Vajon az Európai Unió beszerezhetné-e olaj- és hosszabb távon gázszükségletének jelentős részét Oroszország helyett Patagóniából, amelynek nagy része Argentínában található? - teszi fel a kérdést a Financial Times. Az ország elnöke Alberto Fenández úgy véli, miért ne. Végül is óriási lehetőségek lehetnek a világ második legnagyobb palagáz- és negyedik legnagyobb olajpala-lelőhelyében, amelyek a Németország háromszorosának megfelelő területű Patagóniában találhatók. Ahogy nemrégiben Németországban járva vendéglátóinak fogalmazott: Argentína a tárháza annak, amire most a világnak a leginkább szüksége van, mármint élelmiszer-nyersanyagnak és energiahordozóknak.

Az amerikai Chevron, a brit-holland Shell és a malajziai Petronas olajmultik lennének a legnagyobb nyertesei annak, ha Argentína felpörgetné a Vaca Merta (halott tehén) térség olaj- és gázkitermelését. Az LNG formájában exportált gázban Argentína versenytársa lehetne Ausztráliának és Katarnak – írták az S&P elemzői nemrégiben egyik jelentésükben. Miguel Galuccio, a Vaca Muerta második legnagyobb olajkitermelő vállalata, a Vista vezérigazgatója felhívja a figyelmet arra, hogy az ottani termelés máris olajexportőrré tette Argentínát, még ha szerény mennyiségről van is szó.

Persze: túl egyszerű lenne, ha minden ilyen kerek lenne.

Hiába nagy felhajtás évek óra a Vaca Muerta körül, a vonzó geológiai lehetőségek nem voltak elég csábítóak ahhoz, hogy a korábbi argentin kormányok invesztáltak volna az olaj- és gázbányászat feltételeinek javításába. (Ennek azért ellene szólt az is, hogy az olaj és ezzel a gáz ára 2014 második felétől az elmúlt évig nem tette igazán gazdaságossá a nem hagyományos kitermelés fejlesztését.)

Sok pénz kellene

Több tíz milliárd dollár befektetésre lenne szükség, és bár a Vaca Muertán tíz éve folyik energiahordozó-kitermelés, aminek a költségei közel vannak az Egyesült Államok hasonló módon folyó kitermelésének költségeihez, a térségben lévő mezők kevesebb, mint tíz százalékát tárták fel. A Buenos Aires-i kormány becslése szerint ha elérnék ezen a téren az 50 százalékot, akkor évente több mint 30 milliárd dollár bevételt gyűjthetne be az ország az energiahordozók exportálásából.

Ez a szép lehetőség eddig elsősorban az ország merev árfolyamátváltási rendszere miatt nem teljesült. Ennek az a funkciója, hogy megakadályozza a külföldi cégeket az Argentínában keletkező profitjuk hazautalásában. A cégek hosszú lobbizás után csak annyit tudtak elérni, hogy jövedelmük egy részét válthatják át a gyorsan elértéktelenedő pesóról dollárra – ennél más országokban sokkal kedvezőbb feltételeket kapnak. Ráadásul a hivatalos árfolyamon válthatják át a devizát, ami fele a feketepiacinak.

Olcsóbenzin-politika

További hátránya a multik nézőpontjából Argentínának, hogy a mindenkori kormányok hosszú idő óta támogatják a hazai piacon eladott olaj árát, ami így a világpiaci ár felébe kerül, mérsékelve az energiaipar bevételét. Végül hiányzik a bővítéshez szükséges infrastruktúra: a Vaca Muerta kapacitásának határt szab a meglévő vezetékek kapacitása. Terveznek egy a térséget és a fővárost összekötő új vezetéket, aminek lefektetése 3,4 milliárd dollárba kerülne, de akadozik a kivitelező kijelölését megelőző pályáztatás.

A nemzeti olajtársaság, az YPF egy ideje keresi a tengerparton azt a helyet, ahol fel lehetne építeni egy gázcseppfolyósító terminált az exporthoz, ám egyelőre hiába a Vaca Muertában rejlő nagy lehetőségek, Argentína továbbra is nettó gázimportőr. Galuccio elismeri, hogy a hazai és az export-infrastruktúra is jelentős fejlesztésre szorul, és az energiahordozókat „versenyképesebb” áron kellene értékesíteni a belső piacon. Vannak olyan multik, amelyek megelégelték, hogy erre várjanak. A kínai Sinopec és az amerikai ConocoPhillips elhagyta az argentin piacot.