Miért vannak győzelemre ítélve a populisták?

A liberális demokrácia és piacgazdaság hívei túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az olyan gazdasági mutatóknak, mint a GDP növekedése vagy a munkanélküliség alakulása, így nem látják, mi befolyásolja az átlagemberek döntéseit.
Komócsin Sándor, 2019. január 12. szombat, 15:04
Fotó: AFP - Emmanuel Dunand.

A német versenyhatóság évtizedek óta meglehetősen konzervatív döntéseket hoz, azaz a piaci verseny védelme érdekében kőkeményen lép fel az azt megsértő nagyvállalatok, kartellezőkel szemben. Feltűnő, milyen kevéssé törődnek azzal az érvvel, hogy a nagy cégek tevékenységének köszönhető a makrogazdasági mutatók javulása, mindenekelőtt a GDP növekedése. Miért vette fel a versenyhatóság ezt a magatartást? - tette fel a kérdést Wolfgang Münchau a Financial Times (FT) publicistája Wolfgang Karttének, a szervezet akkori vezetőjének vagy húsz éve. A válasz szerinte ma is tanulságos.

Kartte - aki 2003-ban elhunyt - a legtöbb német gazdasági törvényhozóhoz hasonlóan nem közgazdász, hanem jogász volt, ami érthetőbbé teszi gondolkodásmódját. Úgy fogta fel a munkáját a versenyhatóság élén, hogy a kisembert kell védenie a nagy embertől. Emellett úgy gondolta, hogy nem az a dolga, hogy egyenlő feltételeket teremtsen a piaci szereplőknek a gazdasági tevékenységükhöz, hanem hogy lejtőssé tegye a pályát a kisemberek felé.

Vesztesek

Az FT publicistája szerint az elmúlt időszak, hasonló kisember-nagy ember problémát hozott azzal a különbséggel, hogy senki sem igyekszik visszabillenteni a pályát az előbbi felé az utóbbitól. A kisebb cégek a jövedelmükhöz képest többet adóznak, mint a nagy multik. A 2008-as pénzügyi összeomlást követő válságkezelés nyomán nőttek a vagyoni és a jövedelmi különbségek. A jelentős bevándorlás és az új technológiák megjelenése bizonytalanságot szült. Ha az emiatt megrettenő embereket szánalmasnak látjuk és lekezelően bánunk velük, azzal olajat öntünk a félelmeik tüzére.

A szociális piacgazdaság olyan régi hívei, mint Kartte talán ódivatúnak tűnnek, de mindenkinél jobban látták, hogyan omlott össze Németországban az 1920-as években a liberális világrendre alapozott gazdaság, és hogyan fordult szembe azzal az emberek többsége. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a Weimari Köztársaság a nagy embert támogatta a kisemberrel szemben. Egyik jellemzője az volt, hogy a nagy ipari konszerneknek kedvezett, ami veszélyeztette a kisebb vállalkozásokat.

Átszabott piac

Amikor Kartte generációja a háború után hatalomra került, elkezdték elbillenteni a piaci játékteret a kis- és középvállalkozások felé, ezzel megalapozták a német a gazdaság erősségét, igaz, egyben lassan változó természetét is. Az FT szakírója szerint ebből adódik az a tanulság, hogy nem nyilvánvaló, hogyan kell szabályozni a jövedelem és a vagyon elosztását a gazdaságban. Mérlegelni kell az egyes lehetőségek előnyeit és hátrányait.

Szerinte Margaret Thatcher, a legendás brit miniszterelnök arra adott példát az 1980-as években, hogyan lehet a kapitalizmust úgy szabályozni, hogy eközben a népesség nagyját bent tartsuk a játékban. A privatizációval bevonta az átlagos megtakarítások birtokosait a részvénypiacra, az önkormányzati lakások eladásával tulajdonossá tette a bérlőket. Ezt nem lehet ugyan megismételni, mert már nincsenek eladó cégek és lakások, ám aki meg akarja védeni a modern kapitalizmust, annak ma is meg kell találnia a módját, hogy érdekeltté tegye az átlagszavazót a rendszer fenntartásában.

Mikromutatók

Ehhez Münchau szerint a makromutatók helyett több figyelmet kell fordítani a mikromutatókra. A brexitről döntő 2016. nyári referendum előtt elfogadhatóan nőtt a brit GDP, egyetlen makrogazdasági mutató sem utalt arra, hogy a többség az EU-s kilépésre fog voksolni. A kisebb jelzőszámok azonban másról tanúskodtak. A Resolution Foundation kutatóintézet vizsgálata kiderítette, hogy a háztartások 60 százalékának szabadon elkölthető, azaz a rezsi felett megmaradó jövedelme 2002 és 2015 között stagnált. És a jövedelem nagysága szempontjából az alsó hatvan százalékot érintette ez a probléma.

A jelenlegi franciaországi tiltakozóhullám ellentétben áll a pénzügyi válságot követő gazdasági növekedéssel, ám összhangban van azzal, ami a Mckinsey Global Institute tanácsadó cég vizsgálatából kiderül, nevezetesen hogy a fejlett világban a háztartások szinte mindegyikének hirtelen megállt a jövedelemnövekedése.

Thatcher annak idején a jól képzett munkásosztály tagjait, azaz a medián jövedelem körül keresőket tudta megnyerni magának. Utódai elvesztették a középosztálynak ezt a részét, és a nyakukba kapták a brexitet. A tanulság: bármely rendszer, amely hátra hagyja a háztartások 60 százalékát bukásra van ítélve.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

zana, 2019.01.13 21:39

Hatalmas a zűrzavar a fogalmak körül. a liberalizmus is populizmus, nem ők harcoltak a nők választójogáért például, vagy a törvény előtti egyenlőségért? A szakszervezetek nem a munkavállalók érdekeit képviselik?
Orbánt nem tartom populistának, hanem nacionalista hergelőnek, Az embereket ezzel bódítja.
Olyan munkavállaló ellenes törvényt hozott, amely el kellene hogy söpörje. Nacionalista baromságokat sulykol az emberekbe, hamisan érvel, közben, ha valaki akkor ő aztán leszarja a kisembert. Viszont megkapja O1G-től te vagy a világ legfaszább gyereke, mert magyar vagy. Úgy látszik ez egyelőre elég.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

Belze Bubi, 2019.01.13 18:31

@Illiberalis: A populista nem egy bizonyos politikai pártcsalád, hanem gyüjtőfogalom, nagyon széles skálán elhelyezkedő pártok, erők sokaságával, az általad is említett remények politikai/hatalmi kiaknázására.
Sajnálattal látom, hogy nagy a sarlatán-felhozatal is a hömpölygő árral, amire az eddigi legütősebb példa a Brexit-ügy, de mifelénk is tapasztalok ilyen jelenségeket, történelmi párhuzamot pedig leginkább a firenzei Savonarola-jelenséggel látok...
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

terabit, 2019.01.13 14:56

Nem csak az emberektől, de a valóságtól is el vannak szakadva a retardáltak.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

Illiberalis, 2019.01.13 14:00

A populisták azért vannak győzelemre ítélve, mert a legtöbb embernek elege van a liberalizmusból. Hogy miért? Mert ahogy a cikk is megemlíti, a nagy ember mellé áll a kisemberrel szemben. Márpedig az utóbbiak vannak többen.

Más szavakkal: a liberalizmus drasztikusan megnövelte és még ma is növeli a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenséget és ennek a tendenciának ideje lenne valahogy megálljt parancsolni. Ebben reménykedve fordulnak egyre többen a populisták felé.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

Jakab.gipsz, 2019.01.13 09:04

"Miért vannak győzelemre ítélve a populisták?"

Azért vannak győzelemre ítélve a populisták mert minden nép szereti és megérti a nyílt őszinte és egyértelmű beszédet.

A manapság divatos, a mainstream által bevezetett "politikailag korrekt" sunyi sumák farizeus, manipuláció és hazudozás helyett.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html