Koronavírus és ágyszámcsökkentés - mit érdemes megfontolni?

Az egészségpolitikusok döntő hányada egyetért abban, hogy az egészségügyi ellátásban a szakellátás súlyát a költséghatékonyabb járóbeteg ellátás és az egynapos sebészet felé kell elmozdítani. Ennek részeként régiónkban a százezer lakosra jutó kórházi ágyak száma 17 év alatt (2017-ig) Lengyelország kivételével mindenhol csökkent - veti össze a 2000-2017 közötti folyamatokat a GKI annak kapcsán, hogy a koronavírus miatt ismét reflektorfénybe került a kórházi ágykapacitás kérdése.
Szepesi Anita, 2020. április 28. kedd, 11:10
Fotó: MTI Fotó / Kovács Tamás

A kórházi ágyak százezer lakosra jutó száma az ezredforduló óta 2017-ig 14 százalékkal csökkent Magyarországon (ennek túlnyomó része (10 százaléka) 2006-2007-ben valósult meg, de 2010 óta is 2 százalékkal mérséklődött az ágyszám), s hasonló mértékű a változás Csehországban (-15 százalék).

A szlovákok 26 százalékos, Ausztriában pedig 7 százalékos ágyszám csökkentést hajtottak végre. Mindezek hatására 2017-ben mindhárom visegrádi országban kevesebb ágy jut százezer lakosra, mint Magyarországon, Szlovákiában 17 százalékkal, Csehországban és Lengyelországban 6-6 százalékkal. A jóval módosabb Ausztriában viszont 5 százalékkal több jut.

Az elmúlt közel húsz évben a szemészet, a bőrgyógyászat, a fül-orr-gégészet és a reumatológia esetében csökkent legnagyobb mértékben a kórházi aktív ágyszám. A jelenben vajon mely szakmák esetében lehet indokolt a további csökkentés -  teszi fel a kérdést a GKI Gazdaságkutató Zrt.

További kérdésként vetik fel, hogy amikor szükségkórházak felállítására szorulunk, akkor érdemes-e a kapacitások csökkentéséről beszélni, hiszen az az egészségügyi létszámszükségletet is mérsékli. Eközben a 65 éven felüli (nyugdíjas korú) orvosok munkájára is nagy igény mutatkozik, különösen a háziorvosok esetében.



HOZZÁSZÓLÁSOK