A döntések kétségkívül legfontosabb a capping-re, azaz a területalapú támogatások egy gazdaság számára kifizethető maximális összegére vonatkozó szabályokra vonatkozott. A támogatások elvonása a jelenlegi 150 ezer helyett már 100 ezer euró évi támogatási összeg felett lehetséges lesz, amennyiben a tagállam így dönt. A változás legfontosabb jellemzője, hogy továbbra is lehetővé teszi az államok saját hatáskörében hagyta a döntés szabadságát az ilyen ügyekben.

A tagállam dönthet ugyanis, hogy elvonja-e a területalapú támogatás 100 ezer euró feletti részét, és ha igen, milyen mértékben. Szintén a nemzeti kormányokon múlik, hogy megengedik-e a munkabérek és járulékaik beszámítását, vagyis az ilyen címmel kifizetett összegekkel is csökkenthető az elvonás.

Kapcsolódó

Ami viszont most eldőlt, hogy a capping - az előzetes bizottsági javaslattal ellentétben - továbbra is csak a területalapú támogatás alapkomponensére fog kiterjedni, azaz a zöldítésre - illetve az annak helyébe lépő környezet- és klímavédelmi komponensre -, valamint az egyéb jogcímen járó közvetlen támogatásokra (például fiatal gazda top-up, termeléshez kötött támogatások) nem - hívta fel a figyelmet Mezei Dávid, a Takarékbank agrár- és uniós kapcsolati ügyvezető igazgatója.

Nagyobb rész bírságolható, csak kisebb lesz a szelet

Az, hogy mely gazdaságokat fog a kormány esetleges jövőbeni döntése alapján érinteni a capping, több tényezőtől függ az agrárszakember szerint. Az egy hektárra jutó területalapú támogatás összegén túl számítani fog az is, hogy ebből mekkora részt fog képviselni az úgynevezett alapkomponens, és a zöldítés helyébe lépő új "zöld" komponens.

Ha figyelembe vesszük azt a szintén a KAP-ot érintő, a júliusi csúcson hozott döntést, miszerint a KAP költségvetésének legalább 40 százalékát környezet- és klímavédelmi célokra kell fordítani, akkor alappal feltételezhető, hogy a mostani 30 százalékos zöldítés legalább 40 százalékos arányt fog kitenni a területalapú támogatáson belül. Ez a változás némileg mérsékelheti a 150 ezer eurós határ 100 ezer euróra csökkentését, hiszen csökken a támogatás elvonásánál figyelembe veendő, és így elvonás alá kerülő támogatásrész.

Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy figyelembe veszi a cappingnél a munkabéreket és járulékokat, egyelőre nyitott kérdés, hogy ebben az esetben milyen módszert választ annak kiszámítására. Akár egy-egy régióra, vagy a tagállamra jellemző, statisztikákon alapuló átlagbéreket, akár a ténylegesen kifizetett konkrét munkaerőköltségeket veszi figyelembe, jelentős adminisztrációs többletteherrel lehet számolni - hívta fel a figyelmet a Takarékbank szakértője.

A társfinanszírozást megúszták a tagállamok

Az uniós csúcson döntés született még az I. és II. pillérek közötti összegek átcsoportosíthatóságáról, valamint a II. pillér, azaz a vidékfejlesztés esetében az uniós társfinanszírozás minimális arányáról (az I. pillér továbbra is 100 százalékban uniós finanszírozású marad). Ezek a szabályok azért fontosak, mert közvetlen ráhatással vannak a végső vidékfejlesztési források teljes nagyságára - magyarázta még a változásokat Mezei Dávid. Főszabályként mind az I. pillérből a II.-ba, mind a II. pillérből az elsőbe 25-25 százalék csoportosítható át. A vidékfejlesztésből a I. pillérbe való átmozgatásakor viszont nemcsak az uniós, hanem az ahhoz kapcsolódó tagállami társfinanszírozás is "elveszik" a közvetlen támogatások 100 százalékos finanszírozási elve miatt.

Az eredeti bizottsági javaslatokkal szemben - amelyek jelentősen megnövelték volna a tagállami társfinanszírozás minimális arányát - lényegében nem változtak a vidékfejlesztési társfinanszírozási szabályok. A kevésbé fejlett területek esetében - Magyarország esetében ide tartozik Pest megye kivételével az egész ország - marad főszabályként a 85 százalékos maximális uniós hozzájárulás, azaz a tagállamnak legalább 15 százalékot kell hozzátennie az uniós forrásokhoz. Környezet- és klímavédelmi pályázatok esetében ez az arány a jelenlegi 75-25 százalékról 80-20 százalékra módosul. Ezzel csökken a tagállam által elvárt minimális hozzájárulás, azaz ha a tagállam csak a jogszabály által elvárt minimális összeget teszi hozzá a vidékfejlesztési alaphoz, csökkenni fog a vidékfejlesztési célokra fordítható összeg.

Pont az nem vonzó, amit támogatnának

Másrészt az uniós jogalkotók - hibásan - itt továbbra is a kevésbé fejlett területeken kívüli területekre vonatkozó általános (a korábbi 53 százalékról 43 százalékra csökkenő) uniós társfinanszírozási arányból indultak ki. A fejlettebb területek esetében a magasabb uniós finanszírozási aránnyal mintegy ösztönözni kívánják a tagállamokat, hogy több "zöld" intézkedést valósítsanak meg. Ez a szándék viszont esetünkben, a 85 százalékos általános kulcs miatt visszájára fordul, hiszen az Európai Bizottság által preferálni kívánt környezet- és klímavédelmi pályázatokhoz kell mélyebben a zsebébe nyúlnia a kormánynak.

Összességében elmondható, hogy a tagállami társfinanszírozási arányok fejlett régiókat érintő emelése önmagában nem lesz képes kiegyensúlyozni a vidékfejlesztési források csökkenését. Sőt, a "zöld" intézkedések esetében a kötelező uniós társfinanszírozási arány emelése miatt még akár tovább csökkenthetik azokat.