Sokak szerint több szempontból is elhibázott szabályozást készít el a nemzetgazdasági tárca a hazai bankkártya-elfogadás során a kártyakibocsátó bankoknak járó jutalék (interchange-díj) esetében. Tegnap a Portfólió már nyilvánosságra hozta azt az előterjesztést, amelyet a tervek szerint a március 13-i kormányülés tárgyal majd. A nem nyilvános javaslat szerint a hazai IC-díj az Európai Unión belül székhellyel rendelkező pénzforgalmi szolgáltatók által bonyolított határokon átnyúló tranzakciók után közvetve vagy közvetlenül megfizetett díjak és jutalékok súlyozott féléves átlaga lesz. A súlyozást a készpénz-helyettesítő fizetési műveletek értéke alapján végzi el majd az MNB − bár, hogy ez mit takar pontosan az az előterjesztés ismerők szerint egyesek szerint még zavaros.

Miért olcsóbb a nemzetközi elfogadás?

Egyeztetett javaslat?

Az NGM a szokásos módon készítette elő a javaslatot, annak következményeiről hatástanulmány nem készült, a hitelintézetek a normaszöveget előzetes betekintésre kapták meg, válaszadási határidő nélkül, úgy, hogy eközben a minisztériumban a személyi változások okán az sem világos, hogy kihez tartozik a téma. Azt, hogy az azonnal megküldött felvetéseiket befogadták-e a mai napig sem tudni. A kártyatársaságokat előzetesen egyáltalán nem vonták be az előkészítésbe  - noha például annak kérdése, hogy mennyi idő alatt tudják a kártyacégek az új IC-díjakat a rendszerekbe beállítani, olyan technikai kérdés, amelynek ismerete fontos lehet a díjszabályozás bevezetése kapcsán.

A bankkártyapiaci szakértők szerint furcsa, hogy egy, a kártyaforgalom egészéhez mérten szűk részpiac szabályozását vennék át a belföldi forgalomban. Bár érvként igaz, hogy elvben a határon átnyúló szolgáltatások kezelése drágább, és így furcsa, hogy a kártyapiac ott miért dolgozik olcsóbban, mint a belső piacokon, ám tény, hogy üzletpolitikai szempontok okán a kártyapiac mindig is − alacsonyabb díjakkal − támogatta a készpénzmentes fizetés elterjedését a határon átnyúló tranzakciók esetében. Tehette, hiszen a magyar kártyákkal külföldön lebonyolított tranzakciószám eltörpül a hazai forgalom mellett − 116,6 millió belföldi fizetéssel 8,2 millió külföldi kártyalehúzás állt szemben tavaly az első fél év során. Ugyanakkor az átlagos tranzakciós érték jóval magasabb a külföldi fizetéseknél − ott egy tranzakció átlagosan 15 610 forintos pénzmozgást jelent, míg itthon egy kártyás fizetésnél átlagosan 7030 forintról szól a számla −, vagyis a külföldi fizetésből kisebb díj mellett is több térül, ráadásul itt a bankok a marzson is nyernek.

A határon átnyúló díjképzés egyértelműen a Visa jelenlegi gyakorlatának leképezése, ám látni kell, hogy − miként megírtuk − a Visa kényszerűségből ezt az IC-díjképzést alkalmazza Magyarországon; maguk is elismerik, hogy a hazai piac fejlődéséhez ez a díj kevés.

Adatok cáfolják az NGM azon álláspontját is, mely szerint a hazai kártyaelfogadó hálózat fejletlen, s az elfogadóhelyek lakossághoz viszonyított alacsony arányát a magas IC-díj okozná. Az MNB adatai szerint − a kiskereskedelmi forgalom 1,9 százalékos visszaesése és a forgalomban lévő kártyák számának folyamatos csökkenése ellenére − a pos-hálózat csak tavaly 10,2 százalékkal, 81 018 darabra bővült. Így az elfogadásban már a régiós szintnek lényegében megfelelő fejlettséggel bírunk, miközben az IC-díj - köszönhetően az elmúlt évek folyamatos díjcsökkenésének - már most is nálunk a legalacsonyabb. Ráadásul a minisztérium által jegyzett véleményt az IC-díj és az elfogadás elutasítása között eddig egyetlen felmérés sem támasztotta alá - az elzárkózó kereskedők elenyésző aránya hivatkozott csak erre a költségre.

 

Régiós interchange-díjak (bázispont, betéti kártyák)
OrszágMasterCardVisa
Magyarország5920
Szlovákia6270
Szlovénia620,26 euró
Csehország105100
Lengyelország115160
Forrás: Forrás: MasterCard, Visa

 

A készpénzmentesítés csak lózung?

Az NGM érdekesen érvel akkor is, amikor arról beszél, hogy a gyenge hálózat akadályozza a készpénzhasználat visszaszorítását, miközben lapunk kérdésére az NGM irányítása alá tartozó NAV ismerte el a közelmúltban, hogy célzott ellenőrzéseket nem terveznek a másfél millió forint feletti készpénzes tranzakciók visszaszorítása érdekében. Lapunknak arra a kérdésére, hogy a készpénzhasználat visszaszorítását célzó intézkedések között hol tart a tavaly épp Matolcsy György által bejelentett kötelező bankkártya-elfogadás fokozatos bevezetése, az NGM az NFM-hez irányított. Ott viszont már korábban elutasították azt az ötletet, hogy uniós pénzből támogassák a kártyaelfogadás bővítését. Vagyis hiába mutatta ki maga az MNB is, hogy éves szinten több, mint 100 milliárd forintos társadalmi költséget jelent az, hogy hazánkban az európai átlagnál jobban elterjedt a készpénzhasználat, maga a kormányzat úgy fest, csak a szavak szintjén barátja a helyzet orvoslásának és - mint a mostani példából láthatjuk - inkább a már jól működő rendszerek felesleges szabályozásával törődik.

Reagált a MasterCard

Bár a bankközi jutalék - mint neve is mutatja - nem a MasterCard bevétele, így közvetlenül nem érdekelt annak alacsony vagy magas voltában, de mint a hazai elektronikus fizetési rendszer elkötelezett fejlesztője és piacvezető szereplő, a MasterCard komoly aggodalommal tekint a fejleményekre, és szeretné felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy - amennyiben elfogadják a javaslatot - a magyar kártyabirtokosok várhatóan többet fizethetnek a jövőben a jelenleginél kevésbé attraktív kártyatermékekért - írja közleményében a cég, melyben az is olvasható, hogy a tervezett szabályozás ahelyett, hogy a fejlődést ösztönözné, egyértelműen lassítja a kártyahasználat terjedését, így ösztönzi a szürkegazdaságot, mindemellett veszélybe kerülhet az európai szintű sikereket felmutató hazai bankkártya-innováció is.

A MasterCard szerint a belföldi bankközi jutalék jelenlegi mértéke - mely régiós összehasonlításban jelenleg a legalacsonyabb - megfelelő szinten van, hisz tükrözi a magyar piaci igényeket és annak fejlettségét és hozzájárult a kártyás fizetés elmúlt években tapasztalható töretlen és jelentős fejlődéséhez. Ahogy azt több más országban tapasztaltak is mutatják, a bankközi jutalékok szabályozás általi, radikális csökkentése elsősorban a nagy üzletláncok költségeit csökkenti - állítja a kártyatársaság, mely már felvette a kapcsolatot a kormányzat képviselőivel annak érdekében, hogy megtalálják a legjobb utat a közös cél, egy kevesebb készpénzt használó társadalom eléréshez.

Miután a kormányzati oldal segítsége nem várható, ezért a piac próbál lépni. Mint megírtuk, több korábbi akció után a közeljövőben  indul a MasterCard és az MNB támogatásával egy pos-telepítési projekt, ahol − tekintve, hogy a készülékeket kedvezményes díjért adnák a kereskedőknek − kiderülhet az is: vajon tényleg a díjmérték, avagy inkább a számlamentes forgalom igénye az, amely távol tartja a kereskedőket a kártyaelfogadástól. A szabályozással sokak szerint megvárhatta volna az NGM ennek a pilot projektnek az eredményét.

Végül pedig a gyors szabályozás annak fényében is kapkodónak tűnik, hogy a hírek szerint az Európai Bizottság nyáron maga is napirendre tűzi az IC-díjak kérdését. Itt elvben még olyan döntés is születhet, hogy eltörlik a teljes IC-díjat, ám az is tény, hogy az EU a Visa kártyatársasággal folytatott polémia végén hozott döntésében elismerte az IC-díj létalapját.

Kinek mit jelenthet az IC-díj csökkentése?

Mint arról már szóltunk, bár összességében nem jelent nagy tételt - évi 5 milliárd forint körüli összegről beszélünk - a kibocsátó bankok számára komoly költség-fedezetet jelent az IC-díj - ebből fedezik a kártyakibocsátás és -monitoring költségeit. Ez a fedezete annak, hogy immár a kártyák 82 százaléka korszerű és biztonságos chipes kártya - az Egyesült Államokban a chip költségei miatt a bankok még vonakodnak az átállástól. A hazai kártyamonitoringnak köszönhetően Európa egyik legcsekélyebb kártyacsalás adatával épp hazánk rendelkezik. Emellett a bankok a kibocsátói oldalon komoly fejlesztéseket is hajtanak végre - az érintésnélküli (contactless) kártyák - PayPass, PayWave - és a mobilos fizetési alkalmazások terén az elmúlt évben Magyarország ismét a fejlesztések élvonalába került.

Az IC-díj csökkentésével a kártyarendszer fenntartási költségeit a bankok kénytelenek lennének a tranzakciós oldalról a tényleges kibocsátói oldalra terhelni - Ausztráliában, ahol eltörölték az IC-díjat az éves kártyadíjak nem egy esetben 50-80 százalékkal ugrottak meg.

Dőreség lenne azt hinni, hogy a kisebb IC-díj a kártyával fizető ügyfelek számára kedvezményt hoz. Egyetlen nemzetközi példa sincs arra nézve, hogy a csökkenő bankkártya-költségeket a kereskedők bármilyen módon visszaadnák az ügyfeknek, azaz a kereskedelmi árakban ennek a lépésnek hatása nem jelentkezik. Természetesen a kereskedőnek jelenthet némi csökkenést a kisebb IC-díj, s ezzel akár az árrése is nőhet, ugyanakkor Magyarországon bevett gyakorlat, hogy a komoly forgalommal bíró multik már ma is egyedi megállapodásokat kötnek a kártyaelfogadást nyújtó bankokkal, az általuk a kártyaelfogadásért fizetett díj (amelyben az IC díj mellett a kártyacégnek járó alacsony jutalék és természetesen az elfogadó bank költségei is benne foglaltatnak) az árletörő tendereknek köszönhetően már ma is hihetetlenül alacsony szinten állnak - bőven 1 százalék alatt. A hazai piacon - az MNB állításaival ellentétben - immár az elfogadói piacon is verseny van, hiszen közel 10 társaság ajánlata közül válogathat az a kereskedő, aki kártyaelfogadást tervez. Ennek köszönhetően ma már a kisebb cégeknek is lehetőségük van igen kedvező áron bekapcsolódni a kártyaelfogadásba. Emellett nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a kártyás fizetés elterjedésével a kereskedőknél a készpénzhasználat és -őrzés költsége is csökken - például a banki elszámolásoknál a tranzakciós illeték az elektronikus ügyletekben 2, a készpénzes fizetésekkor 3 ezrelék...