Valérie Pécresse, a franciaországi republikánus párt elnökjelöltje azt mondja, ha nyer a tavaszi elnökválasztáson letaszítva trónjáról Emmanuel Macron államfőt, akkor kormánya szigorú költségvetési politikát fog folytatni és keményebb munkára szorítja az állam alkalmazottait – derült ki a Financial Timesnak adott interjújából. Hatalomra kerülése estén azonnal gazdasági reformokat kezdeményezne és hozzányúlna a túl magas költséggel működő nyugdíjrendszerhez.

A szerinte bürokratikuson és lomhán hömpölygő közigazgatás felélénkítése érdekében nettó 150 ezerrel csökkenteni kellene az 5,6 millió közszolgálati dolgozói létszámot és 62 évről 65 évre kellene emelni a nyugdíjkorhatárt. Az embereknek többet kellene dolgozniuk, kevesebbet és okosabban kellene költeniük – fogalmazza meg nem éppen választási ígéretek közé illő nézeteit. Úgy véli, ő az egyetlen elnökjelölt, aki ezen a téren világosan beszél, ami abból is fakadhat, hogy kétharmad részben Angela Merkel volt német kancellárhoz, egyharmad részben Margaret Thatcher volt brit miniszterelnökhöz tartja hasonlónak magát.

Macron szintén a gazdaság liberalizálását ígérő reformokkal kampányolt a 2017-es elnökválasztáson, amivel lendületbe akarta hozni a gazdaságot, amely így több munkahelyet teremtett volna. Egy év után azonban szembe került a sárga mellényesek mozgalmával, amit az üzemanyagok adójának kicsi emelése robbantott ki, majd jött a pandémia, ami lehetetlenné tette a normális kormányzást. A közvélemény-kutatások szerint ennek ellenére ő az elnökválasztás esélyese, miközben Pécresse versenyt fut két radikális jobboldali indulóval, Marine Le Pennel, a Nemzeti Gyűlés elnökével és a muszlimfaló, független Eric Zemmourral azért, hogy melyikük kerüljön a második fordulóba.

Népszavazás

A bevándorlás ügyében legfőbb ígérete, hogy győzelme esetén népszavazást tartanának a követendő útról, amelyen kormánya kvóták bevezetését és a menekült státusz feltételeinek szigorítását ajánlaná. Radikális ellenfelei zérómigráció-politikáját nem tartja jó ötletnek, úgy véli, hogy Zemmour túlságosan pesszimistán ítéli meg a jövőt, amikor azt vizionálja, hogy a muszlim vallásúak előbb-utóbb többségbe kerülnek a francia társadalomban. Elegendően tartja a bevándorlás korlátozását.

Ez részben azt is szolgálná, hogy mérsékeljék a szociális kiadásokat, ami alapfeltétele annak, hogy a GDP 114 százalékára nőtt államadósságot visszaszorítsák a koronavírus-járvány előtti 60 százalékra. Szerinte Macron gazdasági reformjai azért nem sikerültek, mert nem csapatjátékos, nem tudott együttműködni a parlamenttel, illetve kifosztotta az államkasszát a pandémia alatti és a választás előtti osztogatással. Emellett bizonytalankodott, például a környezetvédőknek engedve túl korán ment bele az atomerőművek bezárásába, miközben most újak építését ígéri.

Franciafóbia

Pécresse úgy véli, hogy a brexit után a brit vezetés Franciaországon vezeti le a frusztrációját. Boris Johnson miniszterelnök szerinte franciafóbiás, kormánya szükségtelenül provokálja a franciákat a halászati jogok megadása terén folytatott kukacoskodással vagy a La Manche csatornán át a szigetországba eljutni akaró bevándorlókkal kapcsolatban. A francia elnökjelölt szerint Johnson ezt belpolitikai okokból teszi: a legkeményebb brexiternek akarja eladni magát a szavazóknak.

Amit nem értek az az, hogy miért kockáztatja Boris Johnson az Egyesült Királyság és Franciaország hosszú távú jó viszonyának feláldozását azért, hogy rövid távon népszerűbb legyen? - mondta a francia elnökjelölt a brit üzleti lapnak. Egyébként anglofilnek tartja magát, beszél angolul és oroszul, és a viharoktól sem mentest brit-francia kapcsolatokról az a véleménye, hogy azok rendkívül mélyek és gazdagok.