Donald Trump, az USA elnöke arra játszik, hogy a 2020-as elnökválasztási kampányban megismétlődhet a "derült égből villámcsapás" 2016-os forgatókönyve, mármint, hogy minden várakozásra rácáfolva nyer. Ehhez az kell, hogy ellenfelei, a demokraták megismételjék azokat a hibákat, amelyeket Hillary Clonton, akkori vetélytársa elkövetett - véli Edward Luce, a Financial Times (FT) Egyesült Államokkal foglalkozó publicistája. A szakíró látni véli Trump stratégiáját, amivel elérheti, hogy ez a valószínűtlen fogatókönyv lejátszódjon.

A véletleneket azért hívják véletlennek, mert általában nem ismétlődnek meg. Donald Trumpot számos véletlen segítette abban, hogy megnyerje az amerikai elnökválasztást. Ellenfele Hillary Clinton látványosan testesítette meg az ország agyongyalázott elitjét. James Comey, az FBI akkori elnöke tíz nappal a szavazás előtt vetette fel, hogy Clinton mégis bűntettet követhetett el azzal, hogy külügyminiszterként saját e-mail-postafiókját használta hivatalos, titkos levelezésére, amivel sok bizonytalan szavazót ellene hangolhatott. A győztes mindent visz elvét követő választási rendszerben hiába kapott Clinton hárommillióval több szavazatot, mint Trump, mégis vesztett. Végül váratlan újítás volt az oroszok részéről a Facebookon folytatott hírhamisítási hadjárat a demokrata elnökjelölt lejáratására.

Kapcsolódó

Semmi új

Ezek a tényezők várhatóan nem ismétlődnek meg 2020-ban vagy legalábbis legfeljebb valami hozzájuk hasonlóval találkozhatunk majd, ám azon a nagygyűlésen, ahol Trump bejelentette újraindulását az elnöki posztért, szinte semmi újat nem hallhattunk tőle. Egyedül a "Börtönbe vele!" skandálás hiányzott, amivel Clintont ütötték Trump támogatói annak idején e-mail-ügyére utalva - Trump hallgatólagos hozzájárulásával.

Az elnök ahelyett, hogy elnézést kért volna az amerikai gazdaság mesterséges élénkítéséért, arról beszélt, hogy az soha nem volt olyan jó formában, mint amilyenbe regnálása idején került. Emellett a "Tegyük újra naggyá Amerikát!" választási szlogent lecserélte a "Védjük meg Amerika nagyságát!" mondatra.

Ma az égvilágon senki sem tudja megmondani, hogy bejöhet-e Trump számítása, mármint, hogy alapvetően szerencséjére és ellenfele hibáira alapozva akarja újraválasztatni magát - véli az FT szakírója. Trump és lehetséges demokrata ellenfeleinek esélyeiről egyelőre csak akadémiai vitákat lehetne folytatni. Egy valami látszik biztosnak: az elnökválasztást azon a játéktéren fogják lejátszani, amely a lehető legelkeseredettebb politikai harcok színtere: a világnézeti ellentétek harcmezején.

Két csapásirány

Az FT publicistája szerint az Trump két csapásirányban akarja megvívni az elnökválasztási harcot. Az egyik, hogy a végletekig feltüzeli saját táborát. Ezt álmából felkeltve is azonnal meg tudja tenni. A másik, hogy provokálni fogja liberális ellenfeleit. Erre is bármikor képes. Arra játszik, hogy minél nagyobb felháborodást kelt az előválasztási kampány alatt (azaz nagyjából ősztől a jövő év nyár elejéig) a demokrata közvélemény körében, annál inkább rákényszeríti kihívóit, hogy olyan vitatható kijelentéseket tegyenek, amelyeket az orruk alá lehet dörgölni a kétszereplős meccs alatt (azaz 2020. július végétől november elejéig), azaz amivel alá lehet ásni a hitelességüket.

Az utóbbira jó lehetőséget biztosít a bevándorlás ügye és a szociálpolitika. Az amerikaiak többsége, aki nem kötődik szigorúan egyik párhoz sem, mindkét kérdésben centrista. Például támogatja a homoszexuálisok házasságát, ám ez már nem mondható el a transzneműek kapcsolatáról. Elutasítja a bevándorlók gyerekeinek elszakítását szüleiktől, de ellenzi a tömeges migrációt. Toleráns a muszlim vallású emberekkel szemben, de kemény fellépést vár a terrorizmussal szemben.

A végső cél

Trumpnak az a célja, hogy olyan messze kényszerítse demokrata ellenfelét az politikai centrumtól a a liberális gondolkodás radikális szélsősége felé, amilyenre csak tudja - véli az FT cikkírója. Azt akarja, hogy a szavazók két végletes lehetőség közül legyenek kénytelenek választani.

Az egyik Trump nativizmusa, a másik demokrata ellenfele ultramodern kozmopolitizmusa. (A nativista felfogás szerint az emberek született eszmékkel, például nemzeti öntudattal jönnek a világra, amelyek iránytűként szolgálnak nekik az életben, a kozmopolita, azaz világpolgári szemlélet szerint az emberek nemzeti és osztályhovatartozásuktól függetlenül, kötetlenül igazodhatnak el a világ dolgaiban.) Trump abban bízik, hogy az amerikaiak kellő többsége - vonakodva bár, de - az előbbit választja.

A módszer

Trump jól tudja, hogyan érje el ezt a célt, azaz hogyan kényszerítse ideológiai háborúra ellenfeleit. Például nemrégiben bejelentette, hogy több millió illegális bevándorlót fog összegyűjtetni és deportálni. Ez valójában nem történhet meg, mert a szövetségi hatóságoknak sem az erőforrásaik, sem a jogi felhatalmazásuk nincs meg hozzá. Ugyanakkor a demokraták éppen úgy reagáltak, ahogy az elnök akarta: arról kezdtek nyílt vitát, hogy a kilátásba helyezett elkülönítő központokat nevezhetjük-e koncentrációs táboroknak vagy sem. És az elnök az ilyen provokációkat akkor ismétli meg, amikor akarja.

Trump személye maga az, ami polarizálja az amerikaiakat. Minél inkább elítéli egy demokrata politikus az eszméit, annál népszerűbb a liberális gondolkodású szavazók körében, de annál nagyobb a kockázata, hogy elidegeníti magától azokat a középen állókat, akik 2016-ban Trump neve mellé tették az X-et, ám 2020-ban nem feltétlenül ismételnék meg ezt. Egy dolog azt mondani, hogy Trump gazdaságpolitikája (elsősorban a személyi jövedelemadó csökkentése) a gazdagokat segíti, ami igaz, egy másik azzal érvelni, hogy ez ellenkezik sikerre azonos esélyt kínáló Amerika ideáljával, ami vitatható.

Kikényszerített elkerülhető hiba

Hillary Clinton a 2016-os választási kampányban két hónappal a szavazás előtt egy adománygyűjtő eseményen az LMBT jogok (leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek jogai) védelmében azt mondta, hogy ha leegyszerűsítve fogalmazunk, akkor azt mondhatjuk, hogy a Trump támogatóinak fele szánalmas (deplorable) ember: rasszista, szexista, gyűlöli a meleget, az idegeneket és az iszlám vallásúakat.

Ezt a megjegyzését ellene fordították: Trump hívei büszkén sorolták magukat deplorable emberek közé. A volt demokrata elnökjelölt utódai nehezen állhatják meg, hogy ne kövessenek el egy ehhez hasonló hibát. És Trump tudja, hogyan lehet összehozni az őt segítő véletlent, azaz hogyan lehet kikényszeríteni egy ilyen odafigyeléssel elkerülhető, azaz - a teniszből vett kifejezést használva - ki nem kényszerített hibát.