A világ számos pontján élő csillagászok megerősítették azt a hírt, amellyel ausztrál kollégáik próbálták sokkolni a nagyon nagy dolgok iránt fogékony közvéleményt: az ősrobbanás energiája kifulladni látszik. A "felfedezéssel" az a gond, hogy a tudósok a múlt század eleje óta tisztában vannak ezzel a "ténnyel". A GAMA kutatócsoport szerint az univerzum feleannyi energiát izzad ki magából mostanság, mint kétmilliárd évvel ezelőtt.

Mindezt a tudósok száz évvel ezelőtt 200 ezer galaxis megfigyelése nélkül, pusztán az íróasztal mellett ücsörögve vagy a csillagos eget bámulva kiókumlálták, és egyszerűbben fogalmazva azt mondták, hogy csillagok kiégnek, mint egy villanykörte. A CNBC szakírója, David Montalvo mindennek alapján teljes komolysággal felteszi a kérdést: érinti-e a világegyetem kihunyása az éppen hogy csak útjára indult űrturizmust vagy sem?

Nagy pénzről van szó

A kérdés komolyságát alátámasztja, hogy pénzről van szó, mégpedig nem is kicsi pénzről. Az amerikai repülésbiztonsági hivatal, a Federal Aviation Administration szerint az űrturizmusba a következő években egymilliárd dollár áramlik. A világűr meghódításának elősegítésére szerveződött National Space Society még merészebb jóslata szerint az ágazat ezermilliárd dolláros üzletté válhat a jövőben - ez pedig már testvérek között is közel százévnyi magyar GDP-nek felel meg.

A GAMA bejelentése elvehette a kedvét azoknak, akik bizakodva fogadják az űrkutatás híreit, ugyanis az elmúlt hetekben csupa pozitívum melengethette a szívüket. Egy ember alkotta szerkezet leszállt egy üstökösre, sikerült találni egy Föld-szerű bolygót, közeli képek érkeztek a Plútóról. A kutatást végző tudósok is rájöhettek, hogy talán túl negatívan fogalmaztak, amikor a világegyetem haldoklását emlegették, legalábbis erre utal, hogy hajlamosak finomítani mondanivalójukat.

Mélabúsabb lesz

A CNBC-nek nyilatkozva Simon Driver, a tudóscsoport egyik vezetője kijelentette, hogy valójában jobban szereti, ha haldoklás helyett azt mondjuk: az univerzum elhalványul vagy esetleg kissé romantikusabb fordításban, egyre fakóbbá válik. Ha esetleg egy költő is megénekelné a jelenséget, annak Driver a "darker and gloomier", azaz a folyamatosan sötétebb és homályosabb, borúsabb, nyomasztóbb, mélabúsabb, komorabb lesz leírást is felkínálja. Ezek a szavak is pontosan jellemezik a nagy történést.

Akárhogy is minősítik a jelenséget a tudósok, abban egyetértenek, hogy még 100 milliárd éve azért van a világegyetemnek, mielőtt jobb létre szenderülne. Ha innen nézzük, akkor valójában a haldoklás hasonlat majdnem olyan, mintha azt mondanánk: egy csecsemő a születése pillanatától "haldoklik", mármint elindul a vég felé, ugyanis a NASA szerint a világegyetem mindössze 14 milliárd éves.

Katasztrófák

A tudósok egy része arra is felhívja a figyelmet, hogy az emberiség a világ vége előtt még szembe találkozik néhány hasonló problémával. Elpusztíthatja például saját magát, mégpedig többféleképpen is. Ha ezt sikerül megúszni, akkor számítani kell arra, hogy a Nap öt milliárd év múlva kitágul akkorára, hogy eléri a Föld pályáját, és elnyeli szülőbolygónkat. Akik ezt is túlélik, azok jól teszik, ha felkészítik utódaikat arra, hogy további ötmilliárd év múlva az Androméda galaxis összeütközik a Tejúttal, ami szintén nagy felfordulással jár majd.

Szerencsére van több tíz milliárd további galaxis, ahova le lehet lépni. Driver jóslataik meglehetősen nagy időtávja ellenére nem tartja haszontalannak munkájukat. Elkezdtünk választ adni azokra a kérdésekre, amelyeket minden civilizáció, amely valaha létezett, feltett magának. Persze hosszú út áll még előttünk - tette hozzá nem részletezve, hogy évekre, évtizedekre vagy évmilliókra gondol-e.