A közérdek bizonyos esetekben nyomós indokként igazolhatja az alapszabadságok korlátozásait - derül ki az Európai Bíróság minapi állásfoglalásból. Az Európai Unió luxemburgi székhelyű legfőbb bírói fóruma szerint a privatizáció korlátozása indokolt lehet a torzulásmentes verseny és az energiaellátás biztosítása érdekében, "közérdeken alapul" és "a fogyasztók védelmét szolgálja". Azzal együtt, hogy a 2003-as irányelvek alapján az uniós jog alapvetően nyitott és átlátható piacot, az elosztórendszer‑üzemeltető hálózatához való megkülönböztetéstől mentes és átlátható hozzáférést, valamint tisztességes versenyt biztosít.

A bíróság egy holland eset kapcsán jutott a fenti megállapításra, amely a magyarországi energiapolitika kontextusában is érdekes lehet. A németalföldi országban 2009-ben gyakorlatilag részleges privatizációs tilalmat vezettek az energetikai szektorban. A Holland Királyság jogszabályai alapján ugyanis magánbefektető nem szerezhet vagy rendelkezhet részvényekkel vagy részesedésekkel a Hollandiában tevékenységet folytató villamosenergia‑ vagy gázelosztórendszer‑üzemeltető tőkéjében. Ezenkívül tiltott az egyrészt olyan csoport tagjai közé tartozó társaságok, amelynek ilyen üzemeltető is tagja, másrészt pedig az olyan csoport tagjai közé tartozó társaságok közötti tulajdonosi vagy ellenőrzési viszony, amelynek tagja Hollandiában villamosenergia‑ vagy gáztermeléssel, ‑ellátással vagy ‑kereskedéssel foglalkozó vállalkozás (csoporttilalom). Végül, a nemzeti jog tiltja az érintett rendszer‑üzemeltetés érdekével potenciálisan össze nem egyeztethető ügyletek teljesítését vagy tevékenységek folytatását az ilyen üzemeltető, és azon csoport által, amelynek az üzemeltető a tagjai közé tartozik.

Kapcsolódó

Vizsgálandó a korlátozás mértéke

Az Európai Bíróság állásfoglalása szerint, bár a privatizációs és csoporttilalom a szabad tőkemozgás korlátozásának minősül, ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy az adott nemzeti jogszabályok okai olyan tényezők, amelyek közérdeket szolgálnak, így figyelembe vehetők a szabad tőkemozgás korlátozásának igazolásához. Ami a csoporttilalmat és a rendszer‑üzemeltetés érdekével potenciálisan össze nem egyeztethető tevékenységek folytatásának tilalmát illeti, a bíróság megállapítja, hogy azok szintén a szabad tőkemozgás korlátozásainak minősülnek. Ugyanakkor azt is kimondja, hogy a tág értelemben vett keresztfinanszírozás megakadályozására, az átláthatóság biztosítására és a versenytorzulás elkerülésére irányuló célok érdekében hozott intézkedések nyomós közérdeket szolgálnak.

A torzulásmentes versenyre irányuló célt az EU működéséről szóló szerződés (EUM-Szerződés - EUMSz) is kitűzte, végső soron a fogyasztók védelme érdekében. A Holland Királyság ezen intézkedések bevezetésével a 2003-es irányelvekben kitűzött célok elérésére törekedett az Európai Bíróság szerint. A bíróság emlékeztet azonban arra is, hogy a szóban forgó korlátozásoknak alkalmasnak kell lenniük a kitűzött célok elérésére, és nem haladhatják meg az elérni kívánt célok megvalósításához szükséges mértéket, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

Kiemelt jelentőség

Magyarországon a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény, ha közvetve is, de ugyancsak meghatározza a nem privatizálható társaságok körét, "a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű, nemzeti vagyonban tartandó állami tulajdonban álló társaságok" cím alatt. Ebben a felsorolásban szerepel az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. is, amelyre 75 százalék + 1 szavazatos minimális állami részesedést írnak elő. Az MVM Csoporthoz tartozik a MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zártkörűen Működő Részvénytársaság (MAVIR ZRt.) is. A listán ezen kívül szerepel még az energetikai és közműszektorból a Tiszavíz Vízerőmű Energetikai Kft. 100 százalékos minimális állami részesedéssel. (Az 1996-tól önálló gazdasági társaságként tevékenykedő vállalat a korábban Tiszai Erőmű Rt. tulajdonát képező, telephelyként működtetett két vízerőművet, a Kiskörei- és a Tiszalöki Vízerőművet üzemelteti.) Emellett ugyancsak e körben szerepel az öt hazai regionális vízműtársaság is.

A magyar FGSZ Földgázszállító Zártkörűen Működő Részvénytársaság magánkézben van, tulajdonosa a Mol Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. Az FGSZ Zrt. az EU irányelvnek megfelelő tevékenység-szétválasztási szabályok érvényesülését biztosító úgyneveztt ITO (Independent Transmission Operator) modell szerint működik. A modell lényege, hogy a szállítási rendszerüzemeltetői tevékenységet végző vállalat, amely egy vertikálisan integrált vállalatcsoport része, a vállalatcsoporton belüli termelői, kereskedelmi tevékenységektől történő szétválasztásra vonatkozó szabályok szerinti működése biztosított legyen. Az ITO-modell keretei között az FGSZ Zrt. az anya- és leányvállatoktól egyaránt függetlenül működik. Hasonló elv érvényesül a hazai villamos energia iparban - igaz, itt állami tulajdonban áll a rendszerüzemeltető.

A magyar kormánynak emellett kimondott célja a korábban privatizált energiacégek jó részének állami kézbe való visszavétele is. Az állami MVM a német E.On-tól a közelmúltban vásárolta vissza a földgáz-nagykereskedelmi és -tárolási üzletágat, összességében több mint 280 milliárd forint értékű tranzakció keretében, miután több mint 500 milliárd forintért visszavásárolta az orosz Szurgutnyeftyegaztól a Mol 21,2 százalékos tulajdonrészét, az összrészesedését 21,22 százalékra emelve. Az utóbbi időben pedig több olyan szabály született, amely vélemények szerint a hazai piac elhagyására presszionálhat bizonyos cégeket. Így legutóbb az október 16-i Magyar Közlönyben jelent meg egy, a rendeletalkotási jogkörrel fölturbózott Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivataltól származó előírás, mely szerint nem ismerhetik el indokolt költségként a hálózati veszteséget a gázcégek.