Jelenleg úgy tűnik, hogy a monetáris tanács hétfőn közzétett álláspontja következtében elmaradnak a kereskedelmi bankok tervbe vett kamatemelései. A legnagyobb magyarországi pénzintézet, az OTP Bank – tudtuk meg Fenyő György ügyvezető igazgatótól – nagy valószínűséggel nem változtat sem a betéti, sem pedig a hitelkamatok mértékén. (Régebben meglehetősen egyértelműnek tűnt, hogy az OTP augusztusra ígért általános kamat-felülvizsgálata tulajdonképpen emelést jelent majd.) Fenyő szerint a jegybank monetáris szigora a közeljövőben legfeljebb a kamatcsökkentés elhalasztásában nyilvánulhat meg. Török Zoltán, a Raiffeisen Értékpapír Rt. elemzője ennél pesszimistább. Ő is úgy látja ugyan, hogy csökkent a további kamatemelés veszélye, de bármilyen hirtelen hozamemelkedés vagy forintgyengülés következtében elképzelhetőnek tart egy váratlan jegybanki lépést. A kereskedelmi bankok viszont – tette hozzá – nem változtathatják ugyanolyan rugalmasan kamatkondícióikat, mint ahogy a jegybank alapkamatot emelhet. A Raiffeisen egyébként az év végére a jelenleginél 50 bázisponttal alacsonyabb irányadó kamattal számol. Pástti Zoltán, az Erste Bank igazgatósági tagja úgy véli, hogy a betéti és hitelkamatok esetében is az a legvalószínűbb, hogy az év végéig változatlanok maradnak a kamatok – a kismértékű emelés esélye csökkent –, év végétől pedig kamatcsökkenés várható. Persze csak akkor, ha a költségvetés nem hoz váratlan és kellemetlen meglepetést. A következő 2-3 hónap makrogazdasági kilátásait ugyanis Pástti meglehetősen bizonytalannak tartja. A legutóbbi igen jó inflációs adat – hívta fel a figyelmet – számos egyszeri tényezőt tükrözhet, a többi makroadat pedig egyáltalán nem ilyen kedvező. Ha a jegybank kamatot emel, a pénzintézetek forrásszükségletüktől és a piaci viszonyoktól függően várhatóan különböző mértékben fogják követni azt. Az elmúlt időszakban észlelt betéti kamatemelést szakértők szerint nem elsősorban a jegybank lépése, hanem a pénzintézetek forrásigénye váltotta ki. Fenyő György szerint a forrásszerzés súlypontja az utóbbi időben a piaci kockázatok megugrása és az anyavállalatok helyzetében bekövetkezett változás miatt külföldről a hazai pályára helyeződött át. Azok a bankok, amelyek régebben is a forintforrásokra fókuszáltak, a nagyobb bérkiáramlásból profitálni tudtak, míg mások helyzete nehezedett. Az OTP Bank az előző év második félévétől kezdődően érzékeli lakossági betétállományának dinamikus növekedését. A monetáris tanács nem véletlenül ítéli meg úgy, hogy az utóbbi hónapok makrofolyamatai az inflációs kockázatok növekedése irányába mutatnak. E tényezők közül pedig a legfontosabbnak az idén csaknem 10 százalékkal bővülő lakossági fogyasztási keresletet és (a közszféra után) a versenyszektor béreinek gyors emelkedését tartják. Az MNB egyébként legújabb prognózisában a májusi inflációs jelentéshez képest csökkentette az idén decemberi várakozását, mivel a korábbi 5,3 százalék után már csupán 5,1 százalékos december/decemberi értékre számít. A 2003. utolsó havi értéket viszont a korábbi 3,4 százalékos várakozásról 4,3 százalékra emelte. A változtatások nem érintették az éves inflációs célokat, sőt mindegyik érték még a jegybank által korábban megadott intervallumban található. A részletes negyedéves inflációs jelentés augusztus 15-én lát napvilágot. Az elemzők szerint az idén decemberre vonatkozó 0,2 százalékpontos mérséklés jórészt annak köszönhető, hogy a korábban vártnál nagyobb mértékben gyengült a dollár az euróhoz képest. Az új érték pedig jobban illeszkedik a jegybank modelljeihez. A 2003-as előrejelzés módosítását pedig az indokolhatta, hogy az MNB májusban még nem számolhatott a közszféra ilyen gyors bérnövekedésével, most már viszont figyelembe vehette azt is. A Pénzügyminisztérium (PM) a jegybankhoz hasonló inflációs értékeket vár – mondta el lapunknak Máté Dániel, a tárca szóvivője. Az pedig egyenesen örvendetes, hogy az MNB 2003-ban a PM által várt 4,5 százalékosnál kisebb inflációs szintet is elképzelhetőnek tart. Ha a gazdaságpolitika két aktora egyeztetett célt fogad el, az megkönnyíti a megvalósítást – mondta Máté. A monetáris tanács értelmezése szerint a jövő évi inflációs prognózis teljesítéséhez az is szükséges, hogy 2003-ban a versenyszektorban legfeljebb öt százalékkal növekedjen a bruttó bérek éves átlagos szintje. A várható adómérséklő intézkedések eredményeként ez a mérsékelt bruttó béremelkedés is a nettó reálkeresetek 3 százalék körüli növekedését biztosítja – a monetáris tanács szűkszavú közleménye szerint. A középtávú makropálya azzal számol, hogy a jövő évben a bruttó bérek 6-8 százalékkal gyarapodnak. A májusi inflációs prognózis alap-előrejelzése pedig 7,5 százalékos bérinflációt irányzott elő a versenyszektor számára. A kormányzat számára azonban nemcsak a versenyszektorral, de az állami alkalmazottakkal is el kell fogadtatnia a korábban megszokottnál jóval kisebb nominális béremelést. A közszféra javadalmazása csak az idén szeptemberi béremelés nyomán 2003-ban 30-33 százalékkal növekszik. A versenyszektorban 2003-ban az öt százalék helyett inkább 9-10 százalékos bérdinamika valószínű – mondta Barcza György, az ING Bank közgazdásza. Emiatt véleménye szerint 2003 decemberében inkább 4,8 százalékos infláció várható. A bérinfláció alakulásán kívül még fontos tényező az olajár változása, valamint a központi áremelések mértéke – véli Török Zoltán. Az előbbi gyakorlatilag külső adottság, míg az utóbbi jórészt a kormányzaton múlik. Márpedig ha ezek elszaladnak, az már önmagában is veszélybe sodorhatja a jövő évi prognózis teljesítését. A nemrégiben kiszivárgott pénzügyminisztériumi előterjesztés például azzal kalkulált, hogy a regulált árak 2002-ben 4,3 százalékkal, 2003-ben pedig 6,5 százalékkal emelkednek átlagosan, igaz, a PM szerint ezek nem hivatalos adatok. Török azzal számol, hogy a 2003. decemberi infláció az MNB előrejelzésében szereplő értéket meghaladja. B. V. J.–D. L.–T. K.