvasnak blogokat általában. Nyugaton már a szakmai viták egy jó része is blogokon zajlik, ez a mostani válság idején lett látványos. Ugyanakkor egyértelműen törekszünk a hétköznapi emberek megszólítására is - mind témában, mind közérthető stílusban. Tesztként például a rokonok és barátok reakcióit szoktuk figyelni: ha valamit nem értettek, azt nem írtuk meg elég jól.

Mekkora aktivitással vannak jelen az olvasók? Mennyire használják ki a blogon az egyéb kommunikációs csatornákat, mint például facebook, twitter?

Egyre több az olvasói reakció, komment, lájk, de már egyetemisták is kerestek minket szakmai kérdésekkel. Sőt, volt, aki a blog alapján jelentkezett, hogy szívesen dolgozna nálunk. Sokan facebook oldalunkon keresztül értesülnek új posztjainkról. Amennyire időnk engedi, próbálunk reagálni a kommentekre és a facebookon minél több mindent megosztani, vitát provokálni.

Tág a tematika: foci, politika, gazdaság, környezetvédelem, energia, a hosszú élet titka és még sorolhatnám - mi alapján kerülnek a blogon tárgyalt témák megválasztásra?

Azért fociról és politikáról nem sokat írtunk... Hiszen ahhoz mindenki úgyis ért. Policy-ről (ezt magyarul szakpolitikának fordítják) már annál inkább. Alapvetően a munkánk határozza meg a témákat: energiáról és gazdaságról írunk, de ezt persze tágan kell értelmezni. És saját érdeklődésünk alapján még más témákról is, elvégre a blog valamennyire személyes műfaj.

Az elhúzódó tél kapcsán nagyon aktuális a blog első posztjában tárgyalt klímaváltozás. Változott a globális felmelegedéssel kapcsolatban az emberek hozzáállása az elmúlt egy évben?

Szerintünk ez mindig aktuális téma, sokat is írunk róla. A klímaváltozás hosszú távú probléma, több évtizedes időtávval. Részben ezért is nehéz megoldani: a kapcsolat az ok (a CO2-kibocsátás) és az okozat (klímaváltozás) között szoros és egyértelműen bizonyított, de az ember számára nehezen észlelhető évről évre és nem minden időpontban és helyen jelent felmelegedést. Így a hozzáállás is csak lassan változik. Kínában például azért van talán látványosabb változás a közvéleményben, mert a helyi környezetszennyezés problémája is súlyos - azt pedig nem lehet nem észrevenni.

A horrorisztikus benzinárakból kiindulva miért nem következik a cseppfolyós gáz hajtású járművek elterjedése?

A benzinárakat és a növekedésüket mindig mindenki horrorisztikusnak tartja, a valóság és az érzékelés azonban nem feltétlenül azonos. Például az elmúlt egy évben kb. 40 forinttal csökkent a benzinár. Nyilván, ha ugyanennyivel emelkedett volna, az sokkal nagyobb hír lenne. A gáz ugyanakkor tényleg olcsóbb lehet, mint az olaj, és ez arra ösztönzi a felhasználókat, hogy gázzal helyettesítsék az olajtermékeket. Ez a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében is segíthet, a gáz ugyanis tisztább energiaforrás. A folyamat a közlekedésben is elindult, de azért nem megy az átállás egyik napról a másikra. A cseppfolyós gáz járművekre visszatérve: Önök próbáltak már ilyet tankolni? És van olyan járművük, amibe lehetne? Az infrastruktúrát ki kell építeni, ami nem megy egyik napról a másikra, és ráadásul van egy tyúk-tojás probléma is.

Mekkora szerepet játszik a magánéletükben a környezettudatos életmód? Mi az az egy dolog, amiről nem tudnának lemondani még a környezet védelmének érdekében sem?

A második kérdés azt a szokásos elképzelést sugallja, hogy csak lemondással megoldható a kérdés. Ebben nem hiszünk, legalábbis hosszabb távon nem. A technológia fejlődése miatt lehetséges a magasabb fogyasztás kisebb környezeti terhelés mellett. És ez szerencse is, mert az emberek egy demokráciában nem fogják emiatt drasztikusan csökkenteni az életszínvonalukat csak azért, hogy zöldek legyenek.

Magunkra visszatérve, ha tehetjük, vonatozunk, de szén-dioxid-lábnyomunkat növeli, hogy az átlag magyarnál többet repülünk. És persze szelektíven gyűjtjük a borosüvegeket. Nincs is annál jobb stressz-levezetés, mint az üvegek hangos összetörése a konténerben. :)