A magyarországi halálozási statisztikák szerint minden negyedik ember daganatos betegségben hal meg, ez a második leggyakoribb halálozási ok - az első a szív- és érrendszeri megbetegedés  - ugyanakkor a betegségteher nagyobb az onkológiában, mint a kardiológiában - mondta előadásában Dózsa Csaba, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság alelnöke. Óriási a nyomás az új eljárások, technológiák befogadására, amiben viszont jelentős az elmaradásunk - hangsúlyozta az előadó.

A változatos finanszírozási technikák  - HBCS finaszírozás, gyógyszerkassza, tételes finanszírozás, egyedi méltányosság - miatt nem lehet pontosan tudni, hogy valójában mennyi közpénzt fordítunk az onkológiára, ez a szám 2011-ben például 50-70 milliárd forint között lehetett valahol, az azonban bizonyos, hogy a források allokálása nem a kívánt struktúrát tükrözi. Azaz jelenleg arányaiban nagyon sokat költünk magára a gyógyításra, míg a prevencióra (gondozás, szűrés) és a krónikus ellátásra (rehabilitáció, hospice, ápolás) a kívántnál jóval kevesebbet.

Az a tény, hogy a gyógyítási szakaszban 50 százalékos a túlélési arány, míg máshol 75 százalékos hatékonysággal működik a rendszer,  jelentős tartalékokra utal. A hatékonyság növeléséhez az ellátórendszer teljes vertikumát össze kell fogni, minőségindikátorokra van szükség az onkológia minden szintjén, a prevenciótól a szűréseken, diagnosztikai eszközparkon keresztül a terápiás, utógondozásig - hangsúlyozta Dózsa Csaba.

Sokan, sokat sodródnak, mire ellátáshoz jutnak

Kapcsolódó

A peremfeltételek között a rákregiszter megerősítését (amelyben most nincsenek valid adatok), s a szűrések hatékonyságának növelését hangsúlyozta. Mint fogalmazott, pontosan meghatározható, hogy hányan betegedtek meg, hányan kapták meg a szükséges terápiát és milyen stádiumban, mennyi az áttétmentes esetek száma. Ebből fel lehet tárni, hogy sodródnak hetekig, hónapokig CT-re, vagy MR-re várva a betegek, s vannak akik ezért nem jutnak időben hatékony terápiához.

Nemzeti rákellenes programra van szükség, s nem lehet elfeledkezni a lakosság, a civilek felelősségéről sem az életmódváltás terén - hangsúlyozta Dózsa Csaba. Hozzáfűzte, az is sok ezer életbe került, hogy nem használtuk ki időben a diagnosztikai fejlesztésre a Tiop 2.2.5-os programban rendelkező 20 milliárd forintot.

Nehéz eldönteni, mire költsünk

Az előadást követő vitában Gajdácsi József, az OEP főigazgatóhelyettese kiemelte, végig kell gondolni, hogy a korlátozott forrásokat hogyan költsük el, s nehéz eldönteni, hogy az új terápiákból mit fogadjunk be. Megemlítette, hogy a 2011 - 2012-ben tételes finanszírozású onkológai kezelést kapott betegek 85 százaléka ma nincs életben, amiből ugyan nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, mindenesetre a forrásallokációt holisztikusan kell megközelíteni.

Mangel László, a Pécsi Tudományegyetem Onkoterápiás Intézetének vezetője a szomorú adatok hátterét fejtegetve arra jutott, hogy egyfelől az egészségtudatosság nem megfelelő, sokan nehezen mennek el a szűrésekre, vagy visszautasítják a kezeléseket a bizalmi válság miatt, másfelől a magas halálozásban a 20-30 évvel ezelőtti életmód következményei - a dohányzási, étkezési, italozási szokások megváltozása  - is szerepet játszhatnak. Az okok közé sorolta az orvosok onkológiai éberségének tökéletlenségét és az ellátórendszer fejletlenségét.

Mangel rámutatott, fontos elkülöníteni a gyógyítási és a kezelési szintet. A méregdrága gyógyszerek melletti 85 százalékos elhalálozás értékelésénél tudni kell, hogy a nagyon drága biológiai készítményeket 90 százalékban előrehaladott állapotokban, a kezelési oldalon alkalmazzák és nem az aktív gyógyításnál, így nem is várhatóak döbbenetes eredmények.

Mit érdemes szűrni?

Valójában nem vagyunk lemaradva az onkológiai ellátásban a környező országokhoz képest, a mortalitásból azonban látszik, hogy a rendszer nem hatékony  -  állította Kissné Horváth Ildikó, az Emmi egészségpolitikai főosztályának vezetője. A népegészségügyi szűrések között azokat tartotta fontosnak erősíteni, amelyekkel mérhető mortalitás csökkenés érhető el, bár itt is több kérdés felvetődhet. Az alacsony dózisú CT-vel történő tüdőrák szűrés önmagában 25 százalékkal csökkentheti a tüdőrák halálozást, ugyanakkor összességében mégis csak 10 százalékos a javulás, miután az adott betegek egy része más, a dohányzással összeffüggő megbetegedésben mégis meghal.

A szakértők elmondták, évek óta keresik a megoldást a kolorektális daganatok korai szűrésére, ebben ugyanis a legnagyobb hatékonysági tartalék. Az is szakmai kérdés, hogy a végstádiumú betegeknél már ne folytassanak agressziv terápiát, hanem az olcsóbb és humánusabb palliatív ellátást válasszák.

A pozitívumok között elhangzott, ma sokkal szabályozottabbak az onkológiai kezelések mint 15-20 éve. A szűrések és az időben adott terápiák például jelentősen javították az emlőrák kezelését és a túlélést, s fontos fejlődés előtt állunk a sugárterápiás infrastruktúra fejlesztése terén. A sebészetei eljárásokon azonban jelenleg kisebb a hangsúly, alulfinanszírozottak az ellátások, ezért kardinális lenne a manuális szakmák értékükön való finanszírozása - hívták fel a figyelmet a szakértők. Az a meglepő mondta is elhangzott, hogy a jelenlegi helyzetben elképzelhetetlen, hogy az onkológiai ellátórendszer a prevencióban legyen érdekelt.

Robbanás előtt a HR bomba

A szakértők szerint a HR válság az onkológiában egyenesen katasztrofális, 1-2 év múlva nem lesz, aki az ellátást végezze, ezért a szakemberek megtartása első számú prioritás. Felvetették, hogy a forráshiány mellett döbbenetes mennyiségű pénz folyik ki az onkológiából a paramedicina csatornáin, hatástalan szerekre és kezelésekre. Megerősítették a HBCS revízió szükségességét, a betegút elemzést, az eredményesség mérését és monitorozását, és új támogatáspolitikai rendszer és ösztönzők kidogozását és beépítését. Úgy vélték, még az is kiderülhet, hogy ezek segítségével, ugyanannyi pénzből több egészségnyereség érhető el.