Az iraki vérengzés, az izraeli-palesztin háború, az Oroszország elleni szankciók a várakozásokkal ellentétben nem nyomták fel az olaj árát. A londoni Brent ára június közepén, amikor egy pillanatra úgy tűnt, hogy az iszlám extremisták megbuktathatják az iraki kormányt, rövid időre felment hordónként 115 dollárra, ám azóta 14 havi mélyponton is járt - kezdi olajpiaci összefoglalóját a Financial Times.

A magyarázatok szerint a geopolitikai kockázatokat felülírja a piaci túlkínálat. Az iraki export nem csökkent jelentősen, Líbia egyik olajkikötőjéből ismét exportál nyersolajat és nyomást gyakorol az árakra az észak-amerikai olajpala-kitermelés felfutása is. Eközben a halovány európai gazdasági fellendülés nyomán az itteni finomítok kereslete viszonylag szerény.

Sötét felhők

Igaz ugyan, hogy ez a helyzet részben a kitermelés strukturális átalakulására - súlypontjának részleges áthelyeződésére - vezethető vissza, ám 2016 után éreztetni fogják hatásukat az Oroszország és Irak körüli geopolitikai kockázatok - állítja Amrita Sen, a londoni Energy Aspects tanácsadó cég szakértője. Ez mutatkozik meg abban, hogy a Brentnek az évtized végére vonatkozó határidős jegyzései tíz dollárral ugrottak meg 2014 eleje óta

Az olajmultik és a befektetők fontosabbnak ítélik meg a hosszabb távú piaci helyzetet, mint a jelenlegit, amellyel kapcsolatban arra a következtetésre jutottak, hogy kérdéses a túlkínálat fennmaradása. Hasonló megállapítást tett az OECD energetikai tanácsadó intézménye az IEA is. Eszerint a jelenlegi kínálat ugyan nagyobb a vártnál, ám számos olajtermelő országgal kapcsolatban nagyobb a kockázat, mint valaha.

Baj lesz

A piaci szereplők egyik szemüket Irakon tarják. Az olajipari infrastruktúra szúk keresztmetszetei, a víz- és munkaerőhiány eddig is akadályozta a kitermelést. Irak az utóbbi időben az OPEC második legnagyobb exportőre lett és jelenlegi napi 3,6 millió hordós termelését 2020-ra 8,5 millióra akarja emelni. Az előbb említett problémák megoldását azonban kétségessé teszi az ország északi részén kialakult háború.

Líbia hiába indította újra exportját, az országban heves harcok dúlnak, amelyek bizonytalanná teszik politikai-gazdasági helyzetét. Ukrajna és Oroszország, Izrael és a Gázai övezet további forró pontok és soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy Iránban bármikor történhet olyan politikai fordulat, amelynek eredményeként megpróbálják lezárni az Arab-öblön át vezető olajszállítási útvonalakat.

Vészjósló előjel

Tom Nelson portfóliómenedzser mindezek alapján 115 dollár/hordós Brent-árat jósol 2015-re, majd a minden idők 147 dolláros rekordját elérő 130-150 dollárot az évtized végére. Akik vitatják jóslatát, úgy látják, USA és Kanada olajpaláján túl más országok nem hagyományos mezőin is megindulhat a kitermelés és kiegészíthetik a kínálatot a mostanában felfedezett mezők, például Mexikóban és Brazíliában.

A kétkedők szerint azonban az olajpala hozama bizonytalan. Az Északi-tengeren és Oroszországban 1950 és 1980 között feltárt mezők kimerülnek, a kisebb lelőhelyek hozama pedig jellemzően hamarabb csökken, mint a nagyobbaké. Eközben a kereslet a jelenlegi napi 80 millió hordóról öt-hat év alatt 100 millióra mehet fel, és már 90 milliós fogyasztásnál kérdéses, hogy honnan teremtik elő a termelők a szükséges pluszkínálatot.

Francisco Blanch, a Bank of America Merrill Lynch elemzője szerint az olajkereskedők jól teszik, ha feladják jelenlegi elbizakodottságukat, amit a túlkínálat motivál. Okuk van arra, hogy idegesen várják a következő éveket, ugyanis van egy régi szabály, amelynek érvényességét senki sem vitatja. Eszerint összefüggés van az energiahordozókat termelő országokban zajló háborúk áldozatainak száma és az olajkitermelés alakulása között. Az előbbi négyszeresére ugrott az elmúlt tíz évben.