Svájci frankos lakáshitel-szerződés: fizetnie kell a felvevőnek

A bank svájci frank alapon folyósított lakásépítési hitelt a felvevőnek, majd amikor az nem fizetett, végrehajtást kért ellene. Az első két bírói fórum leállította a végrehajtást, a Kúria viszont engedélyezte azt.
Németh Géza, 2018. február 24. szombat, 18:20

A Bírósági Határozatok Gyűjteményében megjelent jogeset kiindulása az, hogy egy magánszemély 12 millió 110 ezer forint lakásépítési hitelt vett fel a banktól, de svájci frankban, amely a szerződés megkötésekor 81 ezer 589 frank volt. Úgy állapodtak meg, hogy a bank az építés ütemében folyósítja a hitelt, de felhívta az ügyfél figyelmét arra, hogy a forint és a svájci frank árfolyama - mire a folyósítás elkezdődik - akár 15 százalékkal is elmozdulhat és az árfolyam kockázat a hitel felvevőt terheli.

Ráadásul az előbb jelzett árfolyamváltozás csak tájékoztató jellegű, lehet akár több is. Mindezt a felvevő aláírta, tehát megértette és elfogadta. A szerződést közjegyzői okiratba foglalták (a bankok rendszerint ezt teszik, mert ha nem fizet az ügyfél, nem kell végigcsinálni a pert, mivel az ilyen szerződésbe foglaltak - a záradékolás után - végrehajthatók). A bank - ahogy épült a ház - előbb 4 millió, majd 3,8 millió, végül pedig 300 ezer forintot ki is fizetett. Ezt követően a felvevő beszüntette a hitel törlesztését, a bank pedig megindította a végrehajtást.

A bíróságtól a hitel felvevője kérte a végrehajtás megszüntetését és az első két lépcsőn nyert is. A bíróságok ítéletüket azzal indokolták, hogy a szerződés nem tartalmazza egyértelműen annak tárgyát: az a pénzösszeg, amelyet a bank a felvevőnek a rendelkezésére bocsátott, csupán hozzávetőlegesen került megállapításra, a 12 millió 110 ezer forint nem a kölcsön összege, hanem a felvevő finanszírozási igénye. Akkor még hatályban volt egy 1999-es kormányrendelet, amely a fogyasztóval kötött szerződések tisztességtelen feltételeit tartalmazta. A bíróságok szerint ebből három is érintette az adott szerződést, így az tisztességtelen volt. Emiatt pedig nem záradékolható és így végrehajtásra is alkalmatlan.

A bank felülvizsgálatot kért a Kúriától, amely úgy döntött, hogy végrehajtható a szerződés, a felvevő eljárási illetéke (perköltsége) pedig 4,5 millió forint (ez mind a három bírósági fokozat költségét tartalmazza). A Kúria abból indult ki, hogy a szerződés nem tisztességtelen. A felvevő azt állította, hogy a bank könyveiben szereplő tartozás egyoldalú előnyt ad a banknak, de ez nem igaz, mivel a felvevő megnézhette, sőt ha nem tudtak megegyezni az összegben, akár be is perelhette volna ezért a bankot. Az igazi nóvum viszont az, hogy a legfőbb bírói fórum megkülönböztette a kölcsönszerződést és a bankhitel szerződést.

A kölcsönszerződés meghatározott pénzösszegnek - a bank általi - rendelkezésre bocsátását jelenti, amelyet a kölcsön felvevője elfogad. Ezzel szemben a bankhitel szerződésben a pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy - jutalék ellenében - meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére, és a keret terhére (a szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén) kölcsönszerződést köt, vagy egyéb hitelműveletet végez. Ebben az esetben a 12 millió 110 ezer forint hitelkeret volt, amiből az építés függvényében folyósított a bank, de a szerződés szerint erre külön szerződést már nem kellett kötni. A hitelkeret után 1 százalék rendelkezésre tartási jutalékot kellett fizetnie a felvevőnek, majd a már felvett hitel után 4,5 százalék kamat és 1,5 százalék kezelési költség járt a banknak. Így hiába volt kölcsönszerződés a bank és a felvevő között létrejött szerződés neve, az valójában bankhitel szerződés (hitelkeret szerződés) volt.

A bank a hitelkeret rendelkezésre tartásával eleget tett a szerződésben vállalt kötelezettségének, sőt mindaddig, amig a felvevő fizetett, folyósított is abból. A szerződést a felvevő szegte meg, tehát jogos az ellene indított végrehajtás.

HOZZÁSZÓLÁSOK