Kórházi fertőzések - miben reménykedhetnek a betegek?

November 15-én publikálják a kórházi fertőzések és azok megelőzése érdekében bevezetett intézkedések eredményeit felmérni hivatott úgynevezett pontprevalencia (PPV) vizsgálat eredményeit. A második alkalommal lezajlott európai vizsgálat előzetesen elérhető számai tartós magyar lemaradást jeleznek az uniós átlaghoz képest. A kórházi fertőzések visszaszorítására készült, októberben hatályba lépett miniszteri rendelet pedig több sebből vérzik - derült ki az IME egészségügyi szaklap szerdai, infekciókontrollt napirendjére tűző konferenciáján.
Szepesi Anita, 2018. október 19. péntek, 07:08
Fotó: Shutterstock

Világszerte hatalmas teher az egészségügyi ellátással összefüggésben keletkező, azaz kórházi, szakszóval nozokomiális fertőzés. A fejlett országokban a betegek 7 százalékát érinti, Európában, csak a közvetlen költségeket figyelembe véve 16 millió többlet ápolási napot, 37 ezer közvetlen, 110 ezer közvetetten az infekcióhoz köthető halálesetet és 7 milliárd euró plusz kiadást jelent - ismertette a kórházi fertőzés globális számait az IME szerdai, az infekciókontrollt napirendre tűző konferenciáján előadásában Kovács Attila országos tisztifőorvos.

A magyar adatokat a 2012-es pontprevalencia (PPV) (Európa szerte egyszerre, azonos standardok alapján végzett), a kórházi fertőzésekre irányuló vizsgálatból idézte, eszerint hazánkban évente 99 ezer egészségügyi ellátással összefüggő fertőzés fordul elő a kórházakban, ami évente 342 ezer többlet ápolási nappal jár. A nozokomiális fertőzések mintegy 80 százalékát a katéteres beavatkozások nyomán kialakuló húgyúti fertőzések, a lélegeztetéssel összefüggésben megjelenő tüdőgyulladások és légúti fertőzések, a műtéti sebfertőzések, valamint a véráramfertőzések teszik ki.

Az első európai PPV az Európai Járványügyi Központ koordinálásával 2011-12-ben zajlott le, lebonyolítására ötévente kerül sor, a második felmérést 2016-17-ben végezték. A PPV egyfajta pillanatfelvétel az adott kórházban észlelt nozokomiális fertőzésekről, képet ad a betegek állapotáról, a kórházi infekciókontroll működéséről, egyebek mellett az alkoholos kézfertőtlenítő, és az antibiotikumok használatáról, és más kórházi indikátorokról is, közte például a betegek elkülönítését szolgáló egyágyas szobák számáról - részletezte a vizsgálatot előadásában Oroszi Beatrix, a Nemzeti Népegészségügyi Központ szakmai vezetője.

Várni kell a pillanatfelvételre

A 2012-es pillanatelvétel alkalmával 29, 2017-ben már 99 magyar kórház szolgáltatott adatot az európai vizsgálathoz, ebből 36 kórház adatait vonták be a reprezentatív mintába. A PPV eredményei november 15-ig embargósak, előzetesen azonban néhány számot kiemelt Oroszi Beatrix.

A két időszak között nagyjából változatlan maradt a fertőzések típusának megoszlása, a betegségek mintegy 70 százalékát a lélegeztetés talaján kialakuló tüdőgyulladás, a katéteres beavatkozás miatt fellépő húgyúti fertőzések, a műtéti sebfertőzések és a véráramfertőzések tették ki, ezen belül 2012-ről 2017-re a húgyúti fertőzések aránya kissé nőtt, míg a műtéti sebfertőzéseké kissé csökkent. Az infekciókat főként az e-col, a clostridium difficile és a staphylococcus aureus baktériumok okozták.

Továbbra is nagyon erős lemaradást mutatnak az uniós átlaghoz képest az előzetes publikált kórházi indikátorok. Míg 2012-ben az ezer ápolási napra vetített alkoholos kézfertőtlenítő 24 literes uniós felhasználásával szemben 6 literes magyar felhasználás állt, 2017-ben még nem volt uniós adat, a magyar felhasználás azonban még mindig csak 8,1 litert mutatott.

Hasonlóan elkeserítő a különbség a WC-vel, kézmosóval ellátott egyágyas szobák számát illetően. A 2012-es 24 százalékos uniós adattal 6,5 százalékos magyar arány áll szemben, ez a 2017-es uniós indikátor sem áll még rendelkezésre - ami feltételezhetően tovább javult - a magyar medián érték viszont már csak 6 százalék volt. (Kórházi fertőzések egyik forrása, hogy a fertőző betegeket nem tudják egyágyas szobában elkülöníteni.)

Az indikátorokban mutatkozó lemaradások indokolttá teszik a beavatkozást és arra hívják fel a figyelmet, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni a nozokomális fertőzésekre, amelyekkel szemben egyedül a prevenció hatékony, s amely ellen minden befektetett forint megtérül. Ha a kórházak csak futnak a feladat után, az egészség- és gazdasági veszteség elkerülhetetlen. Előrelépni viszont csak többlet idő és anyagi erőforrás ráfordításával lehet -fogalmazott az előadó.

Nem jó az új rendelet

Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter hivatalba lépésekor szinten azonnal kórházi fertőzések elleni lépéseket sürgetett, a sebtiben elkészített, októberben hatályba lépett rendelet azonban - mint a konferencián kiderült - sok sebből vérzik, s számos ponton már most módosításra szorul. Barcs István, a Semmelweis Egyetem tanszékvezetője alapvető hibának nevezte, hogy a készítésébe nem vonták be a infekciókontrollban érintett szakmák képviselőit - infektológusokat, epidemiológusokat, mikrobiológusokat -, sőt, az elkészült jogszabályt sem kapták meg véleményezésre.

A rendelet alapvetően kórházhigiénés szempontokat tükröz, noha az infekciókontroll nem azonos a kórházhigiénével - hangsúlyozta a szakember. Hiányzik a megoldás a szakterület égető az orvoshiányára, vonzó ösztönzők híján a hallgatók sem választják ezt a területet. Arról nem is beszélve, hogy maga az képzés is kérdéses, nincs ki oktassa a néhány érdeklődő medikust.  Kiemelten fontos lenne a betegágy melletti infekciókontroll, a helyi mikrobiológiai laborok újraélesztése - ezek mind olyan elemet, amik nélkül pedig nem lehet érdemi infekciókontrollról beszélni. Leletgyárakba küldött mintákkal, irodából ki sem lép szakorvosokkal nem lehet gátat szabni a kórházi fertőzéseknek - fejtegette Barcs István.

A rendelet az infekciókontrollhoz szükséges minimumfeltételeken is változtatott, de mint egy hozzászólásból kiderült, nem a kívánt irányba: miközben a terület szakorvoshiánnyal küzd, a szükséges szakorvosok elvárt létszámát növelte, a szakápolást végző nővérekét viszont nem.

Ezért vágnak le ennyi lábat Magyarországon

Magyarországon háromszor annyi diabéteszes lábat amputálnak, mint az uniós átlag, a betegek zöme fertőzés következtében veszti el a lábát - derült ki Kovács Ákos infektológus előadásából. Elkeserítő maga  tendencia is, míg ugyanis a nyugat-európia országokban és az USA-ban az elmúlt 3 évtizedben csökkentették az amputációk számát, Magyarországon nem történt változás ilyen hosszú idő alatt sem.  A nyugati államok 20 százalék alá csökkentették az amputációs rátát, a betegek zömét sikeresen gyógyítják, Magyarországon csaknem fordított az arány, ami egy civilizált európai országban elfogadhatatlan.

További sajátosság, hogy a magyarországi amputáltak átlagosan öt évvel fiatalabbak, ami az életminőségük mellett a várható élettartamukra is kihat, öt éven belül a betegek fele meghal - hangsúlyozta az előadó. A magyar adatoknál a szlovákok is 25 százalékkal jobbak - jegyezte meg.

Megfelelő ellátással, korszerű kezeléssel az amputációk 80 százaléka elkerülhető volna. Több szakma együttműködésére, teammunkára lenne szükség - mondta Kovács Ákos. A felesleges amputációk okai közé sorolta, az antibiotikumok hiányos ismeretét, hozzáférhetőségét és használatát, vagy az. hogy a kezelésnél gyakran nem fogadják el a nemzetközi guideline-okat. Finanszírozási és szervezeti problémák is felesleges amputációkhoz vezetnek, mint az előadó fogalmazott, a kezelés költségként, az amputáció jövedelemként realizálódik. Hiányzik a folyamat gazdája, hibásak a betegutak és tisztázatlanok a szakmai szerepek, a minőségellenőrzési, jogi eszközök - sorolta az okokat Kovács Ákos.

Fotó: Shutterstock

HOZZÁSZÓLÁSOK