2. rész

A Kúria márciusban közzétett határozata a közös tulajdon használatra történt megosztását azzal egészítette ki, hogy a tulajdonostárs az általa kizárólagosan használt területet nem csupán kizárólagosan használhatja, hanem az annak hasznosításából származó valamennyi bevételre (bérleti díj, stb.) is kizárólagosan tarthat igényt (Ld. BH 2021.79.) - írja a szakértő.

A konkrét eset egy öröklési jogvitához kapcsolódott. Az örökhagyó egy olyan ingatlan tulajdonosa volt, amely üzlethelyiségeket foglalt magába, amelyek közül mindegyik üzlethelyiséget bérlő hasznosította. Az örökhagyó az ingatlant úgy hagyta a két örökösére, hogy az üzlethelyiségek egyik részének használata az egyik örököst (a későbbi felperest), az üzlethelyiségek másik részének használata pedig a másik örököst (a későbbi alperest) illeti. A felperes által örökölt üzlethelyiségek területe hozzávetőlegesen megegyezett az alperes által örökölt üzlethelyiség területével, ezért a hagyatéki eljárás során a két örökös ennek megfelelő arányban szerzett eszmei hányadot (52/100, illetve 48/100 arányban) az ingatlanon.

A jogvitát az okozta, hogy az alperes használatába adott üzlethelyiségből származott a bérleti díjbevétel több mint 80 százaléka, és a felperes keresetében azt kérte, hogy a bérleti díj bevételből a tulajdoni hányadaik arányában (azaz 52:48 arányban) részesüljenek.

A jogvita kulcskérdése volt, hogy a felek között jött-e létre használatmegosztási szerződés. Az eljáró bíróságok megállapították, hogy igen. Kifejezett írásba foglalt megállapodás ugyan nem jött létre, azonban a Kúria a feleknek a hagyatéki eljárás során tett nyilatkozatait, valamint a feleknek az ingatlan használatba vétele során tanúsított magatartását akként értelmezte, hogy kifejezetten elfogadták az örökhagyó által rájuk hagyott használati rendet, ezért a használatmegosztás létrejött. Ebből kifolyólag a Kúria megállapította, hogy a perbeli esetben “minden tulajdonostárs a saját kizárólagos használatába került ingatlanrészt használja, hasznosítja és szedi a hasznait. Ezek a tulajdonosi részjogosítványok nem választhatók el egymástól. A kizárólagos használatban álló részre a tulajdonostársak – így a peres felek – mindegyike maga élhet a tulajdonjogából eredő részjogosítványokkal”. Azaz az alperest kizárólagosan megillette az ő használatába kerülő üzlethelyiség teljes bérleti díja.

Az új kúriai határozat tovább erősítette a használatmegosztási szerződésnek azt a jellemvonását, hogy a tulajdoni hányadhoz tartozó kizárólagos használatú ingatlanrész “szinte” akként viselkedik, mintha nem is közös tulajdonról, hanem önálló tulajdonú ingatlanról lenne szó.

Az ismertettek ellenére a használatmegosztás is megválaszolatlanul hagy számos problémát.

Először is, a tulajdoni hányadok változatlanul ugyanazon az egyetlen tulajdoni lapon maradnak, ezért az összes tulajdoni hányaddal kapcsolatos változás ugyanazon a tulajdoni lapon fog megjelenni. Ezért a használatmegosztás semmilyen szinten nem előzi meg a feltorlódó széljegyek problémáját, amelyet a domboldali példa kapcsán az első részben említettünk.

Továbbá, mivel a közös tulajdon változatlanul fennmarad, a tulajdonostársak elővásárlási joga is fennmarad, ami – ahogy utaltunk rá – önmagában is egy szerteágazó téma.

A használatmegosztás ellenére kérdéses, hogy milyen feltételekkel van lehetőség arra, hogy bármelyik tulajdonostárs új épületet építsen az általa használt területen. Az új épület ugyanis csökkenti a még beépíthető terület mértékét (a helyi építési szabályzatok minden övezetben meghatározzák, hogy a teljes terület hány százaléka építhető be), és egyéb korlátokat is eredményezhet a többi tulajdonostárs beépítési lehetőségeire nézve (a helyi építési előírások ugyanis azt is előírhatják, hogy egy ingatlanon összesen hány darab lakóépület állhat). Ezért az esetek többségében kétséges, hogy az építési napló megnyitásához a használatmegosztási szerződés pótolhatja-e a többi tulajdonostárs hozzájárulását.

Végül azt is szükséges megemlíteni, hogy minél több a tulajdonostárs, annál nehezebb egy használatmegosztási szerződést létrehozni, hiszen változatlanul fennáll az a probléma, hogy sok tulajdonos esetén nagyobb eséllyel lesz olyan tulajdonos, aki nem elérhető, vagy bármely okból megtagadja a szerződés aláírását.

A használatmegosztási szerződés tehát azokban az esetekben nyújthat valódi megoldást, ahol a tulajdonostársak viszonylag kevesen (értsd: tíznél jóval kevesebben) vannak. Sok tulajdonos osztatlan közös tulajdona esetén, ha a használatmegosztásban nem sikerül megállapodni, és a fennálló, rendezetlen helyzet valamely tulajdonostárs számára nem megnyugtató, olyan egyéb megoldások merülnek fel, amelyek mindegyike költséges, körülményes és időigényes, és a megoldás kimenetele minden esetben kétséges. Ezek a lehetséges megoldások a használatmegosztás bíróság általi kikényszerítése, illetve a közös tulajdon megszüntetése megállapodásos vagy bírósági úton. Mind olyan lehetőség, amely számos további kérdést vet fel, és – ebből kifolyólag – egy-egy további értekezés témája lehetne.

Szerző: Faragó János, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda (PwC Legal) munkatársa

A cikk 1. részét itt olvashatja