városiasodás világszerte megállíthatatlan folyamat, amely politikusoknak, szociológusoknak, tervezőmérnököknek és sok más szakembernek okoz fejtörést, illetve ad megoldandó feladatot.

Egy közelmúltban megjelent írásunkban már beszámoltunk arról, hogy például a Budapest környéki települések robbanásszerű lakosságnövekedési problémáinak megoldása érdekében jogszabály-módosításon dolgoznak a szakminisztériumokban, illetve arról is írtunk, hogy a túlnépesedő Budapest és a fővárosi agglomeráció milyen jelentős ökológiai lábnyomot okoz a Földnek.

Súlyos problémáról van szó tehát, amelyet máris újabb nézőpontokkal tudunk kiegészíteni, ugyanis „A városi zöldfelület-gazdálkodás és klímaváltozás – hazai kihívások” címmel a minap zajlott egy érdekes diskurzus a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Környezeti Fenntarthatósági Intézetének szervezésében, és ezen elhangzott az a Szent Ágostonnak tulajdonított latin mondás, miszerint

„non muri, sed mentes”, vagyis nem a falak, hanem a mentalitás és a lakók gondolkodásmódja tesz valamely települést valójában várossá.

Népességnövekedés, klímaváltozás

A beszélgetés moderátora, Máthé Katalin, az NKE KFI tudományos munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy a népességnövekedés és a klímaváltozás miatt a városokba áramlók számának folyamatos növekedése is hatással van a városiasodásra.

A prognózisok szerint a század közepére az emberiség kétharmada városlakó lesz

– figyelmeztetett a szakértő.

Klíma, komfort, mentalitás

Nagyon sok mindentől függ, hogy az emberek miért döntenek úgy, hogy városban akarnak élni, a többi között attól is, hogy mennyire élhető az a város

– ezt már Orlóci László, a Füvészkert igazgatója hangsúlyozta, aki egyebek mellett arra is rámutatott, hogy egy város élhetősége a klimatikus hatások miatt komfort kérdés is, de minden tudományos és ökológiai szemlélettől függetlenül éppúgy mentális kérdés.

Vissza a természethez

A MATE TTDI kutatócsoport vezetője úgy vélekedett, hogy nem feltétlenül érdemes a városvezetőkre, tervezőmérnökökre várni a megfelelő, élhető városi struktúrák kialakításához, ugyanis az ideális cél az, hogy maga a városlakó jusson el olyan tudati állapotba, ahol igényli mindezt. Ennek pedig akkor lesz igazán hatása, ha az így gondolkodók aránya átlép egy kritikus tömeget. 

Ez a kritikus tömeg segíthet a tájépítészeti szakmai megoldások mellett abban, hogy fenntarthatóvá váljanak a nagy zöld rendszernek is felfogható városok, ezért 

el kellene érnünk, hogy a városlakó fiatalok ebbe a szemléletbe szülessenek bele, amely során ráközelítenek a természetes környezetre, amelytől a 20. század embere elszakadt, és amelyhez a 21. század emberének vissza kell találnia

– fogalmazott a Füvészkert igazgatója.

A klímastratégia határidőket szab

A városi zöld jelentősége a 19. század elején értékelődött fel: a tájépítészet és a zöldfelület-gazdálkodás mint szakma ekkorra jött létre, akárcsak az olyan nagyvárosi közparkok, mint például Budapesten a Városliget – erről mára a MATE intézetvezetője, Fekete Albert egyetemi tanár beszélt, aki azt is elmondta, hogy a főváros 2100-ig érvényes klímastratégiájában igen fontos szerepet kap a zöldfelület-gazdálkodás, a zöldfelület-fenntartás, illetve a 2050-ig tartó időszakig a többi között szerepel benne a biodiverzitás növelése, az élőhelyvédelem, a környezeti nevelés és a közösségi részvétel. 

Mindezek fontos tényezők ahhoz, hogy a társadalom és a szakemberek is felismerjék a téma fontosságát, hiszen a városi zöldítés tárgyköre tulajdonképpen minden szakmát érint

– hangsúlyozta Fekete Albert.

A növényzet az emberiség lételeme

Elengedhetetlen, hogy az emberek megértsék azt, hogy a növények élőlények, amelyekre nemcsak azért van szükségünk, mert szépek és jól érezzük magunkat a környezetükben, hanem azért is, mert nélkülük éhen halnánk, megfulladnánk

– magyarázta az egyetemi tanár, hozzátéve, hogy a biodiverzitást nem feltétlenül fasorokkal kell megteremteni, ugyanis a lágyszárú növények azok, amelyek ennek a lehetőségét hordozzák, hiszen egy kaszálón sokkal nagyobb a biológiai sokféleség, mint az erdőben. Vagyis ez a felismerés egy városban is alkalmazható, mégpedig virágos gyepek, méhlegelők segítségével.

A szakértők egyetértettek abban, hogy a városi zöldfelület-gazdálkodás és a klímaváltozás kérdéskörének hatékonyabb megoldásához komoly és hosszadalmas oktatási-nevelési folyamat vezet, ugyanis a szabályok megfogalmazása és betartatása önmagában nem elég az élhető városi környezet megteremtéséhez, illetve a globális kihívások helyi válaszainak kialakításához.