Néhány éven belül kimutatható lefedettséget érhet el Magyarországon az okos mérők használata, a mostani pilotprojektek tervei alapján két-három éven belül több százezer ilyen berendezés üzemelhet az országban − mondta a Napi Gazdaságnak Huber Krisztián, az Okos Jövő Innovációs Klaszter társelnöke, energiaügyi szakértő. Ma néhány tízezer okos mérő működik Magyarországon. Az áram-, a gáz-, a távhő-, illetve a vízszolgáltatás területén futó pilotprojektek volumene között nagy a különbség, a néhány száz mérős kisebbektől egészen a több ezer darab berendezést használó nagyobbakig. A nagy közműszolgáltatók mellett az érdekelt állami cégeket (többek közt a rendszerirányító Mavir Zrt.-t), informatikai nagyvállalatokat, energetikai berendezésgyártókat és hazai kkv-kat tömörítő klaszter vezetője szerint nagy lökést adhat a szektornak az állami Mavir közel tízmilliárd forintos tesztje, ami mintegy 100 ezer áram- és 90 ezer gázfelhasználót érint majd. A pilotprojektekben a műszaki eszközök vizsgálata mellett a jogszabályi és szakpolitikai környezetben szükséges változások felmérése, illetve a megfelelő kereskedelmi innovációk kidolgozása is kulcskérdés lesz − megfelelő termékek, vagyis például a díjakban megjelenő differenciálás nélkül ugyanis a legmodernebb mérő is csak online leolvasásra ad alkalmat − tette hozzá Huber.

Az okos mérés és okos hálózatok terjedését a megújuló energia részarányának növelésére vonatkozó uniós direktívák mellett a lakossági kis erőművek terjedése, illetve ehhez kapcsolódóan a rendszeregyensúly fenntartására törekvés ösztönözheti leginkább. A nagy erőművekkel szemben, ugyanis a decentralizált, véletlenszerűen belépő kisebb termelők a fogyasztás kiszámíthatatlansága mellett a termelésben is bizonytalansági tényezőt jelenthetnek, mindez az időjárásfüggő megújuló energiával és az elektromos mobilitással együtt azt jelenti, hogy a rendszerirányítóknak ehhez az egyébként biztonságot növelő struktúrához mérési adatokra és beavatkozási pontokra van szüksége. Szolgáltatói szempontból könnyebbé válik például az áramlopások vagy éppen az üzemzavarok felderítése is.

A különböző típusú áram árai jelentősen eltérhetnek, a gyakorlatilag ingadozás nélküli szolgáltatást jelentő úgynevezett zsinóráramhoz képest például a csúcsterhelés, az előzetes terven felüli vételezés akár háromszor drágább villamos energiát is jelenthet. Az okos mérés felhasználói oldalon nemcsak beavatkozásra, hanem differenciálásra is lehetőséget ad, hogy a mindig elérendő berendezések a drágább, de folyamatosan rendelkezésre álló energiaellátást nyújtó szolgáltatást vegyék igénybe, míg azok, amelyeknél nem okoz problémát, ha a rendszerstabilitás megőrzésének érdekében ideiglenesen villamos energia nélkül maradnak, de adott esetben az energiafogyasztás tudatosításában és az ebből adódó ésszerűbb, takarékosabb felhasználásban is kiemelt szerepe lehet a felhasználási adatok pontos megismerésének. Nemzetközi példák alapján a 10 százalékot is elérheti az energiamegtakarítás csak a fogyasztói magatartás változásából adódóan.

A pilot projekteknél a nemzetgazdasági hasznot (a rendszeregyensúly fenntartásából eredő előny), az energiaellátás-biztonságot, illetve a fogyasztókra vetített profitot és előnyöket kell megvizsgálniuk és ez alapozhatja meg a későbbi kormányzati döntéseket az okos mérés bevezetésére vonatkozóan − fogalmazott Huber. A fogyasztói hasznot elsősorban a megtakarítás, az okos megoldásokra épülő szolgáltatások, termékek adják majd, ezért is része a folyamatnak a kereskedelmi innováció, illetve a szakpolitikai szabályalkotás, de kulcskérdés lesz a keletkező adatok kezelésének technikája is. Egy szolgáltatóváltás például jelenleg több hét utánjárást igényel, egy okos rendszerben azonban az ár alapján akár napon belül is vásárolhat több szolgáltatótól energiát a fogyasztó. A jelenleg is zajló tesztek legfőbb célja éppen annak megállapítása, hogy a fenti szempontrendszerek alapján mely megoldások mentén lehetne a legoptimálisabban bevezetni itthon is az okos mérés intézményét, ezzel fektetve le egy okos energetikai hálózat alapjait.

Kép: Napi Gazdaság, Völgyi Attila