Ilyen áron szerezhetünk milliókat a vállalkozásunkhoz

Mekkora növekedést vár egy kockázati-, vagy magántőke befektető egy kkv-tól? Milyen pozíciót szeretne magának? Mit vár az üzleti tervtől? Hogyan távozhat a cégtől? - többek közt ezekre a kérdésekre kereste a választ a Napi Gazdaság.
Dzindzisz Sztefan, 2013. február 28. csütörtök, 12:55
Fotó: Napi.hu

A legfontosabb, hogy egy befektető nem csak pénzt ad, hanem sok szálon érintkezik a céggel, így az együttműködés több területre is kiterjed - közölte a Napi Gazdaság érdeklődésére Szombati András, a Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesület (HVCA) gazdasági vezetője, elnökségi tagja, a Primus Capital partnere. Mint mondta alapesetben egy beruházó - bár a befektetett tőke nagysága alapján lehetne másképp is - kisebbségi státuszban érzi jól magát egy cégben, így a tőkeinjekcióért cserébe nem operatív pozíciót vár el. "Nem lenne szerencsés helyzet, ha nekünk kellene vezetnünk a céget" - magyarázta Szombati, majd hozzátette, hogy a cégvezető hozzá nem értése miatt ilyen eset is előfordult már. (Amennyiben befektetőt keres a cégének, úgy ide kattintva olvashatja el a kezdeti lépéseket.)

A befektető tehát nem a napi működésbe, hanem inkább a stratégiai kérdésekbe szólna bele: milyen alvállalkozókkal dolgozzanak együtt, milyen beruházásokat hajtsanak végre, vegyenek-e fel még hitelt, vagy éppen milyen vezető alkalmazottai legyenek. Amennyiben egy korai fázisban lévő cégről van szó, úgy gyakran egy aláírási joggal rendelkező pozíciót kérnek a beruházók - tette hozzá Zsembery Levente, a HVCA oktatási bizottságának elnöke, a BigGeorge's NV Equity Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. vezérigazgatója. Szerinte ennek praktikus okai vannak, hiszen ha az üzlet rosszul sül el, akkor ezzel a lépéssel ki lehet menteni a pénzt a cégből.

Minél érettebb egy cég, annál inkább formalizáltak a funkciók: egy nagyobb cégnél már felügyelőbizottsági, vagy igazgatósági tagságot kérhetnek, de előfordul a vétójog, illetve az is, hogy a hitelfelvételt taggyűlési döntéshez kötik, vagy szabályozzák a más cégekkel való fúziót. A lényeg, hogy ésszerűen korlátozzon csak a befektető, a napi működésbe a legritkább esetben szabad csak beleszólni, mivel azzal csak a cég működését gátolom - mondta egybehangzóan mindkét megszólalónk, akik azt is elmondták, hogy ezeket a változásokat gyakran jól fogadják a cégvezetők, megértik, hogy a fejlődéshez szükség van bizonyos keretek közé szorítani a működést. A befektető akkor nyugodt, ha azt látja, hogy a vállalkozás nemcsak pénzügyileg stabil és kecsegtető, de tudatos építkezés eredményeként tart ott, hogy befektetőt igényel további fejlődéséhez. Ez a tudatosság, a piacát ismerő cégvezető, az átgondolt fejlődési stratégia, illetve persze a cégen belüli viszonyok, szerződések, kapcsolatok tisztázottsága és átláthatósága lehet garancia a befektetés sikerére - véli Árva Jenő a PwC Magyarország tanácsadási csoportjának menedzsere. Ehhez nem kell, sőt az esetek többségében nem is tanácsos a befektetőnek átvennie a napi irányítást.

Prezentációval kezdhetjük a meggyőzést

Mielőtt azonban eljutunk idáig, meg kell győzni a beruházót, hogy miért érdemes több millió, esetleg milliárd forintot a vállalkozásunkba belefektetnie. Ennek első lépéseként egy prezentációt kell tartani a befektetési bizottság előtt, ahol bemutatjuk a cég előtt álló lehetőségeket és hogy ehhez milyen támogatásra lenne szükségünk. Amennyiben ez jól sikerül és a testület is rábólint a tervekre, úgy elindulhat a közös tervezés: mennyi pénz kell, azt milyen stratégia menték költenék el, ebből mekkora árbevétel várható. Ha ezt elfogadja a leendő befektető, akkor tesz egy ajánlatot, majd egy esetleges alkudozást jó esetben a megegyezés követ. (A szerződéskötésről bővebben sorozatunk következő részében olvashatnak.)

Az üzleti tervvel általában az a legnagyobb gond, hogy nem tudják a cégek megfelelően megbecsülni a leendő árbevételt - mondták egybehangzóan a lapunk által megszólított szakemberek. Szombati András szerint gyakran irreális dolgok szerepelnek a dokumentumban, ezek pedig "borzasztóan taszítóak" egy befektető számára. Ezt erősítette meg Zsembery Levente is, aki szerint az az általános tapasztalat, hogy ha az üzleti tervet elosztjuk tízzel, akkor is túlzó elvárásokat látunk, de gyakori hiba az is, hogy elfelejtenek számolni a versenytársakkal. Ugyanakkor a szakember azt emelte ki, hogy egy korai fázisban lévő cégnél kisebb probléma a rossz üzleti terv, mivel ilyenkor még le lehet ülni és átbeszélni az esetleges problémákat - egy már évek óta működő cégnél egy ilyen hiba azonban már komoly hozzáértési kérdéseket vet fel. Egyetértett ezzel Árva Jenő is, aki szerint a pénzügyi tervezést is tanulni kell, a megalapozott pénzügyi terv pedig az egyik legerősebb hitelesítő dokumentum egy cég tulajdonosa, vezetője számára. Hitelesíti piacismeretét, és a vállalkozás jelenlegi és elérhető jövőbeni piaci pozíciójának ismeretét is.

Ekkor fel kell készülni arra, hogy a beruházó ilyenkor rendszerint átvilágítja a céget: ha egy már működő cég, akkor auditort hívnak, ha vannak szerződések, akkor jogásszal tekintik át azokat, ha van kész termék, akkor szakmailag véleményezik azt.

Mit szeretne látni egy befektető?

Amennyiben korai fázisban lévő cégről van szó, úgy a beruházónak gyakran a csapat minősége a legfontosabb - állítja Zsembery Levente. Ez szerinte magánál az ötletnél is fontosabb, példaként pedig a Facebook-ot hozta: bár nem ez volt az első közösségi oldal a világon, mégis ez lett a legsikeresebb. Azt is vizsgálni kell, hogy milyen az ötlet és a menedzsment közötti kapcsolat, hiszen előfordult, hogy hiába volt kiváló a csapat, és jó az ötlet, a kettő nem passzolt egymáshoz, így nem is sikerült sikerre vinni a céget. Egy érettebb cégnél már a piaci beágyazottságot is nézik, illetve azt, hogy hogyan jutottak el idáig: jókor voltak jó helyen, vagy tényleg bírnak olyan versenyelőnnyel, képességgel, szaktudással, amivel eljutottak idáig, de ami még fontosabb, amivel meg is tudnak maradni a piacon - emelte ki Zsembery.

Amennyiben mindezeknek megfelel az adott cég, úgy sem kell azzal számolnia, hogy örökre ott ragad a nyakán a befektető, hiszen egy alap futamideje általában 10 év, melynek első 3-5 évében maga a befektetés zajlik, utána 3-4 évig tart a portfólió felhizlalása, majd a kilépés, az exit - mondta Szombati. A befektető évi 25 százalékos értéknövekedést vár el, ám egy idő után ez szinte biztosan csökkenni fog, hiszen ugyanazokkal a módszerekkel, eszközökkel, tőkével már nem lehet ugyanazt a fejlődési szintet tartani. Ezt a lelaposodó időszakot pedig a befektető már nemigen akarja megélni a cégben, ilyenkor a fejlődés szinten tartásához vagy további tőkebevonásra van szükség, esetleg egy szakmai befektetőre.

Az exit módjai

A beruházó kilépésének számos módja van, Szombati szerint a hazai piacon az a jellemző, hogy mindenki egy szakmai befektetőnek akarja értékesíteni a céget, hiszen minden valószínűség szerint neki éri a legtöbbet az adott vállalkozás. A tőzsdei kivezetés Magyarországon ritka - ez inkább az angolszász piacokra jellemző -, ehhez például mindenképpen szükséges a nemzetközi jelenlét is. Szombati szerint nem a legjobb lezárása az üzletnek az, ha maga a cégvezető veszi vissza a céget a befektetőtől, mivel ilyenkor a legtöbb esetben nem sikerült elérni a kitűzött célokat, és áron alul adják el a vállalkozást. Egyetértett ezzel Zsembery is, aki szerint a legjobb megoldás, ha egy aukció keretében értékesítik a céget - amennyiben ő maga akarja visszavásárolni, akkor kap elővásárlási jogot, de csak a legmagasabb ajánlaton adják vissza neki a cég teljes tulajdonjogát. "Engem nem zavar, ha ő akarja továbbvinni a céget, az viszont már igen, ha nem piaci áron adom el" - magyarázta ennek okát a szakember.

HOZZÁSZÓLÁSOK