Jelenleg két nagy csata zajlik: az egyiket tüzérséggel vívják a felszínen, a másik a technológiák összecsapása a háttérben – mondta a BBC helyszíni riportjában Dmitro Povorcsanszkij, az ukrán hadsereg Dnipro 1 zászlóaljának katonája. Ez az egység a második, a jórészt láthatatlan fronton harcol, amit Dmitro szeret az informatikusok háborújának nevezni. Náluk mindenki önkéntes, többségük számítástechnikai háttérrel rendelkezik, és már a háború előtt is ismerték egymást.

A csapat egyik mobiltelefonján látható egy drónfelvétel azokról az orosz célpontokról, amelyeket eddig megsemmisítettek – ez az ő „gratest hits” összeállításuk. A katona szerint a harcjárművek, ágyúk és lőszerraktárak kilövéséről szóló videók nem tanúskodnak rossz eredményről, ahhoz képest, hogy mindössze tízen vannak. Korábban a végül az oroszok kezére került Rubizsne és Szeverodonyeck városában harcoltak, most Szlovjanszk védelmére készülnek, ami vélhetően a támadók következő célpontja.

Drónok és UAV-k

Drónokat és pilóta nélküli repülőgépeket (UAV) korábbi háborúkban is használtak, de nem olyan mennyiségben és kiterjedten, mint ebben az összecsapásban. Kulcsfontosságú fegyverekké léptek elő mindkét félnél. Két fajtájuk van, a nagyobbak – az oroszoknál az Orlan-10, az ukránoknál a török gyártmányú Bayraktar – és a kisebbek. Az előbbiek bonyolultabbak, többet tudnak, mint az utóbbiak, ám könnyebb célpontok az ellenségnek.

A legnagyobb tömegben kapható drónok bárki által megvásárolható, bolti termékek. Ezek olcsók és könnyű pótolni őket, miután megsemmisülnek. Mindkét fél arra használja a kis drónokat, hogy felderítse az ellenség eszközeit és irányítsa a saját tüzérséget, amely azután megsemmisítheti a kiszemelt célpontot. Emellett lehet rájuk robbanóanyagot szerelni, amit a Dnipro 1-nél külön szakértők végeznek. Nem sokról, 20-80 deka robbanóanyagról van szó, ám például egy lőszerraktára juttatva robbanássorozatot indíthatnak el.

Fölényben az oroszok

A háború kezdetén az oroszok uralták a drónháborút is, úgynevezett Aeroscope-t használtak, azaz egy drónfelderítő platformot, amellyel valós időben azonosítani lehet az UAV-k és a kezelőjük közti kommunikációt. Így gyorsan megtalálhatták a két végpontot: a drónt is és a földi kezelőt is. Az ukránok néhány hónap alatt megtanulták semlegesíteni ezt a módszert, de az Dmitro elmondása szerint az oroszoknak még mindig számos eszközük van a drónkommunikáció zavarására. Így jó pár ki drónt elvesztenek.

Az oroszok egyébként is tapasztaltak az elektronikus háborúban: zavarják és blokkolják az ukrán katonai kommunikációs rendszereket. A brit Rusi védelmi kutatóintézet egyik jelentése is megjegyzi, hogy az orosz elektronikus támadások megakadályozzák, hogy az ukránok a drónok segítségével megtizedeljék az orosz tüzérséget. További megállapításuk szerint az ukrán UAV-k átlagos harci élettartama mindössze hét nap.

Dmitro bízik benne, hogy be fogják hozni az oroszok előnyét. Ezt arra alapozza, hogy míg az ukrán oldalon a technológiai szakmában megszokott önállóságra és kreativitásra támaszkodnak, ellenségük jobban ragaszkodik a merev katonai szabályokhoz. A felzárkózáshoz azonban inkább évekre, mint hónapokra van szükség.