"Ha legközelebb valaki azt állítja, hogy az Európai Unió az egyenlők klubja, ahol a szabályok minden tagállamra egyformán vonatkoznak, akkor hívjuk fel a figyelmét Magyarország 2012-es esetére" - írja a szerző a cikk első mondatában.

A szerző emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság azzal fenyegeti Magyarországot, hogy az uniós forrásokból (Kohéziós Alap) 495 millió eurót - a magyar GDP 0,5 százalékának megfelelő összeget - felfüggeszt. Az indoklás szerint Magyarországon fennáll a veszélye a pénzügyi folyamatok fenntarthatatlanná válásának, illetve az elmúlt időszakban az alkotmányban bekövetkezett változások veszélyeztetik a demokráciát.

A lap megjegyzi emellett azt is, hogy a Bizottság értékelése nem annyira elrugaszkodott, hiszen a magyar gazdaság nem növekszik, az államadósság a GDP 80 százaléka körül alakul, aminek mintegy 40 százaléka devizában denominált. Orbán Viktor miniszterelnök megpróbálta ugyan csökkenteni a deficitet, de egyszeri tételekkel, amelyek nem a megfelelő eszközök Magyarország pénzügyeinek rendbetételére - és az intézkedések leginkább a külföldi vállalatok által uralt szektorokat érintették - teszi hozzá a cikk szerzője.

Az azonban némi képmutatás a Bizottság részéről - írja a WSJ -, hogy azt a 3 százalékos hiányplafont kéri számon Magyarországon, amit jelenleg csak néhány ország teljesít - vagy valaha is teljesített volna. A lap azt is megjegyzi, hogy a Bizottság várakozásai szerint Magyarország GDP arányos hiánya 2013-ban 0,25 százalékkal lesz a 3 százalékos limit felett, amivel Magyarország kisebb mértékkel kerül a tiltott zónába, mint például Németország, Hollandia vagy Nagy-Britannia.

Kettős mérce - nem az első eset

Igaz ugyan, hogy ez az első alkalom, hogy a Bizottság túlzott deficit miatt javasolta a Kohéziós Alapokból származó források felfüggesztését egy tagállam esetében, és aligha az első olyan esetről van szó, amelynek során úgy tűnhet, hogy az EU az uniós szabályok betartatásakor kettős mércét alkalmaz. Ennek kapcsán a WSJ példaként Litvánia euróbevezetésének 2006-os esetét hozza fel a szerző, amikor az EU arra hivatkozva nem engedélyezte az euróövezeti csatlakozást, mert az euróbevezetés előszobájaként emlegetett ERM-II-ben eltöltött két évben az infláció 2,7 volt, azaz 0,1 százalékkal állt az elfogadható szint felett, miközben a költségvetési hiány az elvárt szintnél alacsonyabb, a növekedési kilátások pedig sok nyugat-európai tagállamnál jobbak voltak abban az időben.

A WSJ ugyanakkor úgy véli, hogy az EU a Kohéziós Alap forrásainak felfüggesztésével büntetheti Orbán kormányát a magyar alkotmányban véghez vitt vitatható változtatásokért (jegybanki függetlenség, a bíró karban történt átlakítások, médiatörvény) annak ellenére, hogy az Európai Bizottság azt bizonygatja, az alkotmányos aggályok és a túlzottdeficit-eljárás két különböző dolog és külöm kezelendő. A véleménycikk emellett arra is emlékeztet, hogy az újabb pénzügyi segítségről Magyarország és az IMF/EU közötti tárgyalások elindulásának is feltétele, hogy a sarkalatos törvények miatt felmerült aggályokban kompromisszum szülessen.

A törvény előtti egyenlőség elve

A WSJ egyet ért azzal, hogy a Bizottságnak komolyan kell venni az olyan törvénymódosításokat, mint amilyeneket az Orbán-kormány is véghez vitt és az olyan európai értékeket veszélyeztetik, mint a sajtószabadság vagy a jegybanki függetlenség, de az ezekre a problémákra adott válaszával Magyarország esetében az EU csak a szeszélyes döntéseinek sorát gyarapítja. Ez pedig egy másik, állítólagosan dédelgetett EU-érték kárára megy: a törvény előtti egyenlőség elvére.