Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A mai uniós viszonyokra jellemző beszélgetés zajlott le szeptember elején a holland parlamentben Mark Rutte miniszterelnök és Gram van Ojik, a Baloldali Zöldek egyik képviselője között. A téma az volt, hogy az EU 750 milliárd eurós koronavírus-helyreállítási alapjának támogatásait a jogállamisági kritériumhoz kötve kellene elosztani. Magyarán azoktól az országoktól, amelyekben nem érvényesül a jog uralma - s ezért könnyű ellopni a pénzt - meg kellene tagadni az utalást. Ez volt a zöld párti képviselő felvetése.

Rutte azzal felelt, hogy vagy meg tudják kötni az alapról szóló nemzetközi megállapodást, aminek feltétele, hogy ne forszírozzák a jogállamisági kritériumot, amit a lengyel és a magyar kormány vétóval fenyegetve elutasít, vagy alapítani kellene egy új Európai Uniót Lengyelország és Magyarország nélkül. Azoknak, akik kívül élnek az EU-s buborékon ez a pengeváltás jelentéktelennek tűnhet olyan akut problémák mellett, mint a koronvírus-válság vagy a klímaprobléma kezelése, vagy Donald Trump amerikai elnök regnálásának hatása, ám nem ez a helyzet - véli Tom Theuns, a holland Leiden University politológus professzora, aki az Euobserverre írt cikket.

Ez a válság marad

Szemben a közegészségügyi krízissel a jog uralmával kapcsolatos válság nem múlik el a koronavírus tombolásának lecsengésével. A tét az, hogy fennmarad-e az EU mint demokratikus államok közössége. Az ezzel kapcsolatos feszültségek immáron egy évtizedesek, és egyre inkább Lengyelország és Magyarország körül koncentrálódnak.

Magyarországon az Orbán-kormány agyoncsonkította a független médiát, aláásta a jogszolgáltatás függetlenségét és a pandémia csúcsán meghatározatlan időre szóló jogosítványt adatott magának a rendeleti kormányzásra. Lengyelországban a Jaroslaw Kaczynski vezette kormánypárt propagandaintézménnyé tette a köztévét, korlátozta a jogszolgáltatás függetlenségét és az ország harmada "LMBT-mentes övezetté" nyilvánította magát.

Tehetetlenség

Rutte az első, aki egy EU-tagország vezetőjeként felveti, hogy az EU-s integrációs projektet az ezzel makacsul szembeszegülő országok nélkül kellene folytatni - hívja fel a figyelmet az Euobserver cikkírója. A megfogalmazás, miszerint új EU-t kéne alapítani, világosan utal arra, hogy az államközösség tehetetlen az ilyen kormányokkal szemben. Az európai alapszerződés ugyanis nem ad lehetőséget a tagállamok kizárására. Valójában egy mód van a távozásra, a híres 50. cikkely, amelynek alapján az Egyesült Királyság önként kilépett az unióból.

Az Euobserver cikkírója ezt követően összefoglalja a 7-es cikkely szerinti eljárás lehetőségének buktatóit. Ez ugyan lehetővé teszi egy tagállam szavazati jogának felfüggesztését, de csak akkor, ha az összes többi EU-ország vezetője megszavazza ezt. Így a lengyel és magyar kormányfő kölcsönös vétóval megakadályozhatja, hogy országiakat sarokba állítsa a többi tagállam.

Újraalapítani az egészet

Rutte odavetett felvetése, miszerint újra lehetne alapítani az EU-t Lengyelország és Magyarország nélkül és persze új szabályokkal, amelyek megelőzhetnék a hasonló patthelyzetek kialakulását, azt jelentené, hogy azok az országok, amelyeknek fontos a jog uralma, az 50. cikkely alapján szépen kilépnének a régió unióból, amely így elhalna. Ez a váltás persze nem lenne olcsó és büntetné a kihagyott országok lakosságának nem kicsi Európa-barát részét. Ezért inkább csak elméleti ötletként beszélhetünk róla.

Ugyanakkor a holland politológus professzor szerint nem lehet a tétlenség az alternatíva. Ha Magyarország és Lengyelország tovább csúszik az autokrácia felé, akkor az egész EU veszíti el demokratikus hatalmi berendezkedését, a jog uralmát mindenek felett tiszteletben tartó karakterét.

Rutte megjegyzése szólhatott a holland nativista nacionalistáknak vagy szolgálhatta azt a célt, hogy erősítse határozott vezetői imázsát. Ettől azonban még rávilágít arra, hogy az Európai Uniót egzisztenciális veszélyként fenyegeti a demokrácia lemorzsolódása. Fel kell tenni a kérdést: fenntartható-e az unió ha egyes tagállamai - amelyeket még anyagilag támogat is - egyre erőteljesebben autokratikus politikai rezsimeket üzemeltetnek? Vagy bármi áron meg kellene védenie alapvető értékeit?