Olyan amerikai tudományos kutató, Európa-szakértő bírálja a cseh, a lengyel és a magyar vezetést, ezen belül a magyar kormány Soros György-ellenes kampányát, aki maga sem kedveli a magyar származású üzletembert. Természetesen bárkinek lehetnek mély nézeteltérései Soros Györggyel, ahogy Dalibor Rohacnak, az American Enterprise Institute kutatójának is van - derül ki a szakértő cikkéből, amelyet az amerikai foreignpolicy.com-on jelentetett meg.

Ugyanakkor a liberális, filantróp Soros támogatásai, amelyeket a nézeteit osztó civil szervezeteknek ad, éppen úgy élénkítik a civil mozgalmakat világszerte, ahogy a konzervatív vagy nacionalista filantrópok támogatásai segítik a velük egyetértő civilek tevékenységét. Ezzel nincs gond és nem is a Soros-kampány a régió legfőbb gondja.

Rossz irányba indultak

A szakértő szerint azért indult el autoritáriánus irányba Lengyelország és Magyarország politikai berendezkedése, mert a két országban hatalomra került politikai erők azt feltételezik, hogy a parlamenti többség akarata mindenek felett áll, megkérdőjelezhetetlen. Ez félreértése a demokráciának, amely valójában olyan rendszer, amelyben alkotmányos szabályok sora tartja ellenőrzése azokat, akik a hatalmat éppen birtokolják.

Igaz, hogy e két országban nincsenek politikai foglyok, nem börtönöznek be újságírókat, akik egyszer csak nyomtalanul eltűnnek, lehet tüntetéseket szervezni és létezik a független média, amely kifigurázhatja a kormányt. Ugyanakkor az olyan politikusok, mint Milos Zeman cseh államfő, illetve kollégái a lengyel és a magyar kormánypártban úgy gondolják, hogy a választási felhatalmazásuk alapján bármit megtehetnek, amit akarnak.

Nem konzervatívok

Normális esetben a konzervatívok lennének az elsők, akik felhívnák a figyelmet arra, hogy a többség uralmának korlátlan érvényesítése diktatúrához vezet. Ehhez képest azt látjuk, hogy vezető konzervatív véleményformálók érzik kötelességük, hogy védelmükbe vegyék Kelet-Európa bimbózó autokratáit. A legendás Margaret Thatcher brit miniszterelnök beszédírója, John O'Sullivan például úgy véli, hogy a régió demokráciának lepusztulásáról szóló írások csupán egy "groteszk túlzás" megnyilvánulásai.

A Lengyelországot kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) azzal érvel az igazságügyi reformáját érő bírálatok ellen, hogy elődje is antidemokratikusan járt el, amikor a választás előtt jelölt bírókat az alkotmánybíróságba. Arról diszkréten hallgatnak, hogy az új jogszabály - felrúgva a hatalommegosztás elvét - a parlament ellenőrzése alá helyezné bírók önkormányzatát.

Oligarchák hizlalása

Magyarországgal kapcsolatban Rohac a civiltörvényt emeli ki, amely az Oroszországban 2012-ben elfogadott hasonló jogszabályra hajaz. Az utóbbi előírja a külföldi támogatást kapó civil szervezeteknek, hogy külföldi ügynökként regisztráltassák magukat. A cikkíró szerint a felsőoktatási törvény reformja, amely lehetetlen helyzetbe hozta a Soros támogatását is élvező Kelet-európai Egyetemet (CEU), teszteli a jogszerűség határait.

Ami a gazdaságot illeti, Rohac kitér arra, hogy a régió országai az uniós közös költségvetés legnagyobb haszonélvezői, ám az EU-ból érkező pénzt a korrupció legalizálásával felhasználták egy kliensrendszer kialakítására. Erre szükség van az illiberális demokraták hatalmon maradásához. Magyarországon például a közbeszerzések aránytalanul nagy aránya jut a Fideszhez közöli pályázókhoz, akik - a cikkíró szerint - cserébe visszacsurgatják a pénzt a párt politikai kampányaiba.

Geopolitikai háttér

Rohac szerint nem szabad figyelmen kívül hagyni, mindez a változás nem egy geopolitikai vákuumban megy végbe. Úgy véli, nem véletlen, hogy Zeman és Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke Oroszország legközelebbi európai szövetségesei közé tartoznak. Akik védik őket, azt mondják, hogy nincs más lehetőségük, mint párbeszédet folytatni Moszkvával.

Csakhogy ennél többről van szó - folytatódik az írás -, a magyar kormányfő például egyebek mellett kijelentette, hogy nem lát Oroszországban veszélyforrást és kormánya a paksi bővítéssel elmélyíti Magyarország energiafüggését Oroszországtól.

Ne tévesszen meg!

Összességében hiába tagjai a visegrádi országok a NATO-nak és az EU-nak, messze nem mondható, hogy lehorgonyoztak volna a Nyugat mellett. Hiába uniópárti a lakosság többsége, Zeman például tavaly képes volt felvetni, hogy országában népszavazást kellene tartani az uniós kilépésről, azaz a czechxitről.

Rohac úgy véli, hogy azoknak sem szabadna szem elől téveszteniük a tényeket, akik úgy vélik, hogy a brüsszeli bürokrácia túl nagy befolyással rendelkezik a nemzetállamok felett. Szerinte a kelet-európai elitellenes rebellisek egyre inkább autoritáriánus irányba fordulnak és a geopolitikai játszmákban Moszkvához igazodnak, nem a Nyugathoz.

A fotó forrása: Pixabay