Jarosław Kaczyński a legnagyobb lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) elnöke lemondott miniszterelnöki pozíciójáról, hogy minden idejét a pártnak szentelhesse a 2023 őszén esedékes parlamenti választások előtt - adta hírül a Notes from Poland. A pártnak szerinte vissza kellene nyernie életerejét, miután a 2015-ös hatalomra kerülése óta eltelt idő mintha elkényelmesedett volna.

Bár Kaczyński formálisan miniszterelnök-helyettes volt, őt tartják Lengyelország tényleges vezetőjének, vagy legalábbis szellemi vezetőjének. Június elején a kormányszóvivő már jelezte, hogy távozik a kormányból, ami csak most történt meg. A 73 éves politikus elárulta, hogy hónapok óta tervezte ezt a lépést, ám az orosz-ukrán háború kirobbanása után elhalasztotta a döntést.

PiS előző kormányzása idején, 2006 és 2007 között Kaczyński miniszterelnök volt, majd a 2015-ös választási győzelemkor úgy döntött, nem tér vissza a kormányba. 2020-ban végül azért változtatott ezen, mert az PiS fasírtban volt két hozzá hasonlóan radikális jobboldali szatelit pártjával, amelyekkel együtt kormányoz, s így akarta megerősíteni a koalíciót.

Feljött az ellenzék

Az elmúlt hét évben nem kis részben osztogató gazdaságpolitikájának köszönhetően a PiS megőrizte támogatottságát, ami 30-40 százalékos szavazati arányt jelent a társutas törpepártokkal együtt, ám a legfrissebb közvélemény-kutatások az ellenzék többségét mutatják. Az Ipsos felmérése egyenesen riasztó lehet a kormánypárt nézőpontjából, ugyanis a mérsékelt jobboldal-centrum-baloldal hármasnak több mint 50 százalékot mért, míg a PiS és barátai e szerint csak 30 százalékot kapnának, ha mostanában lennének a választások.

Donald Tusk a legnagyobb ellenzéki párt, a mérsékelt jobboldali Polgári Platform  (PO) elnöke - ez a párt egyedül a szavazatok több mint negyedére számíthatna -, igyekszik ugyan összekovácsolni az ellenzéket, egységben az erő felszólítással, ám egy rendkívül színes társaságról van szó.

Baloldaltól jobboldalig

Ha készpénznek vesszük is az Ipsos eredményét (zárójelbe térve, hogy van olyan intézet, amelynél 42-40 az ellenzéki és a kormánypárti politikai erők támogatottsága), akkor is kétséges, hogy a pártok százalékos támogatottsága összeadható-e. Vajon együtt szavaznának-e egy egységes ellenzéki pártkoalícióra a Lengyel Néppárt vidéki konzervatív szavazói az Együtt városi balos támogatóval? - teszik fel a költői kérdés politológusok. És joggal mutogathatnak a magyarországi áprilisi parlamenti választások tapasztalataira.

Tomasz Grzegorz Grosse politikatudós nemrégiben éppen erről beszélt, amikor azt mondta, hogy a lengyel és a magyar politikai közélet nagyon hasonló. Ezért egy lengyel ellenzéki összefogás éppen úgy járhat, mint a magyar idén tavasszal. Nem elég a kormány leváltásának közös szándéka, a hatalmon lévők antidemokratikus viselkedésének elutasítása. (Lengyelországban a korrupció nem olyan mértékű, mint Magyarországon – a szerk.)

Magyar helyett cseh modell?

A PO legnagyobb problémája, hogy heterogén frakciókból áll, amelyek identitása a liberális, piacpárti irányultságtól a konzervativizmusig terjed. Ezért nem tudnak egységes programot alkotni, Ezt pótlandó a PiS ellentéteként határozzák meg magukat, amit nem igazán értenek a választók. Ezt bizonyítja, hogy 2015 óta hat – parlamenti, elnök- és európai uniós – választást vesztettek zsinórban.

A szakértők figyelmét azonban az sem kerüli el, hogy szemben Magyarországgal Csehországban egy konzervatív és egy liberális blokk, amelyek csak a választások után álltak össze, el tudták mozdítani a hatalomból a kormányzó populista pártkoalíciót. Ezt a formulát, azaz az elkülönült indulást támogatná a nemrégen alakult centrista Polska 2050 párt, amelyet önállóan jelenleg valamivel tíz százalék felett mérnek a közvélemény-kutatók. Kutatásaik szerint ez lehet a nyerő megoldás. A baloldalt egyesítő tömörülés, amely tíz százalék alatt áll, ingadozik a lehetőségek között.

Jöhet a választási trükk

Bár látszólag bőven van még idejük a pártoknak a reményeik szerint jó stratégia kidolgozására, lehet, hogy nem ez a helyzet. Régóta tartja magát ugyanis a pletyka a lengyel közéletben, hogy a PiS előrehozott választásokat akar 2022 őszén. Ezzel kihasználhatnák, hogy az orosz-ukrán háború a hatalmon lévők mögé tereli a társadalom többségét, felülírva a megélhetési nehézségeket, amelyeknek éppen ellenkező a hatásuk.