Lecsaptak a magyar bűnözők - így lopnak el kamionokat, cégeket

Bár a kamion- és szállítmánylopások terén Magyarország európai összehasonlításban nem számít túl fertőzött országnak, az e-útdíj bevezetése javított az összképen.
Ádám Viktor, Napi.hu, 2013. szeptember 23. hétfő, 13:07
Fotó: Napi.hu

Bár a hazai fuvarozók a botrányos indulás, a technikai nehézségek és nem utolsósorban a többletterhek miatt nem fogadták kitörő örömmel a használatarányos útdíj bevezetését, a rendszer egy nem várt pozitív hatást is eredményezett. Azzal ugyanis, hogy kamerák százaival pásztázzák a főutakat és autópályákat, hogy így szűrjék ki a bliccelő járműveket, a tolvajok dolga is nehezebbé vált. Az e-útdíj startja óta nem is érkezett olyan bejelentés a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületéhez (MKFE), amelyben magyarországi rakomány- vagy szerelvénylopásról számolt volna be a károsult − tájékoztatta lapunkat Pastyik Piusz, az egyesület információs referense.

Ezt megelőzően 2011 nyara óta többtucatnyi bejelentés érkezett: 28 kamionnyi, azaz 300-350 tonna áru tűnt el, 1,3-1,4 milliárd forint értékben. A csalók legfőbb zsákmánya rendszerint élelmiszer, azon belül sajt és hús, a fel- és lerakók elhelyezkedését tekintve pedig az olasz−német−benelux relációk mutatkoznak e téren Bermuda-háromszögnek, ahol a termékeknek nyoma vész.

A bűncselekményeket alapvetően kétféle módszerrel követik el: a parkolóban letett, áruval megpakolt fél pótkocsit saját nyerges vontatóval húzzák el, illetve adatlopással zsákmányolnak szállítmányokat. Míg az előbbinél van, hogy azt sem tudják, mi van a ponyva alatt vagy a konténerben (persze beépített embertől kaphatnak tippet az elkövetők), az utóbbinál tutira mennek − ez is a gyakoribb módszer, az esetek négyötödét így követik el. Ez úgy működik, hogy a tolvajok az állami céginformációs rendszerből lekérik a kiszemelt, valós, legálisan működő fuvarvállalkozás és a képviseletére jogosultak összes elérhető adatát, majd hamis bélyegzőt, hamisított rakománybiztosítási igazolást, hamisított tevékenységengedélyt szerkesztenek. Ezután olyan online fuvarbörzére regisztrálnak, ahol a valós cég nem szerepel (vagy máshonnan értesülnek egy fuvarlehetőségről), és felveszik a kapcsolatot a mit sem sejtő megbízóval. Felveszik a megbízást, e-mailben és mobiltelefonon egyeztetik a részleteket, majd elindítják a lopott vagy hamisított rendszámtáblával felszerelt szerelvényt. A kijelölt helyen felveszik az árut, majd ezt követően nyomuk vész, a hivatalos célállomásra sosem érkeznek meg. Amikor pedig a türelmetlen megrendelő − miután a megadott mobilszám többé nem kapcsolható és a mailekre sem válaszol senki − felhívja a valódi cég valódi vezetékes telefonját, ott pedig értetlenül fogadják reklamációját, végre leesik a tantusz. Az a fuvarvállalkozás pedig, amelynek a nevével visszaéltek, nem győzi kommunikálni, hogy semmi köze az egészhez.

Gyanús jelek
− a fuvardíj, vállalkozói díj kiegyenlítését készpénzben vállalja a megbízó
− az ajánlott díj akár le-, akár felfelé eltér a szokásostól
− a megbízás szövege nem megfelelő szakismeretről tanúskodik
− az árutulajdonos személyének eltitkolása

Ez történt abban a szeptember elején bejelentett esetben is, amikor a budapesti SÉ-Trans Kft. nevében egy ismeretlen tettes kétkamionnyi Haribo gumicukrot vett fel egy osztrák megrendelőtől, a rakományok azonban nem érkeztek meg franciaországi rendeltetési helyükre. A csaló a kft. ügyvezetőjének nevét felhasználva Orosz Bélaként mutatkozott be, és e-mailjeit a feltehetően saját maga által erre a célra kreált setrans.kft11@gmail.com e-mail-címről küldte. Telefonjait a 06 (20) 937 7830-as magyar mobilszámról bonyolította, mely azóta elérhetetlen. Az igazi SÉ-Trans semmit nem tudott a fentiekről. A bűncselekmény ismeretlen kitervelője és elkövetője a MLE-572-es forgalmi rendszámú nyerges vontatóhoz tartozó XXG-941-es rendszámú fél pótkocsival, valamint a MAG-023-as forgalmi rendszámú nyerges vontatóhoz tartozó XUK-017-es rendszámú fél pótkocsival 2013. augusztus 29-én vette fel az árut az ausztriai Hörsching városában, és a franciaországi Sourges-ben kellett volna letennie.

Fizet-e a biztosító?
Ponyvafelmetszésnél a biztosító a megkötött CMR árukár-biztosítás szerint téríti meg a kárt, ez általában simán szokott menni. A kártérítést nem az ellopott áru értéke, hanem annak tömege szerint állapítják meg.
Út menti járműlopásnál, valamint az adathalászattal elkövetett bűncselekmények esetében hosszas rendőrségi eljárás kezdődik, és nagy általánosságban elmondható, hogy ezekben az esetekben ritkaság, ha a biztosító fizet. Ilyenkor nagyon nehéz ugyanis a bizonyítási eljárás, hogy valójában kinek a hibájából is történt a lopás, ki volt elővigyázatlan.

Pastyik Piusz szerint az ilyen adatlopásos bűncselekményeket jellemzően pénteken követik el. A közelgő hétvége miatt már nemritkán lankad a fuvarszervezők figyelme, a közlekedési hatóságnál pedig délután nem lehet ellenőrizni, hogy stimmelnek-e az adatok. Persze a megrendelő ilyenkor is lehet annyira óvatos, hogy ellátogat a fuvarozócég honlapjára és az ott fellelhető vezetékes telefonszámon is egyezteti a fuvarfeladatot.

Amikor meglett az elkövető
Ritkán, de van rá példa, hogy a csalót sikerül kézre keríteni. Történt, hogy egy vállalkozó, akinek egyszer már ellopták a rakományát az adattolvajmódszerrel, hónapokkal később egy másik fuvarbörzén bukkant rá arra az e-mail-címre, amivel őt is csőbe húzták. Ezúttal egy szalámigyári fuvart ajánlott fel, amire rá is harapott a csaló, de közben a vállalkozó a rendőrséget is értesítette, így sikerült megszervezni a rajtaütést.

Szintén jól ismert csalási módszer, hogy bűnözők eladásra kínált fuvarozócégeket vásárolnak, majd kötnek üzletet. Arra építenek, hogy az addig tisztességesen működő és mindenki által jól ismert vállalkozás életében bekövetkezett tulajdonosváltásról a fuvarpiac szereplői (elsősorban a cég megbízói) csak napok vagy hetek elteltével értesülnek, s ezt az átfutási időt kihasználva azalatt ők szabadon garázdálkodhatnak és lophatnak rakományt, visszaélve a cég régi tulajdonosának jó hírével.

Van persze jóval egyszerűbb módszer is, például az elkövetők éjjel felvágják a parkoló kamion ponyváját és meglopják a fuvarozókat. Ez a módszer nem magyar sajátosság, az ilyen tolvajok sokkal inkább Nyugat-Európa nagy tengeri kikötőinek kamiontermináljaiban várják áldozataikat. Az ilyenfajta bűncselekmény megakadályozására született meg egy magyar szabadalom, a biztonsági ponyvarendszer: vékony acélsodronyt vezetnek a ponyvába, amelyet áramkörre csatlakoztatnak, s amikor ezt megsértik, jelez a gps-es nyomkövető rendszer.

Magyarország nem számít különösen fertőzött területnek a kamion- és rakománylopások szempontjából a FreightWatch 2013-as jelentése szerint. A 2012-es adatokon alapuló riport szerint Európában átlagosan 24 százalékkal nőtt a bűncselekmények száma 2011-hez képest, de Ázsiában szintén emelkedést regisztráltak, szemben az amerikai kontinensen mért stagnálással. A legnagyobb veszélyben a brazíliai, mexikói és dél-afrikai utakon közlekedtetett szállítmányok vannak. Tavaly csak Sao Paulóban közel 6,8 ezer eset történt, Mexikóban pedig több mint hatezer, 83 százalékuk kamioneltérítés volt. Európa több országában a gyógyszerszállítmányok kerültek a bűnözők célkeresztjébe: Olaszország ebből a szempontból kiemelten veszélyes helynek számít, 2011-hez képest a duplájára nőtt a bűnesetek száma. Az USA-ban és Ázsiában az élelmiszer- és italszállítmányok számítanak slágernek, ám Ázsiában a rakománylopások növekedését a műszaki-elektronikai cikkek iránti megnövekedett kereslet fűti. Magyarországot a jelentés a Németországban elkövetett bűncselekmények kapcsán említi csak: a német utakon közlekedő értékes szállítmányok főként a kelet-európai bandákat vonzzák, a földrajzi közelség és a gyors közúti kapcsolatok pedig azt jelentik, hogy az ellopott árut könnyen továbbíthatják hazánkba, Lengyelországba, Romániába vagy Ukrajnába, ahol értékesíthető, tárolható a rakomány.

HOZZÁSZÓLÁSOK