Az Egyesült Államok garabonciás elnöke beetette demokrata ellenfeleit azzal a csalival, amellyel csapdába csalogathatja őket a 2020-as elnökválasztás előtt, és úgy tűnik, van kapás - derül ki Edward Luce, a Financial Times (FT) Észak-Amerikával foglalkozó publicistájának elemzéséből. A cikk apropóját az elnök és négy amerikai mércével mérve radikális, színes bőrű demokrata kongresszusi képviselőnő konfliktusa adja. (A sajtómunkások nyelvújító tevékenységének köszönhetően Squadként, azaz az osztagként hivatkoznak rájuk.)

A meccset Trump kezdte azzal, hogy egyik szokásos twitterüzenetében felszólította a Squad részben az Egyesült Államokban született, tehát a törvények szerint amerikai, akár az ország elnökének is megválasztható tagjait, hogy ha oly sok bírálni valót találnak az USA-n, akkor menjenek vissza azokba az országokba, ahonnan jöttek. Ezeket az országokat nem mellesleg szerinte korrupt, tehetetlen, borzalmas kormányok irányítják, már ha egyáltalán van kormányuk.

QP | Quality Placement

Ezzel a támadással az elnök látszólag őrültséget csinál. A gazdaság jól muzsikál, a középosztály bére nő, így újraválasztása jó úton halad, ezért növelnie kéne a bázisát ahelyett, hogy maga ellen fordítja a nem fehér bőrű amerikaiakat és azokat a fehéreket, akik nem kérnek a verbális polgárháborúból.

Rasszista számítás

Az FT publicistája mindenekelőtt megállapítja, hogy Trump megjegyzése definíciószerűen rasszista. Még 2016-ban azzal támadta a bevándorlókat, főként a mexikóiakat és a muszlimokat, hogy veszélyeztetik a nemzetbiztonságot. Most úgy állított be a véleményüket megfogalmazó, amellett határozottan kiálló nem fehér amerikai állampolgárokat, hogy Amerika-ellenesek. Más szóval az állampolgárságuk elismerését ahhoz kötötte, hogy milyen teljesítményt nyújtanak. Trump számára a fehérek automatikusan amerikaiak, másoknak azonban bizonyítaniuk kell, hogy megfelelnek azoknak a kritériumoknak, amelyeknek szerinte egy amerikainak meg kell felelnie. Ez a rasszizmus tankönyvi példája.

A Squad ellen indított leplezetlen durvaságú támadása azonban nem öncélú, nem spontán indulatkitörés, hanem kiszámított akció - állítja az FT cikkírója. Az a célja, hogy a kiállásra kényszerítse a demokratákat négy méltatlanul megtámadott politikusuk mellett. Trump arra játszik, hogy radikalizmusuk nem népszerű az USA átlagos ingadozó szavazóinak körében. A legtöbb amerikai nem szocialista, nem támogatja, hogy a volt rabszolgák leszármazottait kártérítés illetné meg felmenőik szenvedéséért és nem híve a nyitott határoknak.

A temetők csendje

Többségük vélhetően gyanakodva fogadja a radikálisok Green New Deal kezdeményezését, amelynek értelmében a globális felmelegedés lefékezése érdekében 2030-ra megszüntetnék a fosszilis energiahordozók használatát az USA-ban. (Nehogy már, le kelljen tenni az autómat - mondják.) Tump azt akarja, hogy a demokratákra ráégjen: ezeket a radikális ötleteket akarják megvalósítani. Minél durvábban támadja a négy politikus hölgyet - élükön Alexandria Ocasio-Cortezzel, aki egyébként az USA-ban született -, annál inkább abba az irányba szorítja a demokrata elnökjelölt-aspiránsokat, hogy kiálljanak mellettük. Ez olyan, mint amikor valaki úgy teremt csendet, hogy (politikai értelemben) elhantolja ellenfeleit.

A Republikánus Párt, a rabszolgaság elleni háborút indító és megnyerő Abraham Lincoln elnök pártja felzárkózott Trump mögé. Ezzel egyben Európa populista, nativista jobboldali politikai erőihez csatlakozott. A különbség az amerikai párt és köztük az, hogy az utóbbiak jellemzően a hatalmon kívülről támadják a liberális demokrácia alapértékeit, míg a republikánusok kormánypártként mennek át ezen az átalakuláson.

Két számítás

Mindezek alapján Trump két lapra tette fel a választás tétjét. Az egyik, hogy a Republikánus Párt szavazóit egységesen fel tudja sorakoztatni maga mögé. A népszerűsége a pártot támogatók körében magasabb, mint amilyen Ronald Reagané volt a legjobb időszakában vagy George W Bushé volt a New York-i ikertornyok elleni 2001-es terrortámadást követő nemzeti összefogás idején. A másik, hogy a demokratákat a republikánusok faji ellentétévé teszi. A következő választásra regisztrálók, majd azon szavazók 70 százaléka a szokásoknak megfelelően fehér ember lesz - elég a többségüket megnyerni, hogy ebben a zéróösszegű játszmában a kormánypárt és az államfő felé billenjen a mérleg nyelve.

Egyelőre neki játszanak az ellenfelei is, akik egyre élesebben szembe kerülnek egymással abban a kérdésben, hogy radikális vagy mérsékelt platformon induljanak-e el jövőre Trump ellen. Ez a meccs ráadásul egyre inkább a fiatalabbak és az idősebbek közt zajlik. Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata elnök asszonya, aki 79 éves, tapasztalatai alapján felhívta a Squad tagjainak figyelmét, hogy a kongresszusi képviselők dolga, hogy jó kolbászt készítsenek, miközben ők egy finom pástétomot akarnak összehozni, azaz a lehetséges kompromisszumok helyett saját ideáljaik tökéletes megvalósítására törekednek, ami kudarcra ítélt próbálkozás. Ocasio-Cortez, aki 29 éves visszakérdezett: ezt miért csak nekik mondja?

A Squad egyik híve szerint Pelosi a fehér felsőbbrendűség ideológiájának szolgálatába állt azzal, hogy nem áll ki harciasan négy megtámadott kollégája mellett. Az FT publicistája szerint ez abszurd állítás. Az ellenkezője igaz: Trump rasszista megjegyzései rákényszerítették a házelnököt, hogy kiálljon a Squad mellett, azaz az államfő kottájából játsszon. Trump stratégiája a választói érzelmek felkorbácsolására alapoz, tehát politikai értelemben gyújtogató, veszélyes és az FT cikkírója szerint szembe megy Amerika legfontosabb alapértékeivel. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy kudarcra van ítélve.