Vesztésre állnak a fehérorosz lázadók, mégsem örülhet a hatalom

Politikai iszapbirkózás alakult ki Fehéroroszországban a hatalom és a lázadók között, az előbbi körmönfontabban alkalmazza az erőszakot és a megfélemlítést, az utóbbi furfangosabban a nyomásgyakorlást, ám az idő nem a változásoknak dolgozik - egyelőre.
Komócsin Sándor, 2020. november 6. péntek, 20:11
Fotó: Getty Images

Néhány hete a fehérorosz lázadó ellenzék Litvániában élő vezére, Szvjatlana Tyihanovszkaja ultimátumot adott Aljakszandr Lukasenka államfőnek, akit ellenfelei szerint augusztus elején csalással választottak újjá. Vagy távozik a hatalomból október végéig, vagy általános sztrájk fogja erre kényszeríteni. A válasz így szólt: terrorista háborút indítottak a belorusz állam ellen. Tyihanovszkaja az ultimátummal lendületet akart adni az országban hétről hétre tüntető rendszerellenes csoportoknak, ám egyben azt kockáztatta, hogy ha nem lesz sztrájk, elveszti a szavahihetőségét.

A kérdés nem az, hogy a jelenlegi tiltakozási hullám megbuktathatja-e Lukasenkát, hanem az, hogy sikerül-e a közelgő télen is fenntartani a demonstrációk lendületét. November elején azt láttuk, hogy tovább folytatódnak a tüntetések, de az államfő a kezében tartja a hatalmat. Mindkét oldal új taktikával próbálja erősíteni saját pozícióját - írta a Moscow Timeson megjelent háttérelemzésében Gennagyij Rudkevics politológus professzor, a volt Szovjetunió térségének szakértője.

Rafinált államfő

Miután a biztonsági erők erőszakos fellépése után sok kritikát kapott a belorusz rezsim vezetése, azzal próbálják kifogni a szelet a bírálók vitorlájából, hogy visszavettek az erőszakból. Több ezer helyett csak tucatnyi embert tartóztatnak le a tüntetéseken, és a résztvevőknek inkább a családtagjait fenyegetik vagy állásuk elvesztésének lehetőségével revolverezik őket. Eközben semmilyen engedményt nem tesznek a demonstrálóknak. Ez a módszer annyiban bevált, hogy a hatalom szilárd maradt.

Tyihanojszkaja húzása, hogy be akarja vonni az ipari munkásokat a lázadásba, szintén rafinált ötlet, ugyanis a már koronavírus-válság előtt is rozzant gazdaság a vállalatok leállásával megroppanhat. Mások támogatására nem igazán számíthatnak a lázadók, mert az országot vezető állami bürokrácia aktívan vagy passzívan támogatja a rendszert.

Döntetlen

Végeredményben azt látjuk, hogy a sztrájk a legjóindulatúbban nézve is "vegyes" eredményt hozott Tyihanojszkajának. Pár ezer munkást tudtak bevonni a leállásba és az egyetemi hallgatók egy részét. Egyes cégek, főként Minszkben leálltak, ám jellemzőbb a lassítósztrájk, azaz amikor azzal akadályozzák egy cég működését, hogy minden szabályt rigorózusan betartanak.

Lukasenka részben keménykedő retorikával, részben visszafogott megtorlással válaszolt. Például az egyik gyárban sztrájkoló 100 munkásból csak egy tucatnyit rúgtak ki, az egyetemeken szolidaritási sztrájkot folytató diákokból másfél tucatnyi zártak ki, akiknek velük szimpatizáló nyugati oktatási intézmények felajánlották, hogy náluk befejezhetik a tanulmányaikat. A sztrájk tovább roncsolja ugyan az államfő hatalmának legitimitását, de alig gyakorol hatást a gazdaságra.

A győzelem receptje

Ahhoz, hogy a lázadók sikerrel járjanak több változásra is szükség lenne. Az első, hogy az ország elitjének jelentős része melléjük álljon. Nem azért, mert ez önmagában sokat jelentene, hanem azért, mert jelzést adna a fehérorosz fegyveres erőknek és Oroszországnak, hogy meg kellene fontolniuk a Lukasenka-rezsim ejtését.

Szükség lenne arra is, hogy Moszkva a jelenleginél semlegesebb álláspontot foglaljon el. A fehérorosz gazdaság aligha tartható működésben orosz támogatás nélkül, így könnyen átállhatnának fojtogató üzemmódra, miközben az orosz nyelvű média szóban támogathatná az államfőt. Más országok nem akarnak vagy nem képesek beleszólni, abba, mit történjen Fehéroroszországban.

Patthelyzet

Végül az is kellene ahhoz, hogy a lázadók győzzenek, hogy Lukasenka elkövessen valamilyen nagy hibát. Például elitalakulatokat és mesterlövészeket vessen be a tüntetőkkel szemben, mint Viktor Janukovis volt ukrán elnök 2014 elején. A Moscow Times cikkírója szerint ennek ellenkezője, a demonstrációk erőszakossá válása visszaütne a lázadókra, mert a belorusz társadalom többsége inkább Lukasenka uralmát választaná, hogy az ország elkerülje a komoly gazdasági válságot és a káoszt.

A történet most egyfajta tartós patthelyzetre áll. Lukasenka akkor sem térhet vissza egyfajta "business as usual" hatalomgyakorláshoz, ha tél végül otthon maradásra készteti a tüntetőket. Az elnök hatalmát gyengítő alkotmányos reformot ígért, amit Moszkva támogat, és tárgyalt börtönben lévő ellenzéki vezetőkkel, amivel felszeletelheti az ellenfelei táborát, de ehhez engedményeket kellene tennie.

A másik oldalon azt látjuk, hogy az általános sztrájk halvány sikere megmutatta a jelenlegi ellenzéki mozgalom korlátait. Ki kellene találniuk valamilyen más katalizátort, ami mozgásban tarthatná a lázadást, mert enélkül a tiltakozók jelentős része visszasüllyedhet a politikai apátiába.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

Darquan, 2020.11.07 08:17

@lan691: micsoda mélyelemzés.
a nagy szovjet öregek büszkék lettek volna rád.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

lan691, 2020.11.07 06:21

Tyihanovszkaja túlzott kegyeltje lett a nyugatnak. A nyugat orosz ellenessege Belorussziaban negativan fogadják. A nyugati káosz: az USA megosztottsága, a korona okozta gazdasági visszaesés, a terror akciók mind Lukasenkonak kedveznek.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

laci_52, 2020.11.06 22:24

Jön a tél, ki fognak fulladni a tüntetések. Ez és Putyin támogatása elég lesz ahhoz, hogy Lukasenka megszilárdítsa hatalmát.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html