A világ túljutott a pénzügyi válság legrosszabb szakaszán, ám nem várható a 2008-2009 előtti boldog békeidők visszatérése - derült ki Nouriel Roubini amerikai közgazdász professzor szavaiból. A sötét jóslatai miatt dr. Végzetnek gúnyolt szakember a davosi Világgazdasági Fórumon válaszolt a Bloomberg riporterének kérdéseire.

Elismerte, hogy ma már nem fenyeget az eurózóna szétesése, továbbá az amerikai politikai elit nagy nehezen egyezségre jutott a költségvetésről, így elhárult az államigazgatás újabb lebénulásának veszélye. Úgy tűnik, a kínai gazdaság szelíden fékeződik le - egy "kemény landolás" súlyos világgazdasági következményekkel járna -, és távolodni látszik egy iráni-izraeli katonai konfliktus veszélye is.

A világgazdaság növekedni fog, de kemény korlátok között. Roubini nem számít váratlanul erős bővülésre annak ellenére, hogy az infláció alacsony marad, ugyanis a fejlett országokban kialakult magas munkanélküliség gyors csökkenése sem várható. A növekedés fenntartásához továbbra is kénytelenek lesznek hozzájárulni a legnagyobb országok jegybankjai enyhe monetáris politikájukkal.

Makacs egyenlőtlenség

A szakértő a technológiai fejlődés sajátosságaival magyarázza azokat a makacs egyenlőtlenségeket, amelyek kialakulására a davosi fórum előtt megjelent tanulmányok figyelmeztettek és ő maga is felhívta a figyelmet. Az előbbiek egyike például azzal a meghökkentő ténnyel állt elő, hogy a világ 85 leggazdagabb embere akkora vagyonnal bír, mint a föld lakosságának szegényebbik fele, a világ 3,5 milliárd vesztese.

Az új technológiák bevezetése jellemzően elsősorban nagy tőkebefektetést igényel, azaz a fejlődés tőkeintenzív, emellett inkább támaszkodik a képzett munkaerőre, mint a képzetlenre. Ez a fejlett országokban megnehezíti a munkahelyek megmentését. Ráadásul az elmúlt évtizedek globalizációja 2,5 milliárd indiait és kínait vont be a világgazdaság munkaerő-tartalékába.

Ezek először csak a sok dolgos kezet igénylő, munkaintenzív ágazatokat vonzották főként Kínába, ám ma már a fehérgalléros munkahelyek egy részét elszívják. Aki szakmájának az elitjébe tartozik, annak nem kell aggódnia, ám aki ez alatt a szint alatt van, az a globalizált világon több milliárd versenytárssal kerül szembe.

Mit kezdhetünk vele?

A megoldás első látásra egyszerű: javítani kell az oktatást, emelni kell a munkaerőpiacról kiszorulók képzettségét, ám ha egy ország erre az útra lép, az szembe megy a globalizációval. Az ésszerű munkamegosztás helyett saját magához akarja vonzani a munkahelyeket, amivel, ha sikerül, a világ más részén okoz gondokat.

Ian Bremmer, az Eurasia Group tanácsadó cég elnöke, aki Roubini mellett ülve párhuzamos interjút adott a Bloombergnek, szintén nem számít arra, hogy idén nyugodtabb időszakra számíthatunk, mint amilyet tavaly átéltünk. 2014 számos feltörekvő államban a választások időszaka, ami már-már megoldhatatlan feladat elé állítja a politikai eliteket. Mit ígérjenek az elmúlt években ezekben az országokban kiszélesedett megerősödött középosztályok tagjainak, akik többet várnak a jövőtől, mint amit eddig kaptak.

Kormányoknak a lomhán mozgó világgazdasági környezetben nincsenek eszközeik ezeknek az igényeknek a kielégítésére. Ezért nagyobb instabilitás és bizonytalanság várható a világon, erősebb gazdasági-politikai hullámokra és gyengébb növekedésre kell felkészülnünk.

Ezzel együtt Bremmer szerint ez a probléma valahogy kezelhető - sokak szerint a feltörekvő országoknak az exportban rejlő hajtóerőt részben fel kell váltaniuk a belső kereslet bővítésével, ami egyet jelent a fogyasztás növekedésével. Amire viszont egyelőre nincs receptjük a közgazdászoknak, az az óriásira duzzadt, fenntarthatatlan munkanélküliség csökkentése a fejlett országokban.

QP | Quality Placement