Naracssárga naplementék, vörössé vált alpesi hómezők, sáros eső kísérik azt a gigantikus, szaharai eredetű porvihart, amit szakkifejezéssel "szaharai porviharos eseménynek" vagy "intenzív pokifúvásos epizódnak" neveznek - mondta a portálnak Varga György, az MTA Földrajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa.

Ilyenkor több tízmillió tonna finom sivatagi por kerül a légkörbe és jut el akár tízezer kilométeres távolságra is.

A jelenség hátterében "egy magaslégköri teknő délfelé húzódása eredményeként kialakult hidegcsepp áll". A kelet felé mozgó alacsonynyomású légköri képződmény előoldalán alakult ki az intenzív déli áramlás, mely ezután a kontinens feletti anticiklon blokkoló hatása miatt egyre jobban szétterjedt ÉNy-Európától egészen a Földközi-tenger keleti medencéjéig.

Önmagában sem az nem ritka, hogy szaharai por kerüljön valahol Európa levegőjébe, sem az, hogy az néhol kimosódjon az esővel, de az, hogy ennyi és ennyire hatalmas területen, az már nem mindennapos. Ez a mostani annyira intenzív, hogy a porvihar üledéke Izlandig és Grönlandig is eljuthat. A lehulló por arrafelé nem sima esztétikai probléma, mivel a besötétülő hómezők miatt nőhet a melegedés és az olvadás.

A Magyarországot ma elérő porvihar szemcséi nagyjából akkorák, mint a finomra őrölt lisztéi. A sivatagi por száraz időben simán csak leszáll a felszínre, de ha esik is mellé, az sokkal látványosabb, "véres esőnek" is nevezett jelenséget produkálhat, mivel a szemcsék jellemző színe vöröses-narancssárgás.