Vezet a vesztesek koalíciója, de nagy bukás lehet a vége

Nagy bajba kerültek az amerikai republikánusok az év végére. Legnépszerűbb elnökaspiránsuk, Donald Trump a lecsúszók társadalmi csoportját képviseli, akikkel az amerikai elit egyik oldala sem törődik, a második helyezett Ted Cruz szenátor pedig nagyon kockázatos választás lenne elnökjelöltnek.
Napi.hu, 2015. december 20. vasárnap, 15:11
Fotó: Reuters

Az amerikai republikánusok számos vitát rendeztek kilenc elnökjelölt-aspiránsuknak, ám a Bloomberg publicistái szerint egyiküknek sem sikerült maradandó benyomást tennie a szócsaták nézőire. A hét eleji utolsó összecsapás lényegében egy témáról, a terrorizmus veszélyéről szólt, ám a résztvevők nem mutattak sok hozzáértést a külpolitika vagy a nemzetbiztonság kérdéseiben.

A közvélemény-kutatások szerint továbbra is Donald Trump milliárdos ingatlanvállalkozó a legnépszerűbb a jelöltek között, ám jellemző, hogy amikor szakpolitikai kérdések kerülnek napirendre, kivonta magát a vitából. A legutóbbiban is csak akkor élénkült fel igazán, amikor személyesen őt érte támadás.

Egy kérdés kapcsán kiderült, hogy fogalma sincs arról, mit rejt az USA nukleáris fegyverarzenálja, ami nem jó jel olyasvalaki esetén, aki az Egyesült Államok elnöke akar lenni.

Kiket képvisel?

Trump egyik szeptember eleji beszédében fogalmazta meg egy mondatban a választóknak szóló mondanivalója lényegét. Eszerint az USA jelenlegi vezetői nagyon ostobák, hozzá nem értők és tehetetlenek. Akár a szűken vett washingtoni, aki az egész amerikai elitre gondolt, nyilvánvaló, hogy túloz. Mindez azonban nem érdekli az ingatlanvállalkozásból meggazdagodott üzletember tipikus támogatóját: a legfeljebb középfokú végzettséggel rendelkező fehér férfit.

A politikussal egyetértők a társadalmi ranglétrán lecsúszók koalíciójának nevezhetők. Ők azok akiket számos súlyos gazdasági jelenség sújt. Az, hogy az átlagos órabér az USA-ban fél évszázada stagnál, hogy a háztartások medián átlagjövedelme csak a jó keresetűek esetén nő, illetve hogy a középfokú végzettségűek jövedelme 1970 óta csökkent.

Tesznek rájuk

Valójában sem a demokratákat, sem a republikánusokat nem érdekli ez a társadalmi csoport. Az előbbiek igyekeznek összehozni támogatói bázisuknak a reménykedők-emelkedők - a nők, a feketék, a latin-amerikaiak és az ázsiaiak - koalícióját. Ezek jellemzően hátrányos helyzetű csoportok, akiket kevéssé szomorít el az átlagos képzettségű fehér férfiak sanyarú sorsa.

A republikánusok szívesen veszik, ha a lecsúszó fehérek rájuk szavaznak, de nem sokat törődnek a sorsukkal. Ehelyett csökkenti akarják párjuk jómódú támogatóik adóterheit, illetve vissza akarják szorítani a vagyonosok tőkéjének forgatását korlátozó szabályozásokat.

Nincs esélyük

A lecsúszók koalíciójának tagjai 25 éve azt hallják, hogy a szövetségi kormány majd segít nekik versenyképessé válni a globális piacon a hozzájuk hasonló, de náluk olcsóbban dolgozó ázsiaiakkal, latin-amerikaiakkal, kelet-közép-európaikkal szemben. Elsőként még Bill Clinton arkansasi szenátor ígérte ezt meg nekik 1991-es elnökjelölti kampányában.

A reménnyel házaló politikusok nem beszélnek arról, hogy a gyengén képzett, halvány készségekkel rendelkező amerikaiaknak valójában nincs komoly esélyük arra, hogy felvegyék a versenyt alacsony keresetű társaikkal szemben. Egyet tehetnek: ők is kevesebbet kérnek munkájukért.

Donald Trump egyszerűen azt ígéri a vesztesek koalíciójának, hogy megszabadítja őket náluk olcsóbban dolgozó versenytársaiktól: kerítést épít az USA mexikói határán, deportálja az illegális bevándorlókat stb.

Megóvja az amerikaiakat egy simlis játszmában, amelyben nem engedik pályára lépni a játékosok egy részét. Közönsége egy része kapiskálja, milyen bárgyú ígéret ez, de mit tehet? Egyik nagy párt sem tesz a leszakadókért semmit, nekik csak a populista Trump maradt.

Jelöltté válhat

Az országos közvélemény-kutatásokban második, a jövő évi első előválasztásnak helyet adó Iowa államban első Ted Cruz szenátor a Bloomberg publicistái szerint az év végére megerősítette hátországát. Támogatói a szociális kérdésekben konzervatív, illetve általában a legkonzervatívabb republikánus szavazók.

Cruz sikere a népszerűségi versenyben nem sokat jelent, mert az elnökválasztási verseny első időszakában készült közvélemény-kutatások megbízhatatlanok. Ugyanakkor ha pártja elitje, a republikánus megmondóemberek és hírességek mögé állnak, akkor jövő nyárra elnökjelölt lehet belőle. A nagy kérdés az: jó lenne-e ez a republikánusoknak?

Kockázatos

Ehhez két további kérdést kell megválaszolniuk. Van-e esélye megnyerni az elnökválasztást, és ha igen, milyen elnök lenne? Sok szakértő egyetért abban, hogy az elsőre vélhetően nem a válasz, mert Cruz túlságosan ideologikus jelölt ahhoz, hogy elnyerje a széles amerikai társadalom többségének támogatását.

A második probléma, hogy elnökként mennyire lenne független? Az amerikai elnökök általában előtérbe helyezik saját terveik megvalósítását a párthűséggel szemben. Barack Obamára ez kevésbé igaz, de számos elődje Cartertől Nixonig így viselkedett. Várakozások szerint Cruz az esetek többségében nem menne szembe egy republikánus többségű kongresszussal.

Emellett persze nem árt, ha egy államfő konyít a szakpolitikához. Ez ügyben rossz a texasi szenátor bizonyítványa. Élharcosa volt a kormány egy részének ideiglenes leállásához vezető politikai csatának. (A törvényhozás nem járult hozzá a kormány hitelfelvételi limitjének emeléséhez, ezért az utóbbi csak a bejövő bevételekből tudta finanszírozni tevékenységeit, illetve csak azok egy részét.)

Ez azonban rontotta a republikánusok népszerűségi mutatóit, mert az emberek a kekeckedő kongresszusi képviselőket és szenátorokat tették felelőssé a bezárt hivatalok okozta kényelmetlenségeikért.

Ifjú titán

Nem meglepő mindezek tükrében, hogy az elemzők - a közvélemény-kutatások szerint a harmadik helyen álló - Marco Rubióban látják a "koalícióképes" jelöltet. Ő az, aki mögé a legnagyobb eséllyel felsorakozhatnak a republikánusok választott politikusai és más befolyásos személyiségei.

Jeb Bush, a korábbi favorit, az utolsó vitán javított korábbi gyenge szerepléseihez képest. Igyekezett rámászni Trumpra, hogy maga felé fordítsa a nézőközönség figyelmét, ami be is jött neki. A szócsatákból - szemben az őszi összecsapásokkal - ezúttal nem egyértelmű vesztesként került ki. Az elemzők szerint azonban még mindig nem világos, kiket és hogyan akar megszólítani kampányában.

HOZZÁSZÓLÁSOK