Egy egzotikus üdülésre elengedő pénzt gyűjthettem volna össze, ha kaptam volna egy złotyt minden alkalommal, amikor az elmúlt hat évben, mióta az Egyesült Jobboldal kormányoz Lengyelországban, az előrehozott választások lehetőségéről szóló pletykákat hallottam – kezdi a lengyelországi előrehozott parlamenti választások lehetőségét elemző cikkét Marcin Marakowski, a Notes from Poland publicistája.

Ennek a radikális jobboldali politikai formációnak eredetileg három tagja volt, a néppárti jellegű Jog és Igazságosság (PiS), illetve két törpe párt a Szolidáris Lengyelország és az Egyetértés. Az utóbbit tavaly kitúrták a trióból, úgy, hogy kellő számú képviselője továbbra is a kormánnyal szavaz.

A korai szavazás lehetősége persze jó téma az olvasókra vadászó médiának, ám könnyen lerágott csonttá válhatott volna az évek során. Nem így történt, és a legújabb híresztelés, ami a parlament folyosóin terjed, úgy szól, hogy 2022 júniusában lehetnek előrehozott választások a 2023. őszi rendes időpont helyett. A kis koalíciós partner politikusainak soraiban már arról fecsegnek, hogy a PiS elkezdte lefoglalni a májusi médiamegjelenési helyeket.

A pletykák alapja az a nyílt titok, hogy a Szolidáris Lengyelország elnöke, Zbigniew Ziobro (képünkön) rossz viszonyban van Mateusz Morawiecki miniszterelnökkel. A törpepárt ugyanis azzal tudja fényezni magát, hogy radikálisabb a kormányt vezető, szintén radikális jobboldali pártnál. A kormánypárt köreiben viszont a koalíciós partner hibáztatják a kormány minden bajáért, amelyekért így, ugyebár, nem a PiS a felelős. Az utóbbi párt politikusai hosszan tudják sorolni azokat a balfogásokat, amelyeket Ziobrónak és pártjának köszönhetnek.

Radikálisabb a radikálisnál

Ziobróékat teszik felelőssé a nemzeti emlékezett törvényének módosításáért, a lengyelek második világháborús szerepének kozmetikázásáért, ami nemzetközi vitához vezetett az USA-val és Izraellel. Ugyanez a helyzet az igazságügyi reformmal, ami az Európai Bizottság szerint sérti a jogállamiságot, s ezért kötelezettségszegési eljárást indított Lengyelország ellen. A Pegasus kémszoftver ügye – ellenzéki személyiségek lehallgatása – szintén az igazságügyi kormányzat sara, végül, de nem utolsósorban a koalíciós partner EU-ellenes viselkedését teszik felelőssé azért, hogy késik az uniós helyreállítási pénzek átutalása Varsónak.

Az utóbbi ügy lehet az, mi meggyőzheti Jaroslaw Kaczynskit, a PiS elnökét, Lengyelország tényleges vezetőjét arról, hogy a háttérből előrehozott választásokat kezdeményezzen, még akkor is, ha ennek eredményeként pártja csak egy kisebbségi kormányt tudna alakítani az új parlamenti ciklusban. A jó kis uniós pénz hiánya ugyanis veszélyezteti a „lengyel egyezség” fenntartását, azaz a kormány politikáját, amelyben pénzszórással, nagy beruházásokkal vásárolják meg a választók szavazatait. (Kaczynskivel tárgyal Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke egy a Fideszt, a PiS-t és más pártokat tartalmazó közös radikális jobboldali frakció létrehozásáról az Európai Parlamentben - a szerk.)

Idefigyeljenek emberek!

A törpe párt szívózása mögött az az egyszerű szabály húzódik meg, hogy ami jó a PiS-nek, az nem jó a Szolidáris Lengyelországnak, mert a sikerek gyümölcseit a jóval nagyobb, ismertebb politikai partner fogja begyűjteni. Mivel szociális téren a szívesen osztogató ellenféllel nem tudják felvenni a versenyt, a nemzeti demagógiára játszanak, elsősorban azzal, hogy ostorozzák az EU-t. A történet vége azonban az, hogy Kaczynski egyre inkább mérgező politikai házasságban él Ziobróval.

Ez hitelesíti az előrehozott választások lehetőségét, aminek nem hivatalos napirenden tartásával a PiS nyomást gyakorolhat koalíciós partnerére annak érdekében, hogy az igazodjon hozzá. Ugyanakkor sem az ellenzék, sem a nagy kormánypárt nem akarhatja ezt őszintén. Az előbbi azért, mert egyszerűen felkészületlen a szavazásra. Egy friss felmérés szerint a lengyelek közel kétharmada szerint az ellenzék nem készült fel a hatalom átvételére, csak a megkérdezettek negyede szerint lennének képesek kormányozni.

A PiS-t az tarthatja vissza a választás forszírozásától, hogy a kisebbségi kormányzás valójában nem igazán kívánatos lehetőség. Egy rossz koalíciós házasság, ha biztos parlamenti többséggel jár, jobb lehet, mint a kisebbséggel járó örökös bizonytalanság. A PiS egy a mostanihoz hasonló koalíciós veszekedés miatt 2007-ben úgy döntött, hogy kiíratja az előrehozott választásokat, aminek eredményeként megbukott a kormánya, és a párt ellenzékbe szorult. A 2015-ig tartó ellenzéki lét kellemetlen emléke vélhetően még nem halványult el teljesen.