A háborúkat ugyan emberek robbantják ki, de könnyen lehet, hogy csak hosszú távú történelmi folyamatok, átalakulások részeseként, ha tetszik, eszközeként teszik – derül ki Hal Brands politológus professzor, külpolitikai szakértő elemzéséből, amely a Bloombergen jelent meg. Erre az egyik példa Oroszország háborúja Ukrajna ellen.

Az agressziót Vlagyimir Putyin, Oroszország államfője indította el azzal a szándékkal, hogy Ukrajna bekebelezésével nagy lépést tegyen Oroszország nagyságának visszaállítása felé, ám egyben jó példája a birodalmak felbomlását követő, erőszakkal színezett káosznak. Az Ukrajna földjéért folyó harcok részei az osztozkodásnak a Szovjetunió romjain harminc évvel azt követően, hogy megszűnt a néhai „szocialista” világhatalom állami léte.

Egymást követték a látványos bukások

A XX. században egymást követték azoknak az eurázsiai birodalmaknak felbomlásai, amelyek ezt megelőzően uralták a világot. Az első világháború lerombolta az orosz birodalmat, az Osztrák-Magyar Monarchiát, az ottomán birodalmat és a német birodalmat.

A második világháború csírájában fojtotta el Tokió és Róma birodalmi próbálkozásait, újra lerombolta az újjáéledt nemet rendszert, majd a világégést követően a gyarmati rendszer felbomlása nyomán feloszlott a britek, a franciák és a portugálok birodalma. Végül a hidegháború végével összeomlott a Szovjetunió – először elvesztette kelet-európai befolyási övezetét, majd 15 független államra bomlott.

Máig ható következmények

A birodalmak azonban nem szoktak gyorsan eltűnni a föld színéről. Serhii Plokhy történész szerint inkább egy folyamatról, mint egy eseményről van szó. Nem várható a nagy rendszereket összetartó vasfegyelem után gyorsan létrejön valamilyen új, stabil státus quo.

Például a Balkánon és a Közel-Keleten ma is megfigyelhető káosz emlékeztethet bennünket arra, milyen űrt hagyott maga után az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve az ottomán birodalom. Az Egyesült Királyság és néhai gyarmatainak viszonya máig formálódik (a brexit egyik célja, vagy inkább álma éppen az ezek felmelegítésének útjában álló EU-tagság megszüntetése volt).

Sok erőszak sok erőszakot szül

Miután a Szovjetuniót valóban vasmarokkal tartották össze, a szétesése különösen erőszakos. A szovjet állam megszűnése egy csapásra eltüntette azt az erőt, amely a felszín alá nyomta az etnikai ellentéteket és a nemzeti rivalizálásokat a birodalom tagországaiban.

Ezek a megszülető, új államokban törtek felszínre, instabillá téve azokat. Várható voltak a Szovjetunió domináns országa, Oroszország és a szatellitállamok közötti konfliktusok, amelyek az utóbbiakban élő orosz kisebbség védelmére vagy a kirobbanó etnikai feszültségek okán rendcsinálásra hivatkozva erősödhetnek fel, és durvulhatnak el.

Az eredmény a szakértők szakzsargonjában a szovjet utódlási háborúk összefoglaló nevet kapta. Az 1990-es években Kelet-Európában a moldovai orosz kisebbség és a többség között robbant ki összecsapás, amit az előbbi elkülönüléséhez vezetett a Dnyeszter bal partján. Ezt követte a grúziai-orosz, az azerbajdzsáni-örmény és a csecsen-orosz háborúk sora. A Szovjetunió szétesése geopolitikai földrengés volt, amelyet máig követnek az utórengései.

Ukrajna nagyon kifogta

Ezek közül az utórengések közül kétségtelenül az ukrajnai háború a legnagyobb, ami megmutatkozik a méretében és az erőszakosságában egyaránt. Forrása az Oroszországot uraló putyini rezsim egyre durvábbá, totálisabbá, elnyomóbbá válása, ami lehetővé teszi az orosz államfőnek, hogy külső ellenségeket keressen, és azokra rárontson. Ezt a szerepet osztotta a Nyugat támogatását élvező kijevi vezetésre.

A háború nem úgy alakult, ahogy azt Moszkvában elképzelték, az ukránok nem kérnek az orosz befolyásból és a Krím félsziget 2014-es elcsatolása nyomán megerősödött nemzeti öntudatuk erősödésének nagy hátszelet adott az agresszió. Akármi lesz is ennek vége, akkor sem zárulnak le Szovjetunió felbomlását követő konfliktusok, ha az oroszok meggyengülve kerülnek ki ukrajnai kalandjukból.

Közép-Ázsiában, ahol legutóbb Kazahsztánban láthattunk társadalmi felfordulást, Moldovában és Georgiában (Grúziában), ahol lezáratlan az orosz kisebbség és a többség viszonyának rendezése, Fehéroroszországban, amelyben a regnáló rezsim ellenzéke föld alatti harcot folytat és Ukrajnában, amely várhatóan területi veszteséggel tud csak kikeveredni az invázióból, tovább folytatódnak majd a posztszovjet konfliktusok.