Az Oroszország és Ukrajna - mindkettő fontos élelmiszertermelő központ - közötti háború máris az egekbe szöktette a gabonafélék, például a búza árát, és az európai kormányok a piacok stabilizálására törekedtek.

Európa egyelőre valószínűleg valószínűleg átvészeli a közvetlen vihart, viszont még nem lehet tudni a távolabbra mutató hatásokat – derül ki a Politico összeállításából.

Drágul a műtrágya és az állati takarmány, de a fogyasztók valószínűleg nem fognak üres polcokat látni a szupermarketekben. Viszont a költségek emelkedni fognak - különösen az olyan kulcsfontosságú termékek esetében, mint a napraforgóolaj -, de a gazdag nyugati gazdaságok megengedhetik maguknak a diverzifikációt.

A fejlődő világban a helyzet ennél jóval riasztóbb, különösen a Közel-Kelet és Észak-Afrika országokban - amelyeket már most is sújt az aszály - sokkal magasabb árakkal szembesülhetnek az olyan alapvető élelmiszerekért, mint a kenyér. Ha pedig az emberek éheznek vagy nem tudják ellátni családjukat, azt valószínűleg politikai instabilitás követné.

A lap 5 fontos hatást gyűjtött össze, amivel a jövőben globálisan számolni kell:

1. Az élelmiszerárak emelkedése

Ukrajna óriási exportőre az olyan árucikkeknek, mint a búza, a kukorica és a napraforgóolaj, de Oroszország inváziója miatt minden kereskedelem leállt, mert a hajók nem tudják elhagyni a fekete-tengeri kikötőket.

Bár a politikusok óvatosan hangoztatják, hogy Európában nincs közelgő élelmiszerhiány, Ukrajna mégis az EU negyedik legnagyobb külső élelmiszer-ellátója. Az EU kukoricaimportjának több mint felét, gabonaimportjának mintegy ötödét, valamint növényi olajimportjának közel negyedét kapja Ukrajnából.

Az Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatos ellátási problémák hatalmas fejfájást okoznak az EU-ban élelmiszert előállítóknak vagy termesztőknek, akik már eddig is érezték az energiaárak emelkedésének és a COVID-hoz kapcsolódó inflációnak a hatását.

2. Az éhezéstől való félelem

A megdrágult gabona általános félelmeket kelt, hogy a világ legszegényebb embereinek millióinak kell majd küzdeniük az élelmezésért.

A közvetlen válságövezetben olyan országok vannak, amelyek nagy mértékben függnek Ukrajnától és Oroszországtól, mint Egyiptom, Tunézia, Algéria, Marokkó, Libanon és Törökország.

A két háborús ország a globális búzaexport 29 százalékát adják, és a kenyér alapvető élelmiszer sok szegény országban. Ami Oroszországot illeti, senki sem tudja, hogy Moszkva továbbra is ugyanannyi élelmiszert akar-e exportálni, mint korábban, vagy korlátozza az áramlást, különösen akkor, amikor saját éhező lakossága szankciókkal néz szembe.

3. Növekvő protekcionizmus

Ha a politikusok elkezdenek aggódni, hogy nem tudják ellátni a lakosságukat, lezárják a határokat, élelmiszert halmoznak fel, és megakadályozzák az exportálást. A felhalmozással és a kereskedelmi zavarokkal kapcsolatos félelmek egyre nőnek. A G7-országok miniszterei a múlt héten összeültek, hogy sürgős üzenetet küldjenek arról, hogy a súlyos piaci zavarok idején nem szabad kereskedelmi korlátokat bevezetni.

De nem mindenki figyel oda. A Politico kiemeli, hogy Magyarország extra ellenőrzéseket vezetett be a gabonaexportra, miközben azt állítja, hogy a lépés nem jelent teljeskörű exporttilalmat. Eközben Törökország, Argentína és Szerbia - valamint Ukrajna és Oroszország - szintén kiviteli tilalmat rendelt el, vagy azzal fenyegetett.

Az amerikai tisztviselők aggódnak amiatt, hogy Kína stratégiailag felhalmozza az élelmiszereket, hogy nagyobb politikai befolyást gyakoroljon az élelmiszer-importtól függő afrikai országokra.

Eközben Franciaország kihasználta a válságot, hogy azzal érveljen, hogy végig helyesen tette, hogy az "élelmiszer-szuverenitás" programját követte, vagyis azt, hogy az Európai Unió belső erőforrásokból tudja magát ellátni, ahelyett, hogy az Ukrajnából származó állati takarmányra, brazil szójababra és orosz nitrogénalapú műtrágyára támaszkodna.

4. Szertefoszló zöld álmok

Az ukrajnai háború azt jelentheti, hogy visszavesznek Európa nagyszabású törekvései, amelyek jelentősen csökkentenék a mezőgazdaság környezeti súlyát.

Az Ukrajnából származó kevesebb kukorica azt jelenti, hogy idén kevesebb takarmányt kapnak az európai állatok, és magasabb takarmányárakkal kell számolniuk az európai gazdáknak, akiknek amúgy is nehéz megélni. Az ukrán takarmány nagy része hagyományosan a most elzárt fekete-tengeri kikötőkön keresztül érkezik.

A fenyegető takarmányhiánytól való félelem miatt az EU mezőgazdasági ágazatra vonatkozó, mérföldkőnek számító fenntarthatósági terveinek késleltetésére vagy akár teljes újragondolására kényszerülhet. Az Európai Bizottság az uniós mezőgazdasági miniszterek többségének javaslatát vizsgálja, amely szerint átmenetileg el kellene törölni azt a követelményt, hogy a természetvédelem előmozdítása érdekében a mezőgazdasági területek egy részét ki kell vonni a termelésből, és ehelyett takarmánytermelésre kell használni.

Ez azonban éles támadásokat váltott ki a zöldek részéről, akik szerint ez ideális lehetőség arra, hogy csökkentsék a hús- és tejiparnak átadott erőforrások mennyiségét.

5. Nincs több napraforgó

Az EU importálja Ukrajna napraforgóolaj-termelésének felét, amely a sütés-főzés mellett a legtöbb tartós, ízesített élelmiszeripari terméknek is fontos összetevője. Az édesipari termékekben is széles körben használják, és a bébiételekben nehezen helyettesíthető összetevő.

Ezen a téren ellátási bajok látszanak mér most, is a nagy gyártóknak legfeljebb pár heti tartalékuk van.
Az étterem- és vendéglátóipar is a frontvonalban van, mivel a napraforgóolajra támaszkodnak az ételek főzéséhez és sütéséhez. Olyan gyorsétteremláncokat, mint a McDonald's, a Starbucks és a Burger King képviselő Serving Europe szerint a napraforgóolaj lesz az, ahol a legtöbb étterem először érezné meg a csapást, a baromfihús pedig valószínűleg a következő, a takarmányárak emelkedése miatt.

Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos fejleményeket ezen a linken követheti.