A magyar vállalatok innovációs hajlamuk alapján három csoportba sorolhatók. A vállalatok ötöde folytat innovációs tevékenységeket (21 százalék) más részük innoválna, de valamiért nem tud (8 százalék), és a többségük nem is lát okot az innovációra (71 százalék).

Márpedig az induló- és növekedés előtt álló innovatív vállalkozások finanszírozási igénye éppen akkor a legmagasabb, amikor jövedelemtermelő képességük még a legalacsonyabb - értékeli a helyzetet az MNB által ma publikált Versenyképességi program 330 pontban nevű dokumentum.

A probléma, hogy a korai fázisban a bankoknak túl nagy kockázatot jelent ezen vállalatok finanszírozása, így azok a kezdeti időszakot jellemzően a családtagok és barátok nyújtotta kölcsönökből fedezik.

A jegybank javaslatai szerint szükség lenne arra, hogy az üzleti angyal adókedvezményt a 3 évnél idősebb vállalkozásokra is kiterjesszék. A dokumentum emlékeztet arra, hogy 2017-ben a kormány üzleti angyaloknak szóló adókedvezményt vezetett be, így a befektetők részére a támogatással a befektetés eredményétől függetlenül a részesedés bekerülési értékének mintegy negyede mindenképpen megtérül a kevesebb befizetendő adón keresztül.

Ezt a támogatást szeretnék meghosszabbítani úgy, hogy ne csak a 3 évnél fiatalabb innovatív vállalkozásokba való befektetésért lehessen kedvezményt kapni, hanem az idősebb vállalkozások is tőkéhez jussanak. Ehhez szükségessé válhat a jelenlegi de minimis értékhatár emelése - olvasható az MNB által jegyzett anyagban. A részletekről azonban nem írnak, mindössze annyit, hogy a keretrendszert úgy kell kialakítani, hogy a támogatások mindenképpen az innovatív cégekhez jussanak el.

Ugyancsak terv az állam és a magánszektor közös befektetéseinek, azaz co-investmentek lehetőségeinek elősegítése. A befektetési lehetőségek átvilágítását, az üzleti terv elemzését a magánbefektető hajtja végre és ezt követően ajánlja fel a társbefektetői lehetőséget az állami befektető részére - olvasható a dokumentumban, mely szerint a közös alapok alkalmasak a kockázatok megosztására, csökkentésére.

Szükség lenne arra is az MNB szerint, hogy az állam kedvezőbb pályázati és hitelfelvételi lehetőségek biztosítsanak a fiatal és női vállalkozók számára. Az indoklás szerint, miközben Magyarországon a nem alkalmazotti jogviszonyban dolgozó nők kb. fele annyian vannak, mint férfi társaik, a női vállalkozók átlagban képzettebbek a férfi vállalkozóknál. Részleteket itt sem írnak, csak javasolja a jegybank az ez irányú lépések megtételét.

A startup élet felpezsdítése érdekében ugyancsak fontos lenne a nagyvárosi co-working irodák számának emelése. Mint írták, Budapesten már piaci alapon működik számos ilyen helyszín, ugyanakkor a globális felmérések azt mutatják, hogy például a digitális nomádok miatt továbbra is magas marad az igény az ilyen megoldások iránt és nem csak a fővárosokban. Éppen ezért az MNB azt javasolja az - elsősorban a vidéki - önkormányzatoknak, hogy az épületgazdálkodási tervezésénél kiemelt szempontként mérlegeljék a coworking irodák létesítésének lehetőségét.

Ugyancsak többet látna az MNB a nagyvállalati akcelerátor-programokból, hiszen ezek "lehetőséget biztosítanak arra, hogy a kezdeti fázisban lévő innovatív vállalkozások üzleti tervei finomodjanak." A jegybank szerint az állam segítheti ezt a folyamatot például azzal, ha a nagyvállalati akcelerátor programban résztvevő vállalkozások számára védett jogi környezetet biztosít (regulatory sandbox).

Mindehhez szorosan kapcsolódna az egyetemi inkubátorok és spinoffok támogatása. Ennek okai között azt említik, hogy bár a magyar egyetemisták többsége inkább lenne vállalkozó, mint alkalmazott, csak 17 százalékuk rendelkezik kiforrott tervvel. Az MNB dokumentuma emlékeztet arra, hogy bár az egyetemi inkubátorok támogatására már jelenleg is létezik példa a magyar gazdaságfejlesztési rendszerben, ugyanakkor döntően továbbra is egyetemen kívüli inkubátorok kapnak állami támogatást.

A felsőoktatásban részt vevő hallgatók vállalkozási hajlandóságának növelése érdekében ezért a jegybank javasolja az egyetemi spinoffok (kutatóhelyek szellemi eredményeinek felhasználására épülő vállalkozások) népszerűsítését. Javasolják továbbá olyan rendezvények támogatását, amelyen több képzési területről is részt vesznek hallgatók.

Az MNB ezen felül szívesen látna több releváns startup konferenciát és meetupot is, mondván lehetnek olyan esetek, amikor az igények - pl. külföldi előadó meghívása - meghaladhatják egy-egy szervező anyagi lehetőségeit. Mint írták, "akár egy kisebb összegű állami programmal is sokat javulhatna a hazai startup világ nemzetközi megjelenése".

A legfontosabb pontot a lista végére hagyta a jegybank: javasolják ugyanis, hogy a kezdő vállalkozók az első három évben mentesüljenek a társasági adó megfizetése alól. Indoklásuk szerint számos nemzetközi példa létezik arra, hogy a kezdő vállalkozások indulásuknál nem adóznak, vagy jelentős kedvezmények mellett teszik meg azt. Az Egyesült Államokban a "Startup NY" csomag részeként 10 évig számos adó alól mentesülnek a cégek, Észtországban pedig csak akkor adóznak a vállalatok, ha osztalékot is fizetnek. Szingapúrban csak az első 100 ezer dolláros profit elérése után adóznak az innovatív kezdő vállalkozások.

Az MNB szerint az első 2-3 évben érvényes adómentesség érdemben javítaná a vállalkozói kedvet és biztosíthatná, hogy a kezdő vállalkozás kizárólag az üzletmenetére koncentrálhasson. Ezen felül javulhatna a kezdő vállalkozások túlélési rátája is. Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a javaslat jelentős adójogi tervezést igényel annak érdekében, hogy csak a valóban új, életpályájukat most kezdő cégek vehessék igénybe.