Az Európai Unió a pénzügyi válság előtt számos eredményt ért el, amiből mind a szűken vett pénzügyi szektor, mind a vállalatok profitáltak - mondta el Farkas Ádám, az Európai Bankfelügyeleti Hatóság (EBA) főigazgatója a Joint Venture Szövetség rendezvényén. Az EU pénzügyi integráció sokkal mélyebb lett, mint más iparágakban. Kialakult egy erős pénzpiac az eurózónán belül, amely megteremtette a lehetőségét, hogy az ECB elláthassa feladatát. Mind a tőke-, mind a hitelek áramlása megindult a perifériák felé, ez pedig azt jelenti, hogy a feltörekvő országok vállalkozásai komoly lehetőségeket kaptak a forrásszerzésre. A bankok a forrásbőség és a viszonylag alacsony forrásköltségeknek köszönhetően komoly árversenybe kezdtek - ennek azért előnyét látták a cégek.

A pénzügyi válság ugyanakkor számos problémára is rámutatott. A válság kezelése során számos tanulságot lehetett levonni - ezekre próbálnak most válaszolni a szabályozók. A bankrendszer stabilitásának fenntartását szolgáló állami kötelezettségvállalások okán komoly politikai nyomás nehezedik a jogalkotókra, hogy olyan megoldásokat dolgozzanak ki, amelyek nem terhelik tovább az adófizetőket. A banki válságkezelés nemzetközi koordinációjának hiánya is komoly gondként jelentkezett - sem globális, sem regionális szabályozás nem volt. Komoly gondot jelentett a makroprudenciális szabályozás hiánya, a mikroprudenciális oldalon pedig megmutatkozott a tagországokban működő bankok közötti erős különbség a tőke mértéke, a hitelminősítők munkája, a komoly tőkeáttétel és a likviditásszabályozás terén. Ezek után érthető, hogy a felügyeleti gyakorlat is országonként komoly eltérést mutatott.

Ami még hátra van

A válságra adott első válasz, a szigorítás volt. A pénzügyi piac területén ez a bázeli követelmények meghatározása volt. Farkas szerint a januári döntés, a Bázel III. szabályozás kitolása nem egészen egyértelműen a bankok számára történő kedvezmény. Európában még hátra van a tőkekövetelmények meghatározása - ez bármikor megtörténhet.

Az intézményreform is napirenden van. A makroprudenciális felügyelet az ESRB mellett három mikroprudenciális felügyeleti hatóság jött létre - ide tartozik az EBA is, amely az első körös reakcóban jött létre. Ugyanakkor hiába jött létre a szervezet, az egyedi bankok felügyelete továbbra is nemzeti hatáskörben maradt. Ennek oka, hogy nem volt olyan fiskális intézmény/eszköz, amely uniós szinten tudott volna felelősséget vállalni egy bankcsődért. Amíg ilyen intézmény nem létezik, nincs kellő forrás, addig nem lehet elvenni a nemzeti hatáskört, és épp ezért a felügyeleti hatáskörnek is helyben kell maradnia. Farkas emlékeztetett: a múlt héten egy holland bank államosításáról a holland kormány és a felügyelet döntött.

Az intézményrendszer hiánya mellett nem alakult ki az az eszköztár sem, amely a pénzügyi válságkezelés egységes feltételeit tartalmazza. Farkas szerint még nemzeti szinten sincs minden rendben - erre jó példa, hogy még a pénzügyileg fejlett Nagy-Britanniában sem volt felkészülve a jogrendszer olyan szintű banki problémák és csődök kezelésére, mint amit a válság hozott magára. Mindeddig nincs egységes betétbiztosítás Európában - így lényegében tagországonként eltérő a betétvédelem.

Megkérdőjeleződött fenntarthatóság és stabilitás

2011 után tovább nehezítette a helyzetet, hogy megkérdőjeleződött, hogy a szuverén adósságpályák fenntarthatóak-e. Ráadásul néhány országban olyan szintű problémák jelentkeztek a bankrendszerben, ahol a problémák kezelése drasztikus szinten megterhelte az adott államot, amelynek kezelése a fiskális helyzetet drámaian lerontotta - az EBA főigazgatója az ír példát említette. A szuverén papírok visszafizetésének, kockázatmentességének megkérdőjeleződése a bankok mérleghelyzetének drasztikus romlásával járt.

A gondokat tetézte, hogy a nagybankok mérlegfőösszege több esetben meghaladja az anyaország GDP-jét - a svéd Nordea mérlegfőösszege a svéd GDP 180 százalékát jelzi. Az Egyesült Államok nagybankjai az USA GDP-jének 10-15 százalékánál tartanak - mondta Farkas, aki ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy az EU teljes GDP-jéhez képest az uniós bankok mérlegfőösszege az amerikai bankokéhoz hasonlatos. Ez is az uniós mérték irányába történő lépés szükségességét igazolja. (Magyarországon a teljes bankrendsezr a GDP 250 százalékán áll, ez átlagosnak mondható, hazánk nem számít túlbankosítottnak.)

Farkas szerint a fentiek miatt 2011. közepére az egész európai bankrendszer stabilitása megkérdőjeleződött - lényegében megszűnt ezen bankoknak a középlejáratú forrásszerzési lehetősége. Mintegy 860 milliárd euró megújítására lett volna szükség, erre adott választ az ECB, amikor forráshoz juttatta a bankokat. Az EBA felhívására a bankok is próbáltak lépni, mintegy 200 milliárd euró értékű tőkeemelés történt az európai bankokban. Emellett a nemzeti felügyeletek próbálták arra bírni saját bankjaikat, hogy adjanak fel határon túli poziciókat, vonjanak ki forrásokat a perifériákról - ezt éreztük Magyarországon belül is. De, hogy nem magyar sajátosságról van szó azt jól mutatja, hogy még az eurózónán belüli leánybankok megszüntetése is napirenden volt.

Drámai volt a forráskivonás

Farkas szerint az adott országok bankrendszerében lévő külföldi források kivonása nem egyedi: a görög bankrendszer a külföldi források 80 százalékát, a spanyol bankrendszer 60 százalékát vesztette el másfél év alatt - egy fél év alatt 370 milliárd eurót vontak ki az anyabankok. Ha nem lett volna az ECB tőkepótlás, drámai helyzet következett volna be. Érdekes módon még Németországból is vontak ki külhoni forrást a pénzintézetek. A bankok külföldi forrásainak elapadása jelentősebb volt, mint a vállalati területen történő  tőkekivonás mértéke ugyanebben az időszakban. A finanszírozás elérhetősége és árazása drasztikusan megváltozott, míg korábban az osztrák-olasz határon mindegy volt, hogy hol vesz fel hitelt egy panzió, addigra ma már nagyon komoly különbségek vannak mind hitelhez férésben, mind árazásban országonként.

A válságkezelési eszköztár hiányára ma már rendelkezésre áll egy törvényjavaslat, amely - ugyan nemzeti keretek között - de egységes eszközök bevezetését teszi majd lehetővé. Az ECB továbbra is elkötelezett a likviditás biztosítására. A fentiek mellett ugyanakkor csak a bankunió lehet a teljes válasz: európai szintre kell emelni a felügyeletet és a biztonsági hálót. Meg kell erősíteni a bankszanálási szervezetrendszert - emögé fiskális forrásokat kell biztosítani. Emellett pedig megérett a betétbiztosítás egységesítés - mégha a valóban egységes európai betétbiztosítás ma még távoli cél is.

Indulás 2014-ben

Az első lépés az egységes európai bankfelügyelet (SSM) feltételeinek meghatározása ma már megtörtént. Az ECB az európai bankokat saját ellenőrzése alá vonja és fenntartja a jogot, hogy a nem automatikusan az ECB-hez delegált bankok esetében is magához vehesse az irányítást. Nemzeti szinten marad ugyanakkor a fogyasztóvédelem, a fizetési szolgáltatások szabályozása és a pénzmosás elleni szabályozás.

A tagországok az európai bankok esetében lemondanak a nemzeti jogokról. Azon országok számára, akik nem eurózóna tagok, azok számára kialakult az a részvételi lehetőség, amely révén biztosítható, hogy nem nyúlnak át az adott tagállam feje felett. A kimaradó országok - az EBA szavazati jogok módosításával - garanciát kaptak arra, hogy nem történhet a fejük feletti döntés.

Az indulás elvben 2014. áprilisa, ám a szabályozás megszületése után 1 évet hagy a szabályozás, azaz két hónapon belül el kell fogadni a feltételeket a tervezett induláshoz.

Mi lesz, ha Magyarország nem lép be?

Ha Magyarország nem lép be a rendszerbe, akkor csak annyi történik, hogy az itthoni nagybankok esetében konszolidáló felügelet nem a német, olasz, osztrák anyafelügyelet, hanem az ECB lesz, míg a hazai leánybankokat és a magyar bankokat a hazai felügyelet végzi. Ha belépünk, akkor a felügyeleti jogkör az ECB-re száll, még a hazai nagybankok (OTP) esetében is - jellemezte a helyzetet az EBA főigazgatója.

Farkas szerint ez még csak a felügeleti szint, a rendszer egészének további lépései szükségessé teszik, hogy a felügyelet mellett a válságkezelés is uniós szintre kerüljön. Az erre szóló javaslat nyárra készülhet el, s a joganyagról az év második felében dönthetnek.

Nehezebb kérdés a betétbiztosítás jövője - itt még nem dőlt el, hogy a betétbiztosítók erősebb koordinációját irányozzák elő, avagy arról is, hogy leánybankok esetében a tagállamok betétbiztosítói egymást is kisegíthessék.

Farkas szerint ugyan a felügyeleti szabályozás kedvező feltételeket ígér a külső csatlakozó országoknak, ám a másik két pillér - főleg a banki válságkezelési modul - részletei nélkül nem kell elsietni a belépést.