Donald Trump adóbevallásait végre alaposan átnézték, amiből kiderült, hogy adóelkerülő és örök adós. Ez egyszerre erősíti meg ellenfeleit abban, hogy alkalmatlan az Egyesült Államok elnöki tisztségének ellátására és rajongótáborát abban: csak azt tette, amit bárki tett volna a helyében, a kisemberek sorsa az övé, így neki kell maradnia az USA elnökének. Ezzel vezeti fel cikkét a Guardian washingtoni tudósítója, David Smith, aki azt firtatja, hogy rámehet-e Trump újraválasztása a New York Timesban feltárt adóbevallás-botrányra.

Trump részben azzal adta el magát négy éve az amerikai választóknak, hogy sikeres üzletember volt, aki ebből következően sikerrel fogja menedzselni az amerikai gazdaságot. Imázsát erősítette, hogy egy televíziós valóságshow sztárjaként, híresen kemény zsűritagjaként a műsorban szereplő legtöbb vállalkozójelöltet a "Ki van rúgva!" mondattal dobta ki a sorozatból. Ehhez képest a New York Timesban megjelent leleplező riportból kiderült, hogy üzletembernek csapnivaló, adóelkerülőnek viszont kiváló, továbbá komoly összeférhetetlenség van gazdasági érdekei és elnöki megbízatása között.

Következmények nélkül

A cikk áttekintette Trump 18 éves adótörténetét, amelynek alapján az újságírók azt találták, hogy fő vállalkozásai 2008-banés 2009-ben 1,4 milliárd dollár veszteséget halmoztak fel és ő személy szerint 421 millió dollár visszafizetéséért vállalt kezességet. A Times szerint, ha újraválasztják, ő lehet az első hivatalban lévő elnök, akinek hitelezői zároltatják az ingatlanvagyonát. A 18 év alatt 11-ben nem fizetett szövetségi jövedelemadót, 2016-ban és 2017-ben már elnökként 750-750 dollár volt az adószámláján, aminél szinte minden amerikai többet fizet.

Ennek alapján ellenfelei máris kijelentették, hogy tipikus alakja annak a vagyonos elitnek, amely elkerüli az adófizetést. Sokan úgy gondolják, hogy ezzel a leleplezéssel az elnök végleg elásta magát a szavazók előtt, elnökválasztási ellenfele, Joe Biden, a Demokrata Párt elnökjelöltje zsebében érezheti az elnökválasztási győzelmet. Csakhogy Trumpnak messze nem ez az első botránya, és bizonyára nem is az utolsó - a New York Times például azt ígéri, hogy van még muníciója ellene.

Talán a legnagyobb port kavart ügy a 2016-os kampányban kiszivárgott, titokban készült hangfelvétel, amelyből kiderült, hogy Trump semmibe veszi a nőket. Hiába robban azonban ez a bomba, nem pártoltak el tőle azok a nő szavazók, akik amúgy is rá akarták adni a voksukat. Amikor akkori ellenfele, Hillary Clinton a tévévitájukon felvetette, hogy nem hozta nyilvánosságra adóbevallásait - fittyet hányva arra, hogy az amerikai elnökjelöltek ezt évtizedek óta megteszik -, ami arra utal, hogy kerüli az adózást, csak ennyit válaszolt vitapartnere szavába vágva: Ezért vagyok én okos.

Ellentétes hatás

Ez a viselkedés sokakat felháborít, ám ugyancsak sokaknak kifejezetten tetszik. Az utóbbiak úgy gondolják, hogy csak azt tette, amit ők is tennének, ha módjuk lenne rá. Miért ne cseleznék ki a törvényeket, ha ezzel némi pénz a zsebükben maradhat. A Guardian cikkírója szerint a Trump gyűlésein lelkendező tömeg nem kis részben azért támogatja, mert nagyon sokan saját magukat látják benne.

Amikor az elnök korábban zsörtölődött azon, hogy elődje, Barack Obama Nobel-békedíjat kapott - amit egyébként még Obama táborában is túlzásnak tartottak -, közben az ő jelölése erre a kitüntetésre halvány fogadtatásra talált, akkor sokan érezhetnek együtt vele azon az alapon, hogy elfeledettnek, hátra hagyottnak, jelentéktelennek érzik magukat.

Amikor az elnök úgy tálalja magát, hogy ő egy a washingtoni eliten kívül álló politikus, aki nem azt a kiművelt beszédmódot használja, amit ez a felső tízezer használ, ám ennek ellenére meggazdagodott és egy gyönyörű divatmodell a felesége, akkor azt az érzetet kelti, hogy egy kék galléros szakmunkás is elérheti az amerikai álmot, mármint úgy, ahogy ezt az egyszerű emberek elképzelik.

Talán mégis

Ami adóügyeit illeti, ezeket is tekinthetjük lerágott csontnak. Már a 2016-os elnökválasztási kampányban kiderült róla, hogy üzletembernek pitiáner, adó- és adósságügyeiről is számtalan cikk számolt be. Ez az elnöksége alatt is folytatódott, és akkor sem változtatott Trump megítélésén. A Guardian szakírója azonban úgy véli, a mostani botrány felvet egy olyan kérdést, ami eddig nem merült fel, és az elnök újraválasztása szempontjából kritikus lehet.

Kiderült ugyanis az is, hogy Trump elnöksége első kér évében 73 millió dollárt keresett külföldi üzletekkel. Például hárommilliót a Fülöp-szigeteken, 2,3 milliót Indiában, egymilliót Törökországban. Indiában 2017-ben több mint 145 ezer, a Fülöp-szigeteken majdnem 157 ezer dollár adót fizetett, miközben az USA-ban mindössze 750 dollárt. E három ország vezetőjét hivatalos elnöki szereplései során lelkesen dicsérte.

Nyilvánvaló, hogy Trump jelentős külföldi jövedelme összeférhetetlen azzal, hogy ő az elnök. Felveti a kérdést, hogy nem helyezi saját érdekeit az amerikai emberek érdeke elé? Vajon nem szegett-e ezzel törvényt? Rajongóit persze mindez nem fogja zavarni, és pláne nem fogja megingatni abban, hogy a neve mellé tegyék az X-et november 3-án. Egy kevés ingadozó választót azonban elbillenthet ellenfele felé, és lehet, hogy ez épp akkora csoportot csippent le lehetséges szavazóbázisából, amelyen elúszik az újraválasztása.