Rég óta tartja magát az aggodalom, hogy a kínai statisztikák valójában tökéletes hamisítványai csak a valóságnak, amely sokkal sötétebb, mint a pártkongresszusokon bemutatott hurráoptimista jelentések az épp aktuális öt éves tervről. Sok kritikus - köztük az IMF, a Morgan Stanley vagy az S&P elemzői - óvatosan, de figyelmeztetnek, hogy egyáltalán nem biztosak a kínai államadósság összegéről szóló jóslatok.

A kommunista országban az önkormányzatok ugyanis máshogy működnek, mint ahogy az például Magyarországon megszokott: míg itthon minden vezetés a saját vagyontárgyaiért felel a hitelei fedezeteként, addig Kínában létezik egy elvi, törvényben megírt limit, de az eladósodottságot valójában az állam viszi. Ha valami történne, akkor a központi vezetés konszolidálna, ami összességében azt eredményezi, hogy ezt az összeget is hozzá kéne adni az államadóssághoz.

A 2015-ös adatok szerint az ország teljes eladósodottsága - az SCMP szerint - 70 ezer milliárd jüan (280 ezer milliárd forint) volt, ami eleve 70 százalékos növekedést jelentett az öt évvel korábbihoz képest. A tartományi és városi önkormányzatok hitel- és kötvényállományból származó kintlevősége ebben nem volt benne. A törvényileg maximalizált adósságállományuk 16 ezer milliárd jüan lehetett volna, ebből akkor 8,6 ezer milliárdnyi függő hitelállományt vallottak be, de szakértők szerint ez akár a negyede vagy a 80 százaléka is lehet a valóságnak.

Ráadásul utóbbiak beruházásai összességében nem vonzók a profitra ácsingózó kereskedelmi bankoknak. Azok ugyanis olyan infrastrukturális fejlesztések vagy társadalomellátási szolgáltatások javítása, amelyekből kevés, vagy semmilyen nyereség nem várható. Tehát összességében súlyosan rontja a befektetési eszközök minőségét. Ennek eredménye, hogy egy tetemes mennyiségű, kifejezetten rossz állagú hitellavina vár arra, hogy lezúduljon.

Kína se tagadja, hogy gond van

A probléma egyáltalán nem új keletű, a hitelezési rendszer gondja már rég felkeltette a kínai vezetés figyelmét. Tavaly nyáron már közvetve a párt napilapja is célzást tett arra, hogy vissza akarják szorítani az ilyen eladósodottságot, bár finoman csak a gazdaság szereplők hitelállományára utaltak. Viszont azt már idén júliusban kijelentette a jegybank és a gazdasági tárca, hogy foglalkozni fognak az önkormányzatok adósságával, de első körben csak a limitek újragondolásáról beszéltek.

Most viszont Hszu Zsong, a kínai jegybank kutatási intézetének vezetője állt elő egy javaslattal: a Jikai gazdasági lapban megjelent cikkében arról írt, hogy a kínai államnak magára kellene hagynia az önkormányzatokat és a tartományi vezetéseket az adósságkezeléssel és a kötvénykibocsátásokkal. Egyrészről azért, mert így a bankoknak egyértelmű lesz, hogy az állam nem konszolidál bármilyen tartozást, ez pedig ésszerű mederbe terelné a hitelezést. Ha nem fizetnek ki bármennyit bármire az államtól, akkor nem érdemes mindenre pénzt adni.

A Reuters szemléje szerint Zsong úgy látja, hogy ha a piac monitorozza a hitelképességet, akkor az önmagában megakadályozza, hogy kaotikusan halmozzák az adósságukat az önkormányzatok. Emellett arra is javaslatot tesz, hogyan lehetne kezelni azt az adóssághalmot - amin már jó eséllyel ülnek az érintett gazdálkodók.

Mindez nem elég

Eszerint az államnak hagynia kellene, hogy a teljes pénzügyi felelősség viselése mellett a területi vezetéseknek módjuk legyen csődöt jelenteni. Ha a csődeljárási rendszert kidolgozzák, ebben pedig tisztázva van, hogy mekkora lehet maximálisan és milyen esetben kérhető az állami szerepvállalás, akkor a struktúra tisztább lesz, önmérsékletre készteti a feleket. És így eleget lehet tenni annak a piaci elvárásnak is, hogy tudják meddig lehet elmenni, nem okozna bizalmi válságot, ha a piac valamiféle implicit garanciát várna a központi kormánytól.

Példát is hoz: az egyesült államokbeli Detroit esetét, amely 2013 júliusában jelentett csődöt és 18 milliárd dollárra rúgott a tartozáshalmaza.

A rendszert kiterjesztené az állami tulajdonú cégekre is. Miközben a szociális ellátórendszert kivonná alóla, mert a szolgáltatásokat biztosítani kell az állampolgároknak.

A migrációt se kéne korlátozni

Hszu Zsong egy másik, komoly vita tárgyát képező kínai berendezkedéssel is leszámolna. Megszüntetné az országban évszázadok óta működő hukou rendszert is. A lakóhely-regisztrációval egybekötött belső elvándorlást korlátozó megoldást igazán az 1950-es évek végétől vették komolyan, amikor a Nagy Ugrás Előre program miatt a falvakban óriási lett az éhínség. A kisebb településekről pedig a városokba özönlött volna a lakosság.

A rendszer igazságtalanságát az adta, hogy a városiak ingyen élelmiszert, oktatást, egészségügyi ellátást kaptak, míg a falusiak ezekre nem voltak jogosultak. A szakértő szerint ez a berendezkedés a 21. században már elavult és csak egyenlőtlenséget teremt. Az egyensúlytalanságot ez számolhatná fel.

Álmodozni lehet

Az viszont egyáltalán nem biztos, hogy a világ egyik legnagyobb hitelezője és hitelfogyasztójaként Kína valóban meglépné ezt. Mivel Peking próbálja fenntartani a látszatot, hogy a gazdasága makulátlan, a statisztikái pedig teljesen megfelelnek a valóságnak, ha napirendre vennék Hszu Zsong javaslatait, ennek az ellenkezőjét ismernék el.

A Kínai Nemzeti Számvevőszék már szombaton kiadott egy jelentést, amelyben illúziónak nevezik, hogy ezekről tárgyaljon a kormány. Helyette korlátozzák, hogy mire vehetnek fel hitelt az önkormányzatok, sőt, kiszélesítenék a kvótáikat, hogy mennyire lehetnek eladósodva. A lépés indoklása, hogy ezek többségében szegénységet felszámoló, jóléti szolgáltatások finanszírozására fordítódnak. Új projektekre a jövőben kevesebb tartozást lehetne terhelni.

A címlapkép forrása: Reuters/Thomas Peter.