A Napi Gazdaság hétvégi számának cikke

A lakásépítés visszaesése éppen olyan válságjelenség, mint a többi. Magyarország itt is elmarad mind a fejlett, mind a többi rendszerváltó országtól − elemezte a Napi Gazdaság kérdésére a 2012-es lakásépítési adatokat Varga Dénes közgazdász, a DEM Gazdaságkutató Iroda vezetője. Sereghajtók vagyunk az évente épített új lakások számában éppúgy, mint ahogy (ettől nem függetlenül) az egy főre eső építési tevékenység értéke szerinti rangsorban is az utolsók között vagyunk Európában − tette hozzá. Azokban az országokban, ahol a tágabb értelemben vett infrastruktúra sokkal jobban kiépült, a lakásállomány sokkal jobban megfelel a mai elvárásoknak, a többszörösét produkálják a hazai teljesítménynek.

A kutató kiemeli: jellemző, hogy 2005-ben, amikor az egy főre eső építési tevékenység a mai szint 1,8-szerese volt, ez a magyar építőiparnak "aranykort" jelentő szint is csak a 40 százalékát érte el az uniós átlagnak. A lakásépítés magyar mutatói pedig jobban illeszkednek a harmadik világ országaira jellemző értékekhez, mint akár a legrosszabb teljesítményt nyújtó európai országok szintjéhez. Ilyen alacsony lakásszámot az ország múltjában sem találunk abból az időszakból, amiről statisztikai adatok egyáltalán rendelkezésre állnak − fogalmaz Varga.

A szakértő leszögezi, a rossz lakásépítési adatok ugyanazt a perspektívátlanságot mutatják, mint amit az alacsony foglalkoztatottság, az alacsony növekedés vagy az alacsony beruházási szint rossz adatai. Az ezer főre jutó egy új lakás az egyszerű amortizációhoz szükséges négy helyett ugyanannak a gazdaságpolitikai tanácstalanságnak a következménye, mint aminek az oktatáson és az egészségügyön való kényszerű takarékoskodást köszönhetjük.

Közönnyel nézik az összeomlást

Úgy véli, nem nehéz oksági kapcsolatot találni az ezeken a területeken nyújtott alacsony teljesítmények és a kivándorlási hullám felerősödése között. De vergődő lakáspiac mellett a hitelpiac sem virágozhat. Lehet, hogy 2014 után a mai ellenzék kerül kormányra és bevezet egy magasabb személyijövedelemadó-kulcsot, hogy a többlet-adóbevétellel a banki különadó zömét kiválthassa. Mégsem fog beindulni a hitelpiac, hiszen ettől még ugyanúgy nincs kinek hitelt adni. Meglátása szerint a lakáspiac talpra állása sokkal jobban segíthetné a hitelpiac talpra állását, mint a banki különadó erőteljes csökkentése. Varga szerint látható, hogy a kormány ennek ellenére közönnyel nézi a lakáspiac összeomlását, ám azt is látnunk kell, hogy ebben a kérdésben teljes az összhang az ellenzékkel.

Mint kifejti: az MSZP, az Együtt 2014 és az LMP láthatólag nem tekinti központi kérdésnek a lakáspiac vergődését, láthatólag őket sem érdekli, hogy van-e Magyarországon téglagyár, vagy nincs, hogy 250 ezer ember dolgozik-e az építőiparban, vagy pedig 350 ezer. A mostanában közreadott gazdaságpolitikai vitaanyagokban vagy egyáltalán nem szerepel lakáspolitika, vagy pedig csak néhány olyan frázis, ami arról árulkodik, hogy a pártoknak dolgozó szakértők ezzel a kérdéssel egyáltalán nem foglalkoztak.

A lakáspiac a jövedelmek alakulásától függ

Varga Dénes 2006-ban egyszer azt nyilatkozta, hogy amennyiben Magyarországon egyáltalán nem lenne lakáspolitika, és nem is költenének a költségvetésből egyetlen fillért sem lakáscélú támogatásokra, akkor is megépülne évente 20 ezer lakás. Mint mondja, ezt mostanában, amikor ennek már csak a fele épül meg, miközben 2012-ben mégiscsak 126 milliárdot költöttek a költségvetésből lakáscélú támogatásokra, a szemére is vettette egy, a "témában laikus gazdaságpolitikai szakértő". Álláspontja szerint a "megoldás" egyszerű: a lakáspiac működése elsősorban a jövedelmek alakulásától és csak másodsorban a lakáspolitika hatékonyságától függ. 2006 előtt a reáljövedelmek növekedése stabil tendencia volt, azóta pedig nemcsak ez változott meg, hanem az egzisztenciális bizonytalanság is megnőtt.

Ráadásul a korábbi években azok, akik viszonylag jobban álltak, a dinamikus bérnövekedésnek és a támogatott hitelek rendszerének köszönhetően már kielégítették lakáspiaci szükségleteiket. A jelenlegi lakáspolitika pedig alacsony hatékonyságú, zömmel azokat támogatja, akik enélkül is jelen lennének a piacon − teszi hozzá.

Varga szerint ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy az egykulcsos adó a magyar gazdaságpolitikai elit legnagyobb tévedése. Látható, hogy ott csökkent az adóterhelés, ahol annak nincs érdemi pozitív hatása. A lakáspiacon meg különösen rossz, hogy nem ott nőttek a jövedelmek, ahol a lakáscélú kereslet fajlagosan magas, hanem ott, ahol ez alacsony.

Kétségtelennek tartja, hogy a neológ (vagy unortodox) gazdaságpolitika lényege az lett volna, hogy a liberális közgazdászok által emlegetett "kis és nyitott gazdaságból" megpróbál valamivel nagyobbat és a világgazdaság viharainak valamivel kevésbé kiszolgáltatott gazdaságot faragni, ahelyett, hogy "hiteles gazdaságpolitikával" megpróbálja kihúzni, amíg az ország a befektetőknél ismét divatba jön. Ennek lett volna az egyik lehetséges eszköze a lakáspiac felfuttatása, amiről a Fidesz − nem kis részben az egykulcsos adóhoz való ragaszkodása miatt − a kutató szerint lemondott. Megállapítja, hogy miután a mai ellenzék a lakáspolitikában valami szociálpolitikai vagy éppen demagóg szavazatszerzési eszközt lát, amire jelenleg nincs pénz, középtávon nem sok jót remélhetünk egy esetleges 2014-es kormányváltástól sem, s marad a lakásépítési volumen az évi 10-15 ezres intervallumban.

Középtávon sincs remény

Nem lenne szabad elbagatellizálni a lakáspiac problémáit − hívja fel a figyelmet a szakértő, aki szerint tudatosítani kellene, hogy a lakáspolitika jóval több szociálpolitikánál, az nem korlátozódhat egy szegény kisebbségre, kísérleti szociális bérlakásprogramokra, hanem éppen hogy a társadalom többségének a lakáshelyzetével kell foglalkoznia és a gazdaságpolitika fontos elemének kell lennie. A szemléletváltást az ezen a piacon érdekelt gazdasági vállalkozások érhetnék el. Ehhez azonban nekik is szemléletváltásra lenne szükségük, érdekérvényesítési tevékenységüket jóval megalapozottabbá kellene tenni, nem ilyen-olyan külföldi modelleknek, hanem a magyar valóságnak kellene megfelelni − húzza alá Varga Dénes. Mint fogalmaz, azt a kijelentést is megkockáztatja, hogy az építőanyag-gyártók lobbitevékenységének eddigi eredménye nem több, mint az ócsai lakópark, amelyet a kormány új Wekerle-telepnek szán. Itt tehát váltani kellene − figyelmeztet Varga Dénes, hiszen az építési piacon érdekelt vállalkozások gazdasági érdekei a lakáspiac talpra állításában ma egybeesnek a társadalom érdekeivel. Ugyanakkor nekik meg is lenne ehhez a társadalmi-gazdasági erejük.