Az új nemzetközi magánjogi kódex az 1979-ben hozott törvényerejű rendeletet váltja fel. Nemzetközinek számít minden olyan magánjogi (polgári jogi) eljárás, amelyben az egyik fél külföldi. A jogi megoldást sürgeti az, hogy az Európai Unióban minden ötödik házasság "nemzetközinek" tekinthető, mivel a házastársak állampolgársága különböző, vagy pedig a közös szokásos tartózkodási helyük eltér az állampolgárságuktól.

A válásoknak pedig 16 százaléka hasonló jellegű, amely évi 150 ezer "nemzetközi" bontópert jelent. Az államhatárokat átlépő öröklési jogi ügyek száma pedig évi 450 ezer, az értéküket pedig 120 milliárd euróra becsülik.

A nemzetközi magánjog egyik szelete a cégek fizetésképtelensége esetén alkalmazandó jog.

Íme az új koncepció

Az új törvény koncepciója szerint a magyar bíróság joghatósággal rendelkezik a fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására, ha az adós jogi személy létesítő okirata szerinti székhelye Magyarországon van, vagy pedig Magyarországon olyan működési hellyel rendelkezik, ahol nem átmeneti jellegű tevékenységet folytat (vagyis telephelyet működtet).

A tervezet kimondja azt is, hogy ha a magyar bíróság a fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására joghatósággal rendelkezik, eljárhat a fizetésképtelenségi eljárásból származó és azzal szorosan összefüggő valamennyi keresetben (például az alkalmazottakat megillető juttatásokról is dönthet a magyar bíróság). A fizetésképtelenségben hozott külföldi határozat hazai elismerése, a viszonosság esetén lehetséges.

Mikor érvényes a házasság?

Ha a házasulók személyes joga a házasságkötés idején különböző (mert különböző az állampolgárságuk, illetve eltérő a szokásos tartózkodási helyük), akkor a házasság csak akkor érvényes, ha ennek jogi feltételei mindkét házasuló személyes joga szerint megvannak. A kódex ezzel elejét akarja venni a "sántikáló" házasságok kialakulásának, vagyis az olyan eseteknek, amikor a házasság az egyik fél szempontjából érvényes, míg a másik szempontjából érvénytelen lesz.

A házassági vagyonjogban viszont a koncepció jogválasztási lehetőséget ad a házastársaknak (házasulóknak), meghatározva a választható jogok körét és a jogválasztás legkésőbbi időpontját.

A szerződéses kapcsolatokban az új törvény lehetővé tenné a felek jogválasztását. A jogválasztás állami jog választását jelenti. Ugyanakkor a választottbírósági törvény úgy módosulna, hogy ezek eljárásaiban a nem állami jogot is alkalmazni lehetne, ilyenkor az állami jog csak hézagpótló szerepet kapna.

Az öröklési jogban továbbra is érvényesülni fog az uniós jog, a nemzetközi szerződés, és a tagállami joghatósági szabály,  ezek egymáshoz való viszonyát tisztázza a koncepció.