Lengyelországban a napokban emlékeznek meg arról, hogy a hadsereg 35 évvel ezelőtt, 1981. december 13-án vezette be a hadiállapotot, véget vetve az antidemokratikus szocialista rendszer elleni politika tiltakozássá vált sztrájkhullámnak.

Tüntetések és ellentüntetések sora követte egymást: a jelenlegi ellenzék a kormányon levőket arra szólította fel: "Emlékezzetek!". Ezzel arra utaltak, hogy a bő egy éve hatalomra került radikális jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) párt leépítette a demokratikus intézményrendszer egy részét.

Eközben a PiS kormányának hadügyminisztere még pártjának számos tagját is tiltakozásra késztető javaslattal állt elő. E szerint a hadiállapotot (az akkori a hivatalos magyar fordítás szerint szükségállapotot) kihirdető kormányfőt, Wojciech Jaruzelskit, és belügyminiszterét, Czeslaw Kiszczakot utólag fosszák meg tábornoki rangjuktól. Ma már egyikük sem él, ellenük sok éven át folyt bírósági eljárás, de egyiküket sem ítélték el.

A csőd szélén

A lengyel hírportálok jó része azt a kérdést is feltette, meg lehet-e becsülni, mibe került a hadiállapot  gazdaságilag a lengyeleknek. A hivatalos adatok nem sokat mondanak, számos információt mélyen eltitkolnak, mégis érdemes emlékeztetni arra - írta például az onet.pl. -, hogy a hadiállapot bevezetésének idején a gazdasági csőd küszöbén állt az ország.

Lengyelországnak a nyolcvanas években - a legenyhébben fogalmazva is - pechje volt. Éppen 1979-ben fejeződött be az Edward Gierek kommunista pártfőtitkár nevével fémjelzett gazdasági növekedés korszaka, amely hitelfelvételre épült. Hasonló válság néhány más országot is érintett Kelet- és Nyugat-Európában egyaránt. A Nyugat a gazdasági hatékonyság javításával kilábalt a bajból, Magyarország megszorításokkal, vállalkozásbarát reformokkal, az IMF-be való belépéssel 1982-ben elkerülte az államcsődöt, ám Lengyelország orra bukott.

Mikor jött az összeomlás?

Az 1980-as évek közepén Wojciech Roszkowski közgazdász professzor az évi statisztikai jelentések alapján azt írta a Przeglad Powszechny című lapban, hogy a hadiállapot a kommunista gazdaság teljes összeomlását jelentette, az ország egy évtizeden át egyenes lejtőre került. A bajok minden gyógyítási kísérlete arra emlékeztetett, hogy egy halottat próbálnak újjáéleszteni. A két évig, 1981-től 1983-ig tartó hadiállapot szög volt a gazdaság koporsójában.

Zdislaw Sadowski professzor, a Lengyel Közgazdasági Társaság tiszteletbeli elnöke úgy véli, hogy a hadiállapot nem a forrása, hanem a következménye volt a gazdaság összeomlásának. 1979-től észrevehetővé vált a termelés csökkenése, zsákutcába futott a fejlesztési stratégia, az iparnak új technológiákra lett volna szüksége. Az export növekedése helyett az import bővült, így Lengyelország már 1980-ra a gazdasági csőd állapotába került - magyarázza.

A társadalom válasza

A gazdasági összeomlás közepette megalakult a Szolidaritás szakszervezet és társadalmi mozgalom, amely a gazdaságban is reformot követelt, de nem azonnal. A szervezet mindenekelőtt a fizetések emelésére koncentrált, ám ezzel volt egy nagy baj. A lengyel gazdaság az exporttól függött, a statisztikai adatokból kiderül, hogy az ipar 70 százaléka nyugati nyersanyagokból és részegységekből dolgozott.

Ezért a lakossági fogyasztási cikkek előállításához és importjához szükséges valuta megszerzéséhez jelentősen növelni kellett volna a nyugati kivitelt, amire akkor nem volt lehetőség - a hidegháborús, kétpólusú világról idejét éltük. Ezért a bérek emelése csak az inflációt növelte volna.

Mibe került a hadiállapot?

A hadiállapot bevezetésének katonai költségét nehéz megbecsülni, a hadügyi kiadások ugyanis a hidegháború körülményei között már korábban is magasak voltak. Ma a GDP két százalékát fordítják védelmi célokra, ám a Lengyel Népköztársaság idejében ez a mutató a 8,9-10 százalékot is elérte. 1983-ban körülbelül 12 milliárd dollár volt a katonai büdzsé.

Nehéz a mai gazdasági nyelvén beszélni a lengyel szocializmus viszonyairól. Az 1980-as években például a jegybank szabadon nyomtathatta a pénzt. Eközben 1981-ben, a válság kirobbanásának idején bizonyos elzártsággal is meg kellett küzdenie az országnak. Hiába szerettek volna például több benzint venni az emberek, nem volt rá módjuk, mert a gazdaság nem termelte meg az előállításához szükséges kemény valutát (dollárt természetesen nem lehetett nyomtatni). Hiánygazdaság működött a szocialista országokban.

Még ma is fizetik

A hadiállapot részeként az akkori ellenzék, a tiltakozók vezetőit, több ezer embert internálótáborokba szállítottak, ahol gondoskodni kellett az ellátásukról. Ez nem volt olcsó mulatság, és az internálás szakértők szerint ez még ma is terheli a gazdaságot, mivel az állam kártérítést fizet az érintett személyeknek. A kórházak háborús készültségben dolgoztak, ez sem volt olcsó, de hogy mennyibe került, az titkos.

Nagyot bukott a lengyel gazdaság azon is, hogy számos magasan képzett szakember véglegesen külföldre emigrált. További közvetett gazdasági következménye volt a hadiállapot bevezetésének, hogy a Nyugat, főleg az Egyesült Államok szankciókat vezetett be az ország ellen.

Például megtiltották a lengyel légitársaság, a LOT gépeinek leszállását az USA-ban, a korábban felvett  hitelek folyósítását blokkolták és visszavonták az engedélyt az olcsó élelmiszerek lengyelországi eladására. A szankciókat csak 1987-ben vonták vissza. Elemzők szerint mindez Lengyelországnak nagyjából 15 milliárd dollárba került.

Elveszett évtized

A hadiállapot siettette a gazdaság elkerülhetetlen átrendeződését, ami az első szakaszban főleg hatalmas áremelkedéseket jelentett. 1982. február elejétől az élelmiszerárak átlag 241 százalékkal nőttek, az áram és a fűtés 171 százalékkal drágult.

Összességében Lengyelország gazdasági szempontból elvesztette a nyolcvanas éveket. Ez világosan mutatja a legegyszerűbb összehasonlítás: 1979-ben az egy főre eső lengyel GDP 5942 dollár volt, ami 1989-re 5684 dollárra csökkent. Egyetlen előnyt tartanak számon a hadiállapottal kapcsolatban a szakemberek: ez a néhány év hozta el a háború utáni utolsó demográfiai boomot.