A közvélemény-kutató intézetek nem mernek tippelni a hét végi ausztriai elnökválasztás eredményére. A májusi fordulón, amelyet a szavazatszámlálása gondjai miatt december 4-én megismételnek, alig több mint 30 ezer szavazattal nyert Alexander Van der Bellen függetlenként induló zöld politikus Norbert Hofer, a radikális jobboldali Szabadságpárt jelöltje előtt.

A Financial Times (FT) néhány kérdésre adott felelet formájában igyekezett összefoglalni a szavazás tétjét. Az első kérdés mindjárt úgy szól: miért jelentős az osztrák elnökválasztás világpolitikai szempontból?

A támogatás tesztje

A szavazás tesztelni fogja, mekkora a támogatottsága az európai jobboldali nacionalizmusnak Donald Trump amerikai elnökké választása, illetve a Brexit-pártiak nagy-britanniai győzelme után.

Ha Hofer nyer, ő lesz az első szélső jobboldali államfő Nyugat-Európában a második világháború óta. Ha pártja, a Szabadságpárt sok szavazatot szerez, akkor a legerősebb politikai erővé válhat a 2018-as parlamenti választások előtt. Ennek nyomán vezető szerephez juthat az új osztrák kormányban.

A korábbi nácik által az 1950-es években alapított Szabadságpárt jó ideje a frászt hozza a mérsékelt európai politikusokra, miután igyekszik tisztára mosni Ausztria múltjának náci elemeit és a tagjaitól nem idegen az antiszemitizmus. A párt a tavalyi bevándorlási hullám nyomán iszlámellenes irányt vett.

Nem erős, de mégis

Milyen erős az osztrák elnök? - hangzik az FT következő kérdése. Sokan érvelnek azzal, hogy nem igazán jelentős az elnökválasztás, mert az osztrák alkotmány gyenge jogosítványokat ad az államfőnek. A tényleges hatalom a kancellár kezében van, aki jelenleg a szociáldemokrata Christian Kern, az osztrák vasutak volt vezérigazgatója.

Ez azonban nem teljesen igaz. Az elnök egyebek mellett jelölhet és eltávolíthat minisztereket, továbbá parlamenti választásokat írhat ki. A hosszú elnökválasztási kampány során mindkét jelölt beígért határozott lépéseket.

Szakíthatnak

Van der Bellen arról beszélt, hogy megakadályozná a Szabadságpárt jelöltjének kancellárrá válását, Hofer azt ígéri, hogy eltávolítja a kormányt a hatalomból, ha nem veszi át az ő kemény vonalas álláspontját a bevándorlás ügyében. Megvan tehát a lehetősége annak, hogy az új elnök, akárki is lesz, szakít az államfő hagyományos tartózkodásával a napi politikai ügyekbe való beavatkozástól.

Miért nem fogtak össze?

Az FT felteszi a kérdést: miért nem fogtak össze a mérsékelt bal- és jobboldali erők Ausztriában a szélső jobboldali indulóval szemben, úgy, ahol arra korábban Franciaországban volt példa. A van der Bellennek azért nem sikerült összehoznia egy ilyen koalíciót, mert a konzervatív szavazók vonakodnak támogatni egy zöld politikust.

Eközben a Szabadságpárt ma már korábbi radikális szavazótáboránál jóval szélesebb kört vonz, és egyre inkább behúzódik az osztrák politika fővonalába. A párt két osztrák tartományban kormányoz, máshol koalíciókat kötött hol a szociáldemokratákkal, hol a Néppárttal.

A Szabadságpárt erőssége valójában a tükörképe a két hagyományos nagy párt gyengeségének, amelynek legfőbb forrása, hogy az osztrák gazdaság rosszabbul teljesít az európai átlagnál.

A legnagyobb kérdés

Vajon az elnökválasztás egyben szavazás-e Ausztria európai uniós tagságáról is? - teszi fel a kérdést az FT. Hofer ugyan tett egy olyan kijelentést, miszerint a Szabadságpárt népszavazást íratna ki az ország EU-tagágáról, de ez olyan erős ellenállást váltott ki a szavazók körében, hogy gyorsan visszatáncolt az ötlettől.

Mivel az osztrákok erősen függenek az cégeik exportjától és az idegenforgalomtól, nem szívesen kutyulnák össze gazdasági kapcsolataikat a szomszédaikkal.

Ugyanakkor van der Bellen barátságos viszonya Németországgal éles ellentétben van azzal, hogy Hofer bírálta Angela Merkel német kancellárt és támogatásáról biztosította Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia mélyen konzervatív politikai erőit.