A Volkswagen hatalmas gyárában a kelet-németországi Zwickaúban, a legendás szocialista autó, a Trabant néhai otthonában, nagy lendülettel folynak a felújítási munkák. Az üzemben 1,2 milliárd euró befektetésével átalakítás zajlik, amelynek eredményeként át fognak állni a belső égésű motorokkal hajtott autók gyártásáról az elektromos meghajtásúak előállítására. Az első új modell októberben készül el, a gyár 2021-ig elérheti az évi 330 ezer villanyautó-gyártási kapacitást. Az új járműveken a VW és az Audi emblémái lesznek - vezeti fel kelet-németországi helyzetjelentését a Financial Times.

A megújulást hozó beruházásnak természetesen örülnek a városban és a gyárban - mindkettő hosszú ideje szimbóluma annak, hogyan újult meg Németország volt szocialista része a rendszerváltás után. Amikor 1990-ben megkezdődött a termelés a Volkswagen gyárában, a volt Kelet-Németország a gazdasági összeomlás időszakát élte. A zwickaúi Trabant-gyár sem volt kivétel ez alól. Milliók vesztették el az állásukat, úgy tűnt nem tehetnek más, mint hogy az ország nyugati felében próbálnak szerencsét.

QP | Quality Placement

Akkor mi a baj?

Ma egészen mást mutatnak a számok, és ennek elvileg meg kellene látszania a hétvégi szászországi és brandenburgi tartományi választásokon is. Az öt kelet-német szövetségi állam és Berlin egy főre eső GDP-je, amely 1991-ben a nyugati szint 45 százalékán állt, ma eléri annak 82 százalékát. A bérek jelentősen nőttek, miközben a munkanélküliségi ráta az újraegyesülést követő 20 százalékról 6-ra csökkent. Sok városban, köztük Zwickaúban gyakorlatilag teljes a foglalkoztatottság. A helyi vállalatok legnagyobb gondja a képzett munkaerő hiánya.

Reint Gropp, az IWH gazdaságkutató intézet igazgatója egyetért azzal, hogy a keleti országrész óriási fejlődésen ment keresztül, ugyanakkor aggasztónak tartja, hogy a kelet és nyugat közti közeledés az elmúlt években drámaian lelassult. Az egy főre eső GDP a keleti részen 20 százalékkal marad el a nyugati szinttől - éppen annyival, mint 15 évvel ezelőtt. Az exportvezérelt iparágak bővüléséből profitált a gazdaság a 2008-as pénzügyi válság óta, így az átlagbér a 2000-es 1970 euróról 2690-re (850 ezer forint) ment fel 2017-re. Ez azonban szintén 20 százalékkal kisebb, mint a nyugati országrészben.

Frusztráció

Ez lehet a hátterében a keletnémetek frusztrációjának, annak, hogy közülük nagyon sokan nem azokat a pártokat támogatják, amelyek vezetésével az országuk, a tartományuk a jelentős fejlődést elérte, hanem az elit- és bevándorlóellenes, euroszkeptikus, piaci héja, radikális jobboldali Alternatíva Németországnak pártot. Zwickaúban, ahol a munkanélküliségi ráta 5 százalék alatt van, az idei helyi választáson 22 százalékot ért el ez a párt és erős szereplést vártak tőle a szeptember eleji regionális voksoláson is.

Közgazdászok és vállalati vezetők riadójelzésként tekintenek erre: Dieter Kempf, a BDI ipari szövetség elnöke például azt mondta, nem hallgatták meg a Kelet-Németországban élő embereket, nem foglalkoztak megfelelően a gondjaikkal. Szerinte a kormánynak és a magánszektornak összefogva vonzóbbá kellene tennie a régiót a befektetők szemében, főként a infrastrukturális ágazatok és a digitális iparágak képviselőinek szemében.

Szomorú statisztika

Különösen szomorú - és nem vet jó fényt az elmúlt 30 év közel felében regnáló Angela Merkel kancellárra sem -, hogy a high tech nagyvállalatok kerülik Kelet-Németországot. A DAX tőzsdeindexben szereplő 30 blue chip cégből egyik központja sincs az országnak ezen a részén. A Die Welt lap minden évben elkészíti az ország 500 legjobb cégét listázó rangsorát. Ebből 37-nek van a központja Kelet-Németországban, és ha Berlint kivesszük a képből, akkor csak 17 marad.

Szakértők szerint ez a különbség az oka a keleti országrész viszonylagos elmaradottságának, ugyanis a vezető menedzserréteg nyugaton él és a vállalatok kutatási és fejlesztési tevékenysége is ott van. A keleti részt a nagy német cégek, köztük a Volkswagen meghosszabbított futószalagjának tartják. Gropp professzor szerint ezt a gondot az egymás követő kormányok is súlyosbították, mivel az új iparágak beköltözésének segítése helyett a helyi ágazatok megőrzését támogatták. Így aztán bár a VW zwickaúi gyárának dolgozói jelenleg jó helyzetben vannak, munkahelyük csak a következő tíz évre, 2029-ig garantált.