A kakaó az egyik fő okozója az erdőirtásnak Nyugat-Afrikában, ami talajromláshoz, a víz elérhetőségének bizonytalanságához, a csapadékeloszlás eltolódásához, a biodiverzitás csökkenéséhez vezet.

Ezek a következmények összességében alacsonyabb terméshozamokat eredményeznek, ami miatt további erdőirtás szükséges, hiszen a gazdák kompenzálni szeretnék a terméskiesést. Indonéziában is hasonló csapdába kerültek - írja Kis Anna, Meteorológus, a földtudományok doktora, az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa, a Másfél fok cikkében.

Az 1980-as években közel egy millió hektárnyi erdőt alakítottak kakaóültetvénnyé. Azt várták, hogy ennek eredményeként meg fog növekedni a kisgazdák bevétele, holott a talaj tömörödését és minőségének romlását tapasztalhatták a csökkenő biodiverzitás és mikrobák miatt, valamint a csökkenő beszivárgás és talaj-víztározás következtében.

Becslések szerint 1988–2008 között 2-3 millió hektárnyi erdőveszteséget írhattunk a kakaótermesztés számlájára.
A legnagyobb kakaótermesztő országok Elefántcsontpart, Ghána és Indonézia. Az első kettő a globális termelés kb. 60 százalékát adja. A klimatikus változások eközben a kakaótermesztésre használt területek eltolódását eredményezhetik – amely magában rejti az új erdőirtások kockázatát.

"A szimulációk szerint a kakaótermesztésre kevésbé alkalmas területek nagysága növekedhet, de az igazán alkalmasak csökkenni fognak – a jelenhez képest 2040–2069-re feleannyi lesz" - írja Kiss.
A kakaóbab csak egy kis része a növénynek, így sok hulladék is keletkezik, amit nem exportálnak. Elefántcsontparton egy olyan biomassza üzem létesítésén dolgoznak, amely ezt a hulladékot használja fel.

Az üzem 1,7 millió ember villamos áram igényét fedezheti és csökkenhet az üvegházgáz-kibocsátás a meglévő erőművekhez hasonlítva - írja Kis Anna.