Az amerikai Kongresszusban hónapok óta vitatkoznak a képviselők és a szentárok arról, hogyan teremtsenek forrást Joe Biden elnök óriási kiadásokkal járó állami fejlesztési és szociális programjaira. Nem kell atomfizikusi diploma ahhoz, hogy világos legyen: adót kellene emelni anélkül, hogy erre rámenne a politikusok népszerűsége. Úgy tűnik, végül egy régi elvet vesznek elő, nevezetesen azt, hogy fizessenek a gazdagok, ám némi megszorítással: fizessenek az ultragazdagok – derül ki a New York Times elemzéséből.

Így csak néhány száz olyan családot érintene az adóemelés, amelynek igencsak van mit a tejbe aprítania, mégis van esély arra, hogy jelentős bevételnövekedést érhet el a költségvetés. A nagy ötlet Ron Wyden, a szenátus pénzügyi bizottságának demokrata elnöke nevéhez fűződik, és a lényeg csupán annyi, hogy a megszigorítanák a vagyongyarapodás adóztatását. Janet Yellen pénzügyminiszter szerint ezzel azt a forrást fognák meg, amely a leggazdagabb amerikaiak jövedelmének óriási részét teszi ki.

A javaslat elméleti alapja érinti azt a kérdést, mit értünk jövedelem alatt. Amikor valaki vagyonelemeket vesz, részvényeket, ingatlantulajdon-részt vagy valamilyen cégben tulajdont, részesedést, akkor számíthat rá, hogy ezek értéke idővel nő. Ugyanakkor ez után a gyarapodás után csak akkor kell jövedelemadót fizetnie, ha eladja a tulajdont, a vagyonelemet. Ezzel szemben a bérből élők minden évben leadózzák a jövedelmüket. A logika e különbség mögött az, hogy a vagyon értéknövekedése nem jelenti azt, hogy annak birtokosa készpénzhez jut. Ha eladja, akkor ott a pénz, amit meg lehet adóztatni.

Csiki-csuki

Ennél annyival bonyolultabb a helyzet, hiszen egyrészt a vagyonnal mint biztosítékkal szemben hitelt lehet felvenni, amit be lehet fektetni további profitot remélve, továbbá a céges tulajdonrészek vagy az ingatlanbefektetések bonyolult vállalati hálókban lehetnek, amelyek értékét és értékváltozását igen nehéz lenne kiszámolni. A tőzsdei részesedések esetén egyszerűbb a helyzet, mert a befektető kezében lévő részvénypakett év eleji és végi értéke nyilvános adat. Összességében egy vagyonos ember sokáig elrejtheti vagyongyarapodását kivéve a vállalati osztalékokat és az adásvételeket.

Ennek eredményeként egy a Fehér Háznak készült jelentés szerint 2010 és 2018 között a leggazdagabb 400 amerikai család átlagosan 8,2 százalékos adót fizetett jövedelmei után, figyelembe véve a nem realizált, becsült jövedelmet is vagyongyarapodása után, miközben az átlagpolgár jövedelemadó-kulcsa 2018-ban 13 százalék volt, ezen belül a legtöbbet kereső egy százaléké 25 százalék. A ProPublica nonprofit szervezet megszerezte az ultragazdagok adóadatait, amiből kiderült, hogy például Jeff Bezos Amazon-vezér vagyona 2014 és 2018 között 99 milliárd dollárral emelkedett, miközben 973 millió dollár adót fizetett, ami kevesebb mint egy százaléka a vagyongyarapodásának.

A nagy trükk és kis trükkök

A Wyden-terv szerint csak a legalább egymilliárd dollár feletti vagyonnal rendelkezők vagy a három éven keresztül több 100 millió dollár jövedelmet szerzők fizetnék az új adót nem realizált vagyongyarapodásuk mint jövedelem után. Ha például egy család 10 milliárd dolláros vagyonnal rendelkezik év elején, majd az év végén 11 milliárddal, akkor egy 20 százalékos vagyongyarapodási adó esetén 200 millió dollárt fizetne be a költségvetésbe. Eközben a szerényebben gazdagokat nem érintené az új adó, például egy fogorvosnak, akinek a praxisa értékesebbé válik nem kellene ezzel számolnia.

Az ötletnek persze – azon túl, hogy vagyonértékeléstől kezdve az adókulcsig számos eleme vitatható – vannak gyenge pontjai. Adószakértők például az egymilliárdos vagyonhatárra hívják fel a figyelmet, ami arra ösztönözheti a potenciális adóalanyokat, hogy megosszák a vagyonukat. Emellett az új adó erősen ösztönöz a vagyon eltitkolására egy olyan körben, ahol az emberek rutinosan dugják el vagyonukat, jövedelmüket az adóhatóság szeme elől.

Wyden terve felvethet alkotmányos kérdéseket is, bár egyelőre még nem készült jogi szöveg, amit meg lehetne támadni bíróságon. A törvényalkotás külön nehézsége lesz, hogyan számolják el az illikvid vagyonelemek, például műtárgyak értékének esetleges növekedését, továbbá milyen módon hajtsák be az adót. Így a koncepcióról és a részletekről folyó vita még csak most kezdődik.