A legfrissebb kínai inflációs adat egy hónap értékét mutatja az előző év azonos hónapjához képest, ugyanúgy, ahogy itthon is megadja azt a KSH havonta. A teljes naptári évre vonatkozó adat így eltér ezektől, hisz az egy év átlagát mutatja az előző évhez képest. Azonban a tavalyi éves adatokat összevetve is látszik, hogy Kínában az energiaár-robbanás és a termelési láncok akadozása idején sem szálltak el az árak: a tavalyi éves infláció 3 százalék volt.

Nem egyedi eset

Hasonló folyamatot Japánban is megfigyelhetünk, ahol valamivel magasabbak voltak az adatok, de megdöbbentő módon ott is alig tértek el az inflációs céltól és csak rövid ideig, noha Japán nyersanyagokban és energiahordozókban rendkívüli mértékben kiszolgáltatott az importnak. Ez alapján azt sem mondhatjuk, hogy Kínában mesterséges lenne a folyamat, vagyis a kommunista kormány rögzítené az árakat, így azok torzítanának, és áruhiány lenne. Hiány mellett pedig értelemszerűen az ország nem válhatott volna a világ gyárává.

Energiaárak hatása

Kétségtelen, hogy tavalyelőtt ősszel és tavaly az év nagy részében Európában emelkedtek meg leginkább az energiaárak, élen a gázzal, mivel Oroszország hosszan előkészítette ezt a helyzetet: éveken át rászoktatta a kontinenst az olcsó orosz gázra, hogy a háború alatt az a zsarolás eszköze legyen. Ugyanakkor a hirtelen kialakult erős kereslet megemelte az Ázsiába irányuló cseppfolyósított (LNG) gáz árát is átmenetileg, így Ázsiában sok vevő le is mondott a vásárlásról.

Itt már látszik is valami az energiaár okozta hatásokból: mindenáron nem veszik meg a gázt, mint azt mi tettük, hanem Kína esetében például felpörgették a szénkitermelést, csapást mérve a klímavédelemre, ugyanakkor az  országban egészen elképesztő mértékben tört előre az elektromos autózás, miközben most Elon Musk épp Kínában tervezi, hogy óriási, erőművi szintű akkumulátorokat gyárt, nem kis részben kínai vevők részére, vagyis Kína készül arra, hogy a megújuló forrásokból származó áramot ezekben tárolja, így valemelyest kiegyensúlyozza az időjárás változékonyságának következményeit.

Élelmiszerárak

Így már érthető, hogy a mezőgazdasági termelők, élelmiszerfeldolgozók nem emelhették duplájára az árakat az energiaköltségekre hivatkozva, mint nálunk. Miután így nem következett be árrobbanás, az inflációs pszichózis is elmaradt, ami nálunk az nagy áremelkedés utolsó hullámát jellemezte. Kínában a valuta, a jüan is viszonylag stabil volt, szemben a forinttal, és persze Kínában nem alkalmazzák a korlátlan költekezést a lakosság szimpátiájának megnyerésére, vagyis nincs választási költekezés, miután választások sincsenek.

Az élelmiszerárak esetében 2,4 százalékos volt most a kínai mutató, ami még a teljes inflációs adatnál is jobban mutatja az eltérést, hisz nálunk dupláztak az élelmiszerárak: most van is honnan csökkenteni, hogy a nagyobb áruházláncoknál éleződik a verseny a visszaeső kereslet miatt. 

Termelői árak

Még egy érdekesség: a termelői árindex egyenesen mínuszba ment Kínában, jelenleg -2,7 százalék. Ez ugyanakkor érthető annak következtében, hogy 2021 második felében az ellátási láncok akadozása, a félkész termékek hiánya miatt ez a mutató a Reuters adatai szerint 15 százalékig ugrott fel Kínában, miközben a fogyasztói árindex ekkor sem ment 2-3 százalék fölé. Ennek magyarázata, hogy a termelői árak növekedése döntően az exportárakra hatott az ipari termékek esetében, és a mostani csökkenés annak köszönhető, hogy van már elég minden nyersanyagból és félkész termékből, így helyreáll a piac.

A mostani alacsony inflációs adatnak annyiban van az egész világ szempontjából is jelentősége, hogy

a kínai jegybanknak tere nyílik ezáltal a monetáris lazításra, ami a gazdasági növekedést is élénkíthetné, ezzel az egész világgazdaságon lendítve egy kicsit.