2001-től folyamatosan nőtt az egy főre jutó élve születések száma uniós szinten, azonban a 2008-as gazdasági válságnál elérte a csúcsot, és a termékenységi ráta már visszaesett a következő évben, majd ismét helyreállt a 2008-as szintre.

Ezután viszont csökkenő tendencia indult el, mely 2013-ban érte el mélypontot: ebben az évben 1,51-re zuhant a termékenységi ráta, majd ismét helyreállás kezdődött el, és 2016-ra már újra a 2008-as szintnek megfelelő volt az élve születések aránya.

Az elmúlt néhány évben ismét kisebb lett a gyermekvállalási kedv, és a termékenységi ráta 2020-ra 1,5-re csökkent.

Az uniós tagállamok közül egyébként Franciaországban volt a legmagasabb az egy főre jutó élve születések aránya (1,83), melyet Románia (1,8), Csehország (1,71) és Dánia követett. 

Magyarország termékenységi rátája 2020-ban 1,59 volt, mely a 7. legmagasabb az EU-tagállamok között. A legalacsonyabb arányt Finnországban (1,37), Cipruson (1,36), Luxemburgban (1,36), Olaszországban (1,24), Spanyolországban (1,19) és Máltán (1,13) mérték. 

A külföldi (más uniós tagállamokban vagy EU-n kívüli országokból származó) anyák gyermekeinek az aránya 2013 óta folyamatosan nő, és 2020-ban elérte a 21 százalékot. A tagállamokban megoszlik a külföldi anyáktól származó gyerekek aránya: Luxemburgban a babák 64 százaléka, Cipruson pedig 39 százaléka nem az adott országból származó anyától született. 

A külföldi anyáktól származó legkevesebb gyerek Bulgáriában (2 százalék), Szlovákiában (2 százalék) és Litvániában él (3 százalék).