Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke azzal a magabiztos kijelentéssel indította a 2021-es évet, hogy országa az elmúlt évszázadban a legsikeresebb évtizedét hagyta maga mögött, és a következő tíz év még jobb lehet. Eltelt néhány hónap az új évből és a magyar kormányfő kilátásai, illetve a rámenős konzervatív nacionalizmus jövője, amit képvisel, jóval bizonytalanabbak, mint ahogy jövendölte - véli Tony Barber, a Finacial Times (FT) publicistája.

A Fidesz március első hetében szakított az európai jobbközép pártcsaládjával, az Európai Néppárttal (EPP), az Európai Parlamentben a legnagyobb frakcióval rendelkező politikai erővel. Ez a szakítás több mint egy parlamenti frakció szimpla átszervezése, amire nem sok figyelmet fordítanak az EU politika iránt érdeklődő lakói. Annak a mélyebb nézeteltérésnek a látványos megjelenéséről van szó, amely a nyugat-európai kormányok és egyes kelet-közép-európai országok vezetése között alakult ki az európai értékek és a követendő politikai stratégia körül. Az utóbbiak első számú példája a jelenlegi magyar kormány.

Kapcsolódó

Veszélyt láthatnak

A nyugat-európai vezetők veszélyesnek tartják ezt a helyzetet, mert utat nyithat az előtt, hogy az EU-n kívüli hatalmak, elsősorban Kína és Oroszország, de mellettük Törökország, illetve akár az Egyesült Királyság megzavarhatja az unió befolyását a kelet-közép-európai régióban. Ez a helyzet jól látható a Balkánon is, ahol például Szerbia, utánozva Magyarországot, tart némi távolságot Brüsszeltől, miközben igyekszik hasznot húzni abból, hogy meleg kapcsolatokat ápol Moszkvával és Pekinggel.

Ugyanakkor Magyarország számára sem kockázat nélküli ez a helyzet. A szakításig Orbán Viktor hasznot húzott a magyar kormánypárt EPP-s tagságából. Ez politikai védelmet jelentett és a Néppárt megbecsülése megillette a Fideszt is. Különösen fontos volt, hogy a magyar vezetés számíthatott Angela Merkel német kancellár pártja, a CDU, illetve annak bajor szövetségese, a CSU támogatására.

Elfogyott a cérna

Mostanra azonban a német konzervatív pártok türelme is elfogyott azzal szemben, hogy az Orbán Viktor vezette Magyarországon erősen korrodálódott a demokrácia és jog uralmának érvényesülése. A külpolitikai környezet másként is magyar miniszterelnök ellen dolgozik. A hozzá hasonló habitusú Donald Trump adminisztrációja helyére a demokrácia érvényesülését számon kérő Joe Biden kormánya került az USA élére. A szeptemberi német választások után a legnagyobb eséllyel CDU/CSU-Zöldek koalíció alakul, amelyben az utóbbiak a magyar rezsim régi bírálói. A Matteo Salvini vezette olasz Liga belépett az új centrista, EU-barát olasz kormányba, így eltávolodott Orbán Viktortól, aki elszigeteltebbé vált Európában.

Az FT publicistája szerint a jog uralmának megsértése miatt a magyar rezsim ellen folyó uniós eljárásokban a magyar kormányfő bolgár, lengyel és szlovén kollégájában találhat támogatókat. Másrészt nem lehet kizárni, hogy annyira megromlik a viszonya nyugati partnereivel, hogy tovább próbálja erősíteni országa kapcsolatait Oroszországgal és Kínával. Ezen a téren megtett lépései már eddig is szembe mentek a régiós tendenciákkal, például Litvánia és Románia is jelét adta, hogy nem forszírozná tovább kapcsolatai mélyítését Kínával (miközben az amerikai vezetés püfölőgépe, a Huawei távközlési óriásvállalat Magyarországon tartja fel legnagyobb elosztóbázisát Kínán kívül).

A történet vége az lehet, hogy Magyarország számára egyre nehezebbé válik Moszkvával és Pekinggel barátkozni, miközben élvezi mindazokat az előnyöket, amelyek abból adódnak, hogy a nyugati szövetségi rendszer tagja. Az FT cikkírója szerint, ha ezt a kettős játékot nem lehet tovább folytatni, az jó lehet Magyarországnak, ám valószínűleg sokkal kevésbé magának Orbán Viktornak.